160 esztendeje, 1849. augusztus 11-én beszélt utoljára egymással Kossuth Lajos és Görgey Artúr. Nem volt hosszú disputa, mind a kormányzó, mind a fővezér tudta, miért a találkozó. Kossuth átadta a hatalmat Görgeynek. Nem volt más választása. A haza romokban hevert, a már legyőzöttnek remélt osztrákok behívták az oroszokat, a muszkák pedig jöttek. Kétszázezren. Esélyünk nem volt.
Görgey két nappal később Világosnál letette a fegyvert, a magyar szabadságharc véget ért. A lemondott Kossuth már soha nem térhetett vissza hazájába. Monok szülötte 92 esztendősen adta vissza lelkét a Teremtőnek Torinóban. (Görgey 98 évet élt.)
Ha szomorú is, de történelmi nap a mai. És végtelenül tanulságos. Széchenyi István, a legnagyobb magyar beleőrült a haza elvesztésébe, tábornokaink meg hamarosan az aradi sáncnál, bitófákon végezték. A magyar történelemben (ha ez Magyar Bálintéknak nem tetszik is) számtalan tanulság van, nem szabad elmenni mellettük.
Ugorjunk másfél évszázadot! Kétezerben ezen a napon érkezett haza Oroszországból az utolsó magyar hadifogoly, Toma András. Illetve hozták szegényt, a fél lábát otthagyta a hómezőkön. Ahogyan tudom, ma már ő sincs közöttünk… Ő is letette a fegyvert.
rendőrség
Az őzek párzási időszaka miatt van veszély az utakon
