Harminc éve. Homeini ajatollah az idén épp húsz éve halott, ám tekintetével mindenkit figyel. Teremtményét, a teokratikus államot, amely a Korán szabályai szerint épült fel, tíz évig tudta irányítani. Ám a három évtized alatt sohasem látott belső viszály bontakozik ki a legfelső iszlám papságban. Korántsem kérdőjelezik meg az ország politikai berendezkedését, de más, sokkal nyitottabb irányt szeretnének szabni Irán fejlődésének. Akik az elitből nincsenek a képen, ugyanis távolmaradásukkal is tiltakoztak Ahmadinezsád elnöki beiktatása ellen: Rafszandzsáni és Hatami ajatollahok és volt elnökök, valamint Mir Hoszein Muszavi egykori kormányfő, az egyik vesztesnek megnevezett elnökjelölt a legutóbbi választáson. Mindhárman egyre keményebb szavakkal bírálják a fennálló rezsim képviselőit. De nem csak ők. Kum síita szent város egyik vallási elöljárója nem volt hajlandó üdvözölni beiktatása alkalmából Ahmadinezsádot. A helyi sajtó megemlítette azt a feltételezést is, hogy több nagy ajatollah – tiltakozása jeléül – az iraki Nádzsefbe szándékozik költözni.
Férficsók. Mahmúd Ahmadinezsád elnök elérte azt, amit akart: még öt évig ő lehet az Iráni Iszlám Köztársaság államfője. Már ő is érzi, ez az elnökség más lesz, mint az előző. A nyugati hatalmakat ostorozó beszéde előtt átvette az iszlám forradalom legfőbb vezetőjétől, Ali Hameneitől a megbízólevelet. A 2005-ös ceremónián hosszú, forró csók követte a dokumentum átadását. A hét elejei ünnepségen kis kézitusa után sikerült Ahmadinezsádnak kivívnia, hogy a legfőbb vezető vállára helyezzen – tisztelete jeléül – egy csókot. Változnak az idők!
Hamenei ajatollahnak most a béketeremtő szerepét kell betöltenie, miután pártatlan döntőbírói helyzetét feladva túlságosan elkötelezte magát a júliusi választásokat követően a vitatott módon újjáválasztott Ahmadinezsád mellett. Most nem vált heves férficsókot az elnökkel, sőt egyéb döntéseit is felülvizsgálja. Ilyen volt az államfő vejének kinevezése az alelnöki posztra, amelyet Hamenei vétója akadályozott meg. Vagy a legfőbb forradalmi vezető közelmúltbeli határozata arról, hogy be kell zárni a kahrizaki fegyenctábort, ahol annyi ellenzéki szenvedett.
Kedden közölték, hogy valóban iráni területen fogták el azt „a három amerikai turistát”, akik Irakból tévedtek át az országba. Nyilván ez is ajándék az amerikaiakkal való egyezkedéshez. Ám ne higgyük azt, hogy ilyen fontos nemzetközi kérdésekben Ahmadinezsád dönt: ő csak egy beszélő bábu az ajatollahok kezében.
A realista. Ali Laridzsáni jelenlegi parlamenti elnököt még évekkel ezelőtt azokhoz a mérsékelt iráni politikusokhoz sorolták, akik reményt adhatnak a jövőre. Különösen a nukleáris kérdésről folytatott tárgyalásokon tapasztalt pragmatikus hozzáállása miatt minősítették így nyugati partnerei. Ám a főtárgyaló tisztségéből gyorsan visszahívták, és lett belőle a teheráni parlament vezetője. Most dörgő hangon elítélte ő is az utcai megmozdulásokat, és egyértelműen Ahmadinezsád mellett tört lándzsát. Pálforduló vagy realista? – így is, úgy lehet értelmezni a dolgot. Az viszont egyértelműnek tűnik, hogy a közelmúlt eseményeinek egyértelmű győztese a Pasdaran, a forradalmi őrség. A 130 ezer főt számláló tagság, a baszindzsik közvetlenül az iszlám forradalom legfőbb vezetőjének felelnek. Bizonyították kérlelhetetlen hűségüket az ország külső és belső ellenségeivel szemben is. Meg is lesz a fizetségük: még több olajmezőt, szállodát kapnak.
A hatalom. Ali Hamenei Homeini 1989-es halálát követően vette át a szinte teljhatalmat az ország irányítására. Korántsem volt a legnagyobb vallástudós, egyszerű hodzsatoleszlámból kellett gyorsan ajatollahhá válnia, hogy ezt a hatalmat gyakorolhassa. Az viszont kétségtelen, hogy Rafszandzsánival együtt jelentős szerepet töltött be a forradalom és az állam alakításában. Az alkotmány szerint az iszlám forradalom legfőbb vezetője ellenőrzi a hadsereget, az igazságszolgáltatást, ő felügyeli a belbiztonságot, az ő parancsait hajtja végre a forradalmi őrség. Ő választja ki az állami televízió és rádió vezetőit. Az Őrök Tanácsába is ő nevez ki embereket, akik például eldöntik, ki jelöltetheti magát államfőnek, parlamenti elnöknek, és tíz éve még abba is beleszólnak, hogy kiből válhat megbízható helyi önkormányzati képviselő.
A per. Hasemi Sarudi ajatollahnak, a legfelsőbb bíróság elnökének az elkövetkező napokban azért jelentősebb szerep jut, mint annak előtte. A múlt hét szombatján kezdődött meg a teheráni forradalmi bíróságon azoknak a tüntetőknek a pere, akik a júniusi választásokat követően kivonultak az utcákra, és ott vonták kétségbe a közzétett eredményt. A vádlottak, akik mifelénk inkább pizsamához hasonlító rabruhában vesznek részt a tárgyaláson, sorban mondják el „az igazságot”, hogy megtévesztették őket, rosszul ítélték meg a helyzetet. Nem kell első hallásra elítélni őket, ugyanis a vád ellenük az állambiztonság megsértése, amely akár halálbüntetéssel is büntethető. Vannak közöttük jól ismert mérsékelt politikusok is, így értelmiségiek, újságírók, volt miniszterek és egy hajdani elnökhelyettes is. Mir Hoszein Muszavi, a hivatalosan vesztes elnökjelölt kijelentette, hogy az egész per megrendezett, mint valami színházi előadás. Hatami volt államfő továbbment ennél, szerinte alkotmányellenes a tárgyalás lefolyása.
(P. T.)
