Ezúton szeretnék hozzászólni dr. Bene Éva 2009. július 30-án megjelent cikkére választ adó Karsay Ákos OEP-főosztályvezető-helyettes véleményéhez. 48 éve dolgozom az egészségügyben, 41 éve háziorvosként. Mindig az volt az érzésem, hogy az orvosok szükséges rossz tagjai a társadalomnak, már ami a megbecsülésüket illeti. Egy azonban igaz: hogy az orvosok mindig – legalábbis a rendszerváltás utóbbi hét évéig – tudásuk, lelkiismeretük szerint gyógyíthattak, ha vétettek, felelősségre lettek vonva, de a kezüket nem kötötték meg adminisztratív szabályokkal, nem kötötték ki büntetés kilátásba helyezésével, hogy milyen gyógyszert írjanak fel, mindig a beteg érdeke volt az első. A jelenlegi finanszírozás sok esetben a rendelők fenntartására sem elegendő, a háziorvosok állandó félelemben élnek a várható büntetések miatt.
Ekkor akad egy orvos, dr. Bene Éva, aki ki meri mondani az igazságot, és akkor Karsay Ákos azt mondja, hogy az orvosok munka nélkül veszik fel a pénzüket. Hippokratészi eskünk úgy szól, hogy minden tevékenységünkkel a beteget szolgáljuk. Ebben azonban nincs benne az, hogy ha a beteg, aki hozzánk bejelentkezett, és egészséges, 400 forintos tértivevényes levélben kiértesítendő. De ha a rendeletnek megfelelően kívánok eljárni a mai körülmények között, amikor a beteg lázasan megy dolgozni, mert félti a munkahelyét, akkor minden esetben ellenállásba ütközöm, mert nem értik, ha nincs panaszuk, ugyan már miért mennének orvoshoz. Azon kellene elgondolkozni, hogy amikor a valóban beteg ember munkahelyének féltése miatt saját felelősségére munkába áll, vállalva a későbbi szövődményeket, milyen pluszköltség fogja terhelni a biztosítót, vagy hogy a háziorvosok kezéből kivett laboratóriumi szűrővizsgálatok milyen többletköltséget eredményeznek majd, ha a beteg valóban megbetegszik.
Meg kell jegyeznem, hogy a gondozási feladatokat minden orvos elvégzi, azonban a napi 50-70 fős betegforgalom mellett a fekvőbetegek ellátása, az ügyelet, valamint a sok adminisztratív feladat mellett már nem jut energia egyébre. És miért van az, hogy a finanszírozást három hónap késéssel fizetik, és ha én ma kénytelen vagyok abbahagyni a munkámat, akkor a már ledolgozott hónapokra egy fillért sem kapok, ugyanakkor más területeken 100 milliókat vehetnek fel adminisztratív dolgozók végkielégítés címén?
Könnyű az íróasztal mellett eldönteni dolgokat, ítélkezni, hivatástudattal rendelkező emberek felett pálcát törni, és azzal vádolni, hogy munka nélkül részesülnek közpénzből. Mellesleg ezeknek az embereknek a hivatástudata tartja életben az egészségügyet, és őrzi lehetőségének megfelelően az emberek egészségét. Ezek után kérem a főosztályvezető-helyettes urat, hogy meggondolatlanul ne ítélkezzen felettünk, és próbáljon meg tájékozódni helyzetünkről, de személyesen, és ne csak a paragrafusokon keresztül.
Dr. Kovácsai Sándor,
egy 72 éves háziorvos
