És mi van az aranyborjú után?

Hegyezték a fülüket a rádióhallgatók, jól hallják-e, tényleg Baló György ül-e a Magyar Rádió reggeli műsorának mikrofonja előtt. A bulvár addigra már szerterepítette, hogy az ismert tévést a felesége politikai szerepvállalása miatt vették le a képernyőről, nem vezethette az EP-választási műsort sem. Pedig ő megtette, amit tehetett: a legszebb ötvenes éveket idézve nyilvánosan határolódott el a házastársától. Végül munkahelyet váltott, átment az egyik közszolgálatból a másikba. Mivel Baló nagy tapasztalatú és kiváló újságíró, aki mára végérvényesen megtanulta, hogy a kérdezői székben ülve a politikai rokonszenvnél is erősebbek a tények. A közrádió tehát nyert vele. Fizetési papírját pedig a Such György elnök által menedzserszemléletesített közszolgálatban a kollégák úgysem látják. A rádiókuratórium elnökének azonban igaza van, nemcsak a főkönyveket, hanem a hallgatottsági adatokat is mérlegre kellene tenni, amikor egy közpénzből működtetett intézményben a javadalmazásokról döntenek.
Mindeközben a mikrofon előtt Rékai Gábor és Kopp Mária azért találkozik a stúdióban, hogy folytasson egy húsz évvel korábbi beszélgetést. Arról van szó a Tetszettek volna című műsorban, hogy a boldogságérzet legfontosabb tényezője a bizalom, és hogy a legújabb vizsgálatok szerint a korábbi csökkenés után 2006-tól a társadalmi tőke, tehát a szolidaritás, a közös értékek és célok hiánya miatt ismét jelentősen, mondhatni drámaian növekedett a depressziósok száma. (Tegyük hozzá, a kormányba vetett bizalom a hat vizsgált boldogságtényező egyike.) Ahol létezik az összefogás, ahol működőképes a civil szféra, van egymásra figyelés, ott boldogabbak az emberek. Fukuyama szerint nem a gazdasági verseny, hanem a bizalom a társadalmi prosperitás alapja (hány nyugati üzletember csodálkozott már el azon, hogy az adott szót magyar partnere nem tekinti szentnek).
A pénzügyi válságban az aranyborjú összetört, mondja Kopp Mária, de aki akarta, eddig is tudta, hogy az anyagi gyarapodás nem lehet a boldogság, a megelégedés alapja. Mindig lesz ugyanis, akinek több és jobb, mint nekünk. A kibontakozás reményében tehát, vonhatjuk le a következtetést a beszélgetésből, ideje lenne végre hasznosítani az olcsó és környezetbarát energiaforrást: az egymás iránti bizalmat. Talán még azt sem nehéz kideríteni, hogy hol kezdjük a kutatófúrásokat.
Rékai Gábor régi kitűnő rádiós, Kopp Mária kutató orvos, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese pedig ideális beszélgetőtárs. És nem utolsósorban bizakodó ember. Ketten egy kis lelket öntöttek a vasárnap délelőtti búslakodókba.
(Tetszettek volna, Kossuth rádió.)