Nadrágper Szudánban

Könnygázzal támadtak a rendőrök tegnap Kartúmban, Szudán fővárosában a nadrágviselésért perbe fogott újságírónő mellett demonstráló nőkre, akik közül néhányan nadrágot viseltek szolidaritásból. Több tiltakozót meg is vertek. Lubna Ahmed al-Huszein volt ENSZ-alkalmazott nyilvános nadrágviselet miatt került a bíróság elé, s negyven korbácsütésre is ítélhetik.

Lubna Ahmed al-Huszeint tizenkét társával együtt tartóztatták le még júliusban, egy fővárosi kávézóban. Mivel a nők nyilvános helyen nadrágot viseltek, megsértették a Szudánban érvényben lévő szigorú iszlám törvényeket. Az 1989-ben államcsíny nyomán hatalomra került Omar Haszan Ahmed el-Besír elnök által fémjelzett rezsim bevezette az iszlám törvénykezést, amelynek szigorú értelmezése szerint a nyilvános nadrágviselet „közerkölcsöt sért”. A múlt heti előzetes bírósági meghallgatásán az ENSZ-alkalmazotti státusával járó mentelmi jogáról lemondott nő azzal indokolta döntését, hogy a pert kísérő sajtókampány segítségével szeretné megváltoztatni az országban jelenleg fennálló öltözködési szabályozást. A bíróság eközben zárt ajtók mögött újabb egy hónapra elnapolta a tárgyalást.
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár tiltakozott az üggyel kapcsolatban, hangsúlyozván: „a korbácsolás a nemzetközi emberi jogi normák megsértése”. Mivel a letartóztatott nő őrizetbe vételének időpontjában a szudáni ENSZ segélyszervezet tagja volt, a per különösen rossz hatással van a nemzetközi szervezet és Szudán amúgy is rendkívül feszült viszonyára.
Afrika legnagyobb területű államának nyugati tartományában, Darfúrban már 2003 óta tart a főleg etnikai és vallási eredetű fegyveres konfliktus. A helyi lázadók valamint a nemzetközi szervezetek azzal vádolják a központi kormányzatot, hogy nem fordít elég figyelmet a régió problémáira, valamint támogatja a főleg természeti vallású fekete afrikaiakat lemészároló, asszonyaikat megerőszakoló, falvaikat felgyújtó dzsandzsavíd arab milíciákat. Az ENSZ adatai szerint eddig háromszáz- ezer ember vesztette életét és mintegy két és fél millió ember kényszerült elhagyni otthonát a fegyveres cselekmények elől menekülve, s ez a szám napról napra nő. A menekültáradat mára elérte a szomszédos Csádot is, ahol az ideiglenesen felállított menekülttáborokban akár százezrek élnek az éhínség és a határon többször átlépő fegyveresek fenyegetettsége alatt. Az Afrikai Unió által a térségbe vezényelt harmincezer békefenntartó (UNAMID) alacsony létszáma, valamint alacsony felszereltsége miatt nem képes ellátni kellőképpen a feladatát, miközben egyre többször kerülnek összetűzésbe a kormányerők fegyveres csoportjaival.
Kartúm folyamatosan gátolja
a nemzetközi segélyszervezetek munkáját. Az idén márciusban például tíz, menekülttáborokban humanitárius feladatot ellátó szervezetet utasított ki ideiglenesen a szudáni vezetés. Ezzel kényszerítette, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság visszavonja a letartóztatási parancsot a jelenleg is regnáló elnök, Omar Haszan Ahmed el-Besír ellen a Darfúrban zajló népirtás miatt.
Jellemző az emberi jogok helyzetére az országban, hogy a mai napig bevett szokás a rabszolgatartás. A rabszolgaság – bár hivatalosan sosem számolták fel – az 1983-ban kezdődő második polgárháborúban kelt új életre. Az egészen 2005-ig tartó harcok az északon, a főleg állattenyésztésből élő iszlám csoportok és a többnyire keresztények, valamint törzsi vallásúak által lakott, növénytermesztéssel foglalkozó déliek között zajlottak, hozzávetőleg 1,9 millió életet követelve. Bár pontos adatokkal nem rendelkeznek, a segélyszervezetek legalább 10 ezer főre teszik a rabszolgasorba kényszerítettek számát. A rabszolgaság elleni fellépést csak nehezíti, hogy a kartúmi vezetés tagadja annak létezését Szudánban.
Elemzők szerint a kelet-afrikai országban a közeljövőben nem várható javulás az emberi jogok terén, s a Lubna Ahmed al-Huszein perét övező médiaérdeklődés aligha riasztja vissza Kartúmot a példaértékű büntetés kiszabásától.