Nagy felkiáltójel és kérdőjel, szégyen, ám nem a mi szégyenünk – mondja Márta István arra, hogy az idén nincs Művészetek Völgye, és múlt évben csak Bűvészetek Völgyére futotta. – A fesztivál az idén azért maradt el, mert részben a költségvetéséből hiányzott az a 20-30 százalékos állami rész, amely támogatásnak két-háromszorosa folyt vissza minden évben adók és járulékok formájában az államkasszába, másrészt már egyre többen akartak „csak” nyerészkedni a fesztiválon. Erősen szorongattak minket a vállalkozói sáskák és a kultúrszélhámosok, fellépési szándékkal megjelentek az őserdőben bogarat evő celebek is. Ezeknek sikerült ellenállnunk, csak közben egy kicsit megfáradtunk. Egy biztos: nem állami pénzből éldegéltünk, a völgy költségvetésének 70-80 százalékát a közönség és a támogatók állták.
Fesztiválformát
a kultúraközvetítésnek
Tizenkilenc év alatt többmilliós látogatottság, több tízezer fellépő, hosszabb-rövidebb időre több ezer embernek munkalehetőség – a völgy mérlege számokban nem is igazán kifejezhető. Generációk nőttek fel, akik nyaranta a családdal jöttek „kapolcsozni, völgyezni”. Most pedig: Völgytalálka, Völgykavalkád, Ördögkatlan, Somló hangja – olvashatjuk a programfüzetekben, mintha az idén mégis volna Művészetek Völgye. – Örömünkre, a most kezdődő Dörögdi fesztivál helyszíneinek nagy részét is mi fedeztük fel és telítettük meg élettel az elmúlt években, közösen a falvakkal, művészekkel. Sokan próbálnak most jobb-gyöngébb eseményeket szervezni, de ezeknek jórészt nincs köze a Művészetek Völgye eredeti koncepciójához és elmúlt húsz évéhez, hacsak az nem, hogy a szervezők egy része nálunk sajátította el a fesztiválszervezés és lebonyolítás technikáját – állítja Márta István. – Az elmúlt húsz évben a völgyet és településeit sikerült felhelyezni Európa kulturális térképére. Védjegy lett, legfőbb ismérve az volt, hogy a városoktól „meszsze”, hat piciny magyar településen nagyon sok ember összefogott. Amellett, hogy a kultúraközvetítésnek fesztiválformát találtunk, a koncepció része volt a tolerancia, a családiasság, az épített és szellemi örökség feltárása és megóvása, a mikrorégió fejlődésének segítése. A civil szervezetek, az önkormányzatok, az egyházak és a művészek együttműködésével találtunk középutat, hogy se populista, se elitista fesztivállá ne váljunk, és megpróbáltuk kivédeni a politikai és a gazdasági kísértéseket. Mindezt hatalmas közönségérdeklődés közepette. (2007-ben 260 ezer látogatónk volt!) Ami pedig a jövőt illeti: feltett szándékunk, hogy 2010-ben megünnepeljük a huszadik évfordulót. Új Művészetek Völgye néven nemzetközi fesztivált szeretnénk életre hívni, ami egyfajta tematikus koncepcióval, újdonságokkal rendelkezne. Nem igaz, hogy „szétesett” a Művészetek Völgye. Anélkül, hogy hasonlítani akarnánk magunkat hozzájuk, néhány nagy európai fesztivál is gyakran iktatott be természetes vagy kényszerű szünetet működésébe. Az előkészítést már megkezdtük a munkatársaimmal, tárgyalunk a magyar intézetekkel, a hazai kulturális élet legjobbjaival, és megkezdtük a financiális alapok megteremtését is. A völgyhöz méltó ünnepet szeretnénk. Persze ehhez az kell, hogy a völgyfalvak akarják a megújult fesztivált, akarják tartani a hagyományos értékrendet.
A politikai demagógia
Márta Istvánt a Magyar Fesztivál Szövetség elnökeként arról is kérdeztem, mit szól ahhoz, hogy Oszkó Péter pénzügyminiszter legutóbb arról cikkezett a Világgazdaságban, állami támogatások nélkül is él a fesztivál, míg ugyanebben az orgánumban Lamperth Mónika exminiszter az önkormányzatok pénzmegvonásával kapcsolatban korábban úgy nyilatkozott, hogy meg kell gondolni, feltétlenül állami támogatásból kell-e megrendezni egy kulturális fesztivált. – Óriási tévedés, hogy a kulturális fesztiválok az adófizetők pénzéből élnek – kommentál Márta István. – Az öt országos fesztiválszövetség összefogott, és megkezdte a fesztiválok regisztrációs munkáját és minősítését, amely célja, hogy a közpénzek elosztása átláthatóbb rendszerbe kerüljön. Kiderült, csak legenda, hogy három-négyezer fesztivál van Magyarországon. Körülbelül három-négyszáz olyan fesztivál van hazánkban, amely minőséget képviselhet: idáig háromszázan regisztráltak, és mintegy száz kért minősítést. Ha igaz, ennek a minősítésnek az a tétje, hogy a 2010-re vonatkozó pályázati kiírásoknál és a jövő esztendőt a fesztiválok évének meghirdető Magyar Turizmus Zrt. által kiírt marketingpályázatoknál is csak a jó minősítést kapott fesztiválok pályázatai tudnak majd labdába rúgni. A statisztikákból kiderült, a fesztiválok költségvetésében körülbelül ötven százalék az állami és önkormányzati résztámogatás, a büdzséjük mintegy a felét maguk a fesztiválok szedik össze. Tehát nem igaz, hogy állami támogatásból működnek, ráadásul az is bizonyított, hogy az állami, önkormányzati résztámogatások sokféle módon megtérülnek. A televízió, az internet korában a társadalom teljesítőképességének szempontjából is rendkívül fontosak a közösségi helyszínek, ahol az emberek találkozhatnak, beszélhetnek egymással, a masírozás helyett kulturális rendezvényeken. Nem szerencsés, ha ezt a lehetőséget elveszik az emberektől, és a kulturális és a szociális problémákat demagóg politikai szólamokkal kijátsszák egymás ellen. Ezt felháborítónak tartom. – Márta István mindehhez azt fűzi, a kulturális fesztiválok tekintetében európai mércével mérve is színvonalat képvisel Magyarország. Szegedi Szabadtéri Játékok, Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, Kisvárda, városok rendezvényei – a sor hosszú. – Nem csak rockfesztiválból áll a világ.
Az előadó-művészeti törvény működése, a fővárosi fenntartású teátrumok helyzetéről is faggattam Márta Istvánt mint az Új Színház igazgatóját. – Vannak olyan fővárosi fenntartású színházak, amelyek likviditási problémával küzdenek. Az előadó-művészeti törvény értelmében Budapestnek idén 560 millió forintot kellene szétosztani tizenhárom, általa fenntartott teátrum között. Bár a pénz időarányos része beérkezett a fővároshoz, és a múlt év őszén életre hívott tanácsadó testület, a Budapesti Színházi Tanács a teátrumok vezetői között létrejött konszenzus alapján javasolta is a főváros kulturális bizottságának, a közgyűlés milyen arányban ossza szét a központi pénzt, a politika ad acta tette az ügyet. Míg a hasonló állami támogatás időarányos részét a vidéki színházak már rég megkapták, addig a főváros jelenleg nem tudja, milyen elvek alapján fogja a támogatást szétosztani a színházak között. Viszont ezt a támogatást még 2009-ben el kell költeni! A Fővárosi Közgyűlés, ha augusztus végén, szeptember elején dönt, akkor október végén, november elején érkezik meg a teátrumokhoz a pénz, amelyet szinte lehetetlen lesz majd művészi célokra elkölteni, például a színházaknak már nem marad idejük új bemutatót műsorra tűzni. Egyébként a Budapesti Színházi Tanács a színházi igazgatói pályázatok kapcsán is tett javaslatot, amelyet egyáltalán nem vett figyelembe a főváros.
Rosszul járhat a főváros
Ám ennél is súlyosabb gondok elé nézhetnek a fővárosi fenntartású színházak a jövő évben – hangsúlyozza Márta István. – Az előadó-művészeti törvény értelmében a támogatások teljes mértéke egyrészt az országos lejelentett nézőszám, másrészt annak alapján fog eldőlni, hogy a fenntartó önkormányzatok milyen arányban támogatják a színházaikat. Ez az arány a fővárosnál a legrosszabb. A fővárosi fenntartású színházak esetében a támogatás egyharmad része a fővárosi önkormányzattól, kétharmad része állami forrásból származik. Ez az arány a vidéki színházak esetében 50-50 százalék, van, ahol 50 százaléknál is nagyobb a helyi önkormányzat támogatása az összes támogatáson belül. Az összes állami támogatás a jövő évben az Előadó-művészeti Tanács preferenciái (nézőszám, önkormányzati támogatás) alapján lesz elosztva. A főváros akkor fog nagyon rosszul járni, ha az Előadó-művészeti Tanács úgy dönt, az összes állami támogatás nagyobbik részét az önkormányzati támogatás arányában osszák szét. Ha viszont a nézőszám alapján fogják elosztani az összes állami támogatást, akkor értelemszerűen a főváros jár jól, hiszen Budapesten a legnagyobb a színházlátogatók száma. Ám a főváros a tizenhárom színházának járó támogatást egy összegben fogja megkapni, és a teátrumok megint egymásnak fognak esni, ki mennyit kapjon abból a pénzből. Eddig szokásjogok alapján osztották el a pénzeket, most mindenki érzi, van lehetőség arra, hogy bizonyos normatív elemeket is behozzunk a finanszírozásba. Az már kultúrpolitikai döntés, hogy a főváros melyik színházát mekkora mértékben és milyen alapon kívánja támogatni, amit egyelőre senki sem vállalt fel. Azért lett volna jó, ha az idei 560 millió forint szétosztására már körvonalazódik egy elv, mert azt már követni lehetett volna jövő évben, amikor is ennek az öszszegnek a sokszorosáról lesz szó. Ennyi bizonytalanság mellett a főváros és a színházai rosszul járhatnak. Annyi biztos, hogy az előadó-művészeti törvény értelmében az állami támogatásnak az az aránya, amely a nézőszám alapján lesz elosztva, megjelenik majd az állam költségvetési rendeletének mellékletében, egyenként nevesítve a színházakat.
Búcsúzóul megkértem Márta Istvánt, ismertesse az Új Színház terveit. – Két most végzett színész, Nemes Vanda és Száraz Dénes csatlakozott a társulathoz. A jövő évadban Szinetár Miklós A hattyút állítja színre, Nemes Vandával a főszerepben. Ezt követi az Ács János írta és rendezte történelmi időjáték, a Casanova Nuovo bemutatója. Steinbeck Édentől keletre című regényének színpadi adaptációját Szikora János, a teátrum tavasszal kinevezett művészeti vezetője rendezi, Rudolf Péter pedig Shakespeare vígjátékát, az Ahogy tetsziket. A Bubik István Stúdiószínpadon mutatjuk be gyerekeknek az Új Színház és a Neptun Brigád koprodukcióját, a Világszép nádszálkisasszonyt Baksa Imre rendezésében, Szikszai Rémusz segítségével pedig rendhagyó irodalmi, zenei esteket is fogunk tartani. Külföldi színházakkal is keressük az együttműködést, az pedig külön öröm nekünk, hogy színészeink az elmúlt évadban több mint tíz díjat kaptak.
NB I
Nagy fába vágta a fejszéjét az Újpest, és ebben az MLSZ sem akadályozhatja meg
