Elveszett, megtalált könyvek
Válaszom egyszerű és világos. Igen, folytatni kell, mert az az újrakezdő ember, akit most méltatunk a ránk borult gyászban, minden lehetséges alkalommal újrakezdte. A joghallgatóknak szánt stencilezett jegyzetkiadásból néhány év alatt kifejlesztette a népi írók kiadóját. Sinkának, Veres Péternek, Erdélyi Józsefnek teremtett megjelenési lehetőséget, közben olvasómozgalmat szervezett, majd, miután elvették tőle szépen gyarapodó műhelyét, s íróit hallgatásra kényszerítették, lesben állva várta a megmozdulás pillanatát, s ötvenhat október huszonharmadikán Tamási Áront kapacitálta egy Rákóczi úti eszpresszóban, hogy lépjen be az általa elképzelt írószövetkezetbe. Tamási benne volt a dologban, s éppen csak egy kis időt kért; elszaladt az írószövetségbe megbeszélni az írószövetség kiállását a délutáni felvonulás mellett, majd egy későbbi gyűlésen felolvasta Gond és hitvallás című kiáltványát, amelyre való hivatkozással – többek közt – a Kádár-rendszer politrukja, Köpeczi Béla 1957-ben nem engedélyezte a szövetkezeti kiadó létrehozását. De Püski Sándor nem adta fel, tovább szervezkedett, olyannyira, hogy ezt megelégelte a hatalom, neki ilyen újrakezdő ember nem kell, sőt útban van. Ezek után 1962-ben letartóztatták és többedmagával börtönbe vetették.
Néhány sanyarú év után Amerikában találjuk. 1967-ben egy év alatt előkészíti és nemsokára, immár hatvanévesen, roppant munkaterheléssel, feleségének emberfeletti áldozatvállalásával újrateremti a kiadót, boltot nyit New Yorkban. Ebből intézmény válik, idővel megfordul itt a magyar irodalom és a kultúra minden magyar elkötelezettségű alkotója. Püski újra könyveket ad ki, amelyeket néha elvesznek a határon, s itthon irodalmi és politikai pezsgés támad körülöttük. Valami olyanféle emelkedő népi és megrökönyödött urbánus pezsgés, mint a Sinka-versek körül annak idején, vagy mint amilyen a lényegében Püski által szervezett szárszói találkozón elhangzottak nyomán támadt – évtizedekig. Püski Sándor újrakezdései mindig össze voltak kötve a nemzeti újrakezdés lehetőségével.
Püski Sándor újrakezdései köteleznek. Ma nem az a kérdés, hogy mennyire korszerű ebben a kisiklott globalizmusban a népi-nemzeti irány, hanem hogy mi szolgálja a magyar megmaradást és megújulást. Gombos Gyula, Püskiék hű barátja ezt így fejezte ki a szárszói konferencián utolsó napi hozzászólásában: „Semmiféle átalakulás nem követelheti lelkünk és szellemünk gyáva kiürítését, emberi jellegünk feladását, népegyéniségünk hitvány megtagadását. […] A magyar életformát magyaroknak kell megteremteniök.”
