Vége az ETA-nak?

Korszakos fordulóhoz ért a baszk lakosságú spanyol- és franciaországi területek egyesítéséért és függetlenségéért fegyveresen küzdő Baszkföld és Szabadság nevű szervezet. De a hivatalos ötvenéves évfordulón a francia és spanyol oldalról is sarokba szorított szervezet egyik volt tagja szerint már inkább az önfelszámolás méltó módját és megfelelő időpontját keresi.
A nagyon türelmetlen baszk nacionalista egyetemisták már 1952-ben puhának tartották a spanyol polgárháború (1936–1939) után külföldre menekült mérsékelt baszk nacionalista autonóm kormányt, és szerintük messze nem tett eleget hazájuk felszabadításáért. Ezért 1959-ben főleg a kubai forradalom, illetve a vietnami és algériai gyarmati felszabadító háború hatására hozták létre saját szervezetüket a bilbaói Deusto egyetemen Francisco Franco tábornok diktatúrája ellen is. Névválasztásuk egyben ismertségük növelését segítő ügyes kommunikációs fogás: az ETA nem más, mint a baszk nyelvben az „és” kötőszó egyik változata is. A baszk nacionalista mozgalom irányítására féltékenyen ügyelő nacionalista párt (PNV) és az ETA között azóta is tart a vetélkedés: többnyire egymás ellen politizáltak, mert mind a két párt maga akarta kiharcolni a függetlenséget. Olykor hallgatólagosan, egyszer pedig nyíltan együttműködtek ezért a célért. Egy kivétellel a madridi kormányok mindegyike tárgyalt az ETA-val a hosszabb fegyverszünetek idején, és nem hiába: utána mindig gyengült egy-egy inkább politizáló vagy a fegyveres harcot elutasító szárny kiválásával. Az ETA többször vesztette el teljes vezetőségét: 1992-ben, 2004 októberében, és idén április előtt hat hónap alatt háromszor. Ez azt bizonyítja, hogy a belülről is folyamatosan megfigyelt ETA ellen fordult a technikai fejlődés is: a biztonsági szervek áprilisban kiszivárogtatták, hogy megosztották a legfőbb vezetést, és már két nő is helyet kapott benne.
Ma már meglepő tény, de az ETA 36 éve nagyon népszerű volt: akkor, 1973. december 20-án röpítették a levegőbe Franco spanyol diktátor kiszemelt utódját, Luis Carrero Blanco tengernagyot. Azóta a baszk lakosság belefásult az emberrablásokba, a több mint 800 halálos áldozatot követelő merényletekbe – többségük célzott gyilkosság volt –, és a forradalmi adó követelésébe, folyamatos emelésébe, és elfordult tőlük. Sőt a PNV és az ETA közötti vetélkedés miatt az a helyzet alakult ki, hogy az ETA is nagyon meggyengült, a mérsékelt nacionalisták pedig 29 év után elvesztették a kormányrudat: a nevető harmadik fél, a súlyos ellentéteiket az ország egyben tartásáért félretevő néppárt és a szocialisták pedig közösen kezdtek bele a nehezen kivívott baszk autonómia leépítésébe.