Zagyvaróna gótikus temploma

R E J T Ő Z K Ö D Ő M A G Y A R O R S Z Á G

Fotó: Tóth Tibor„ title=”Fotó: Tóth Tibor„ hspace=”4„ width=”240„ height=”160„ align=”left„ />Ünnepnek számít, amikor egy-egy öreg műemlék épületünk felújítása során feltárulnak és megmutatkoznak rejtőzködő részletei, hogy azután gondosan restaurálva – remélhetőleg – sokáig láthatók maradjanak. Különösen indokolt az öröm északi iparvárosaink – Miskolc, Diósgyőr, Ózd, Salgótarján – körzeteiben, ahol a török hódítást megsínylett templomoknak a vörös korszak alatt újabb fél évszázadot kellett átvészelniük, most pedig a gazdasági és társadalmi változások fenyegetik a kis alvófalvak múltját (és jövőjét. Ilyen emlékünk a Salgótarjánhoz tartozó, Árpád-kori alapítású Zagyvaróna temploma, amelynek középkori maradványai nemrég kerültek napvilágra.
Zagyvaróna neve – Ronna alakban – első ízben egy 1341-ből ismert királyi oklevélben szerepel, a Zagyva forrásának közelében található település alapítása azonban legkésőbb a XII–XIII. században megtörtént. Róna egyike a királyi földekből a Kacsics nemzetség birtokává lett nógrádi településeknek, Tarján földesurai a Kacsics nembeli Szécsényiek voltak, s a királyhű Szécsényi Tamás a XIV. század első harmadában már az ország egyik zászlósúri rangjára emelkedett. Róna északi határában a tatárjárás utáni évtizedekben vár épült, ahonnan a – szintén Kacsics-származék – Zagyvafői család címezte eredetét. A 423 méter magas Várhegy erődítménye a XIV. században a Rátót lovagoké lett, majd tulajdonjoga visszaszállt a koronára. Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején, az 1420-as években romos volt, húsz évvel később a cseh husziták fészkelték be magukat a „rátóti várba”, és építették újjá maguknak. 1461 nyarán Hunyadi Mátyás személyesen vezette a Giskra rablóvezér elleni hadjáratot – egy forrás szerint a király Zagyvafő ostrománál megsebesült –, tényszerű adat, hogy 1478-ban a vár birtokai közt találjuk Róna falut. A község földesura 1548-ban Zagyvai Simon; nem sokkal később a település török kézre került. Sorsa azonos volt a hatvani szandzsák többi elpusztult, elnéptelenedett településével. 1715-ben és 1720-ban Róna nemes községként szerepel az összeírásokban, a XVIII. század közepén azonban megint jobbágyfalu a Bulyovszky család birtokában. 1770-ben Radvánszky Erzsébet, a XIX. század első felében báró Prónay Lajos volt a földesura. A XX. század elején 2200 fős települést 1973-ban csatolták a nógrádi megyeszékhelyhez.
Zagyvaróna Szent András apostol titulusú templomának első szakszerű vizsgálatára az 1954-ben megjelent Nógrád megyei műemlék-monográfia előkészítésekor került sor. E szerint a XIII. századi félköríves szentélyű épületet gótikus stílusban megnagyobbították, apszisát egyenes záródásúvá alakították át, és keresztboltozattal fedték be. 1731-ben sérült állapotban, szalmával fedve találta az egyházmegyei látogató, az 1755. évi vizitáció jegyzőkönyve boltozott szentélyét, sekrestyéjét említi. Fa harangtornya helyett 1896-ban építettek téglatornyot nyugati homlokzata elé, hajója öt ablakát szintén neoromán stílusban renoválták. A nemrég történt – példamutatóan jól sikerült – műemléki felújítás során feltárták, tisztázták és bemutatták a templom eredeti épületrészeit: a román kori diadalívet, a XIII. és XIV. századi ablak-, kapu- és falrészleteket, sarokarmírozásokat. „Salgótarján” gyönyörű középkori látnivalóval gazdagodott.