Szeptember elsején Salgótarjánból, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolától indult, és 13-án Romhányba érkezett meg a sorrendben tizenötödik Rákóczi-emlékfutás csekély létszámú, ám roppant lelkes és elhivatott csapata. Amint dr. Balla Tibortól – már tizenharmadik esztendeje ő a főszervező – megtudtuk, a majdnem kétezer kilométeres útvonal Románián, Ukrajnán és Szlovákián is átkígyózott, az eredeti tervekkel szemben Lengyelországot ezúttal nem érintették. Koszorúztak viszont a Majtényi síkon, a szatmári béke helyszínén, Kassán, II. Rákóczi Ferenc és Késmárkon, Thököly Imre szarkofágjánál.
A 22-szeres magyar bajnok futó, Mecser Lajos hatvanhét éve dacára az első öt napon, Vajáig a csapattal tartott, aztán a hajrában ismét csatlakozott. Ő persze már az 1994-es rajtnál is jelen volt, hiszen négy veterán atléta agyából ekkor pattant ki a gondolat: megint kellene futni egy jót. Először még a trianoni határokon belül maradtak, és Sárospatakot jelölték meg végcélként, aztán felvetődött, hogy átruccanhatnának a Felvidékre, Borsiba, hiszen ott született a fejedelem. Balláék idén már a Rákócziak egykori felségterületén jóval később létrejött utódállamok zászlait is magukkal vitték, Erdélyben, Kárpátalján és a Felvidéken a helyi magyarság egy-egy képviselőjének aktív, valamint a közönség passzív, de érdeklődő és barátságos részvételével.
Trump lépése újabb fordulatot hoz a háborúban
