Adósságcsapda, IMF-felügyelet

Magyarországnak van veszítenivalója, és folytatni kell a válságkezelést, közölte az MSZP-frakcióval megejtett költségvetési bemelegítő vita után a miniszterelnök. Amit komoly figyelmeztetésnek szánt a kormányfő, az evidencia. Üres mondat, érdemi közlés nélkül. Az érdeminek sejthető kiszivárogtatások és bejelentések sajnos keresztülhúzzák a „felelős kormányfői” bejelentést. Marad minden a régiben, az új költségvetés ugyanabban a rossz körben forog, mint a szocialisták az ország mélypontját hozó gazdaságpolitikája, immár évtizedek óta. Nehéz helyzetünkben minden nap számít, amit rossz pályán tesz meg a magyar gazdaság, ezért nem haszontalan összefoglalni, melyek a nemzet érdekeit szolgáló, valóban előrevivő kormányzati politika – és költségvetés – fő ismérvei.
Mindenekelőtt a válság lényegét kell pontosan diagnosztizálnunk. Magyarország minden bajának gyökere az erkölcsi válsággal súlyosbított demográfiai válság. Soha nem fogunk emelkedő pályára állni, ha nem születik meg a demográfiai egyensúlyt (sőt fejlődést) biztosító számú gyermek. Az elöregedő magyarság nem lesz képes véget vetni a leépülésnek, amely mind nagyobb térségek elöregedésében, kiürülésében, kisebb és nagyobb alrendszerek zavaraiban testesül meg.
Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy az együttélési normák tűzön-vízen át betartandók, és a szabályszegés fölött nem lehet szemet hunyni. Az erkölcs nem luxus! Ki kell mondani, hogy a lustaság, a hanyag munkavégzés, a mások nyakán élősködés, az adócsalás, a korrupció, és nem utolsósorban a lopás (amelyet esetenként privatizációnak is neveznek) a közösséget súlyosan sértő deviancia, és most már a szimpla túlélésünk érdekében is keményen föl kell lépni ellene.
Az erkölcs általánosan kötelező! Különösen érvényes ez a pénz világában. Strenge Rechnung, gute Freundschaft! – mondja a német. A szigorú elszámolás a jó barátság alapja, mindenekelőtt a közpénzek körül, no meg a bankok háza táján! Válságunk okai közt dobogós helyen áll a közpénzek lenyúlása. A botrányos közbeszerzési rendszer és bicskanyitogató eredményei, az értelmetlen állami megrendelések, a homályos privatizációs ügyletek világában erős kézzel kell rendet tenni. Gyorsan, és minél több elcsaklizott pénzt és vagyont vissza kell szerezni jogos tulajdonosa, a magyar társadalom számára. A korrekt elszámolás kötelező a bankoknak is. Az állam kötelezettsége kétirányú ebben. Szavatolni kell a pénzintézetek nemzetközi normák szerinti működését – csakhogy mostanában a nemzetközileg elvárt normákat éppen a bankok negligálják. Márpedig az nem járja, hogy olyan előnytelen szerződéses feltételeket kényszerítenek a magyar hitelfelvevőkre, amilyenekkel sehol az EU-ban próbálkozni sem mernének. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy a kormány erőtlen a bankokkal szemben. A nemzetközi pénzvilággal szembeni gyengeség az MSZP–SZDSZ-kormányok egyik nagy fogyatékossága, aminek levét a magyar állampolgárok isszák meg.
A tények vádiratnak is beillenek: a bruttó hazai termék (GDP) az idei második negyedévben 7,4 százalékkal lett alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Az ipari termelés júliusban 19,4 százalékkal volt kisebb a 2008. júliusinál, az első héthavi termelés volumene pedig 22,1 százalékkal maradt el a tavalyi év azonos időszakáétól. Miközben egyetértünk azzal a kormányzati üzenettel, hogy nincs vesztegetnivaló időnk, és a válságon mielőbb úrrá kell lenni, ragaszkodunk ahhoz, hogy meg kell nevezni a bajok okozóit. Magyarország válsága nem pusztán holmi nemzetközi válság begyűrűzése. Ezt mondani a felelősök elhárító gesztusa! Érdemes lesz megfigyelni, hogy ha majd mutatkozik valamiféle enyhülés, a mostani hárítók rögtön elfelejtkeznek majd a „nemzetközi okokról”, és a saját intézkedéseiknek tudják be a javulást.
Válságunk közvetlen oka a 2002-ben kormányzati szintre emelkedett felelőtlenség. Amikor a sikeres, eredményekben gazdag polgári kormány megbuktatására nem riadtak vissza a gátlástalan gyalázkodástól és a ma bőszen szidott „populizmustól” sem, akkor „Jóléti rendszerváltást!” hirdettek, azt ígérték, hogy „Több pénzt az embereknek!” meg „Több pénzt az önkormányzatoknak!”, és amikor ezekkel a hangzatos, felelőtlen ígéretekkel is csak gyanúsan kicsinyke győzelmet arattak, akkor népszerűségvásárlásba fogtak. Fedezet nélküli béremelésre kényszerítették az önkormányzatokat, adósságcsapdába kergetve őket. A hazugságok a 2006-os választásban csúcsosodtak, és a seb elmérgesedett, amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után elmaradt a konzekvencia levonása: a lemondás. Az MSZP és az SZDSZ 2006-ban hazugságot vetett, aztán gondosan védte-ápolta, mostanra pedig itt az eredmény. Ki mint vet, úgy arat. A mostani aratás neve: adósságcsapda, kamatrabszolgaság, IMF-felügyelet. Az, hogy nyögnünk kell a törlesztés terhét, csupán csak a mérleg egyik serpenyője. A másikban az adóztatás igazságtalansága, a megszorítások értelmetlensége és erkölcstelensége van.
Az MSZP–SZDSZ (és az MDF?) támogatásával összeálló 2010. évi költségvetés nem ígérkezik többnek, mint egy szűk fél évre készülő gazdasági fércműnek. A szent teheneket nem vágják le, a legnagyobb pénzszivattyúk gőzerővel dolgoznak még jövőre is, elvégre az árnyékban meghúzódó haszonélvezők érdekei sérthetetlenek. Viszont a kicsik, a gyámolításra szorulók megrövidítésében tovább jeleskedik a kormányzat. A tűzoltóságok elsorvasztásával, a fogyatékosügy csonkolásával, a hittanárok bérének elvonásával akarják „megmenteni” a hazát, miközben az országnak tíz-húsz, sőt nemritkán harminc-ötven évre hátrányos üzleteket ütnek nyélbe, rossz lelkiismerettel, többnyire titokban. Hagyják megfulladni a magyar kis- és középvállalkozásokat, miközben homályos tulajdonosi hátterű offshore cégek extraprofitos szerződéseket kapnak a kormányzattól.
Az elmúlt 12 hónapban 25 százalékkal nőtt a munkanélküliség, a foglalkoztatottság 38 százalékos, döbbenetesen csekély. A költségvetés belső logikája szerint a postás kétszer csenget: az elmaradó bevételekből kiadási kötelezettség keletkezik, például a tízszázalékos munkanélküliség a segélyezés nagyfokú növekedését kényszeríti ki, miközben kiesik több tíz milliárd forintnyi szja-bevétel, és csökken a lakossági fogyasztás, tehát az áfabevétel is. A szűkülő fogyasztás aztán tovább sorvasztja a gazdaságot. Egészséges költségvetéshez az összlakosság mintegy 50-55 százalékának, az aktív korúak 60-65 százalékának a foglalkoztatottsága elengedhetetlenül szükséges.
A mostani költségvetési tervezet a kardinális kérdésekre rossz válaszokat ad, a pénzügyminiszter „örömhíre” mindössze annyi, hogy újabb hiteleket vehetünk fel. Ez olyasféle „jó hír”, mintha egy összeomló kórházban közölnék a betegekkel, hogy nincs komoly baj, a szomszéd patika működik, aki meg akarja magát operálni, ott vásárolhat érzéstelenítőt. Olyan költségvetés kell az országnak, amelyik az igazságosság, az erkölcs, a hatékonyság, a szorgalom növekedését szolgálja. Ezzel a vezetéssel nincs esélyünk ilyenre. Az emelkedés előfeltétele a demokratikus kormányváltás, de mielőbb.

A szerző országgyűlési képviselő (KDNP)