Agónia

Szegeden megszűnt a Szabad Demokraták Szövetsége. A szétszéledő önkormányzati képviselők szerint a hervadtra fonnyadt pártocska politikailag kiürült, országos szinten is a felbomlás szélén áll.
Valószínűleg igazuk van. Szegeden észrevették, hogy ennek az országnak már – sőt, már régóta – nincs szüksége erre a köpönyegforgató, hazafiatlan felekezetre, amely a rendszerváltáskor tett hangzatos ígéreteit folyamatosan megszegve becsapta híveit, az országot. Tette mindezt úgy, hogy közben – amikor hatalomban volt – trükkös, csalárd módon befolyásolta még a szocialista szövetségeseit is, az oktatást és az egészségügyet például a végletekig lerombolta, káoszt és mínusz milliárdokat hagyva maga után.
Az ország „szürke állománya” (ahogyan szeretik neveztetni magukat a szabad madarak) most, húsz év után elrepül. Megtehették volna korábban is, nem lenne ekkora gödörben a haza…
A haza. Ezt a szót, meg azt, hogy magyar nemzet, soha nem hallhattuk tőlük. Annál többet beszéltek a drogozás elismertetéséről és a homoszexuálisokat illető jogokról. (Ismertebb politikusaik most is megjelentek a rózsaszínű felvonuláson.)
Szegeden most lehúzták a rolót, és ezzel valószínűleg egy visszafordíthatatlan folyamat kezdődött el. Az SZDSZ végképp az elfekvőbe került, jön a dominóelv… És abban okvetlenül ott lesz majd Demszky Gábor fővárosi vezér is.
A végjáték elkezdődött. Vagy inkább folytatódik.