Bajnai és a rasszistái

A választási kampány minden eddiginél mocskosabb lesz. A szájhigiénét tekintve Szanyi Tibor szocialista politikus máris felzárkózott a zimbabwei elnökhöz, amikor blogjában politikai ellenlábasait a „hatalmi tébolyban fetrengő aljas csürhe” meghatározással illette. A jobboldal tehát a szocialisták szerint nem emberi alakulat.

Mocskos fehéreknek nevezte országa kisebbségét a minap a zimbabwei elnök, s e keresetlen kijelentés ékesszólóan bizonyítja, hogy a rasszizmus – dacára a gyarmatosító történelmi beidegződéseknek – korántsem egyirányú társadalmi defektus. Ám a hazai cigány telepeket jobbára tisztes távolságból vizsgáló balliberális elit makacsul ragaszkodik az általa felállított laboratóriumi sémákhoz: egyik tétele szerint hazánkban a romákkal szemben tapasztalható fenntartások mögött többségi rasszizmus rejlik, míg a roma lincselések mögött nincsen kisebbségi rasszizmus, azok csupán elszigetelt kulturális anomáliák. A másik hamis tételük, hogy rasszista megnyilvánulások kizárólag a jobboldalhoz kötődhetnek, a baloldalhoz pedig nem. Ennek az ideológiai alapú hazugságnak ugyan eddig is voltak emlékezetes cáfolatai, a zuschlagi humorérzéktől a díszzsidózó szocialista képviselőig, ám általános tönkrezúzásához paradox módon nemrégiben épp a Népszabadság nyújtott segédkezet. Az MSZP-től nem túl távol álló lap közlése szerint tizenhárom oldalas dokumentum készült az MSZP belső műhelyében arról, miként lehetne minél több roma szavazót megnyerniük a következő választásokon. A Teleki László szocialista roma politikus által jegyzett dolgozat szerint „szükséges tudomásul venni, hogy a magyar közvélemény többsége előítéletes a romákkal szemben, tehát meg kell találni azt az egyensúlyt, amivel meg lehet szólítani a roma választókat, de el lehet kerülni a rasszista MSZP-választók körében is a szavazatvesztést”. S bár Teleki azóta bőszen magyarázkodik, ebben a munkaanyagban először adta írásba a kormányzó párt, hogy szavazóbázisának számottevő része rasszista.
Azt gondolná az ember, hogy a szocialisták e kínos kommunikációs fiaskó után ebben a tematikában kicsit meghúzzák magukat. De nem. Bajnai Gordon, a szakértőnek hazudott szocialista kormány feje a parlamenti nyitónapon többek között a romáknak szánt mézesmadzaggal is előrukkolt, amiért cserébe legszebb álmaikban negyedmillió voksot remélnek. (Képzeljük el azt a még ki nem szivárgott belső munkaanyagot, amelyben e színjáték kapcsán felhorgadt rasszista szavazóbázisukat csitítgatják.) Bajnai szerint uniós pénzekből, a társadalmi-etnikai ellentétek megszüntetése érdekében újabb roma telepek felszámolását tervezik, továbbá csaknem kétszáz diplomás cigány fiatalt a közszférában helyeznek el, hogy „legyen, aki példát mutat; legyen, aki vezet”. A szocialisták körülbelül úgy haladnak a putrik felszámolásával, mint az árvízvédelmi gátak építésével – azaz nagyjából sehogy. Hét és fél évnyi kormányzásuk után csak imádkozni lehet, hogy se természeti, se társadalmi áradás ne legyen. Az „újabb” roma telepek felszámolásáról tehát egyszerre jut eszünkbe a permanens gyurcsányi hazudozás tradíciójának továbbvitele, illetve a Bajnai-aranyköpés, amely az emberáldozatokkal is járó libaügyek kapcsán hagyta el a száját: „Nem értettünk hozzá.” Nem értenek ehhez sem – miért épp ehhez értenének? Telekiék írásba adják a rasszizmust, Kolompár Orbán meg azzal érvel a nemzeti főadón, hogy más cigány politikus is volt már köztörvényes cselekményért jogerősen elítélve. „Legyen, aki példát mutat; legyen, aki vezet” – szólta el magát Bajnai. Ezek szerint most szerinte nincs, aki példát mutat; nincs, aki vezet az MSZP-szavazó cigányságban. Talán ez volt a titkos üzenete a saját rasszistáinak.
Nemcsak a fehérek mocskosak (Zimbabwében), hanem politológusaink egybehangzó vélekedése szerint a küszöbönálló választási kampány is minden eddiginél mocskosabb lesz. A szájhigiénét tekintve Szanyi Tibor szocialista politikus máris felzárkózott a zimbabwei elnökhöz, amikor blogjában politikai ellenlábasait a „hatalmi tébolyban fetrengő aljas csürhe” meghatározással illette. A jobboldal tehát a szocialisták szerint nem emberi alakulat, hanem a törzsfejlődés alacsonyabb grádicsán álló, állati csoportosulás: csürhe, disznókonda. Asszonyaik sem szülnek, hanem ellenek. Egy másik faj (rassz) képviselői ők, ráadásul betegek, tébolyultak, hiszen hatalommániákusok – ennek legbiztosabb jele, hogy nem átallanak indulni a demokratikus választásokon. A rasszizmusellenes harc kérlelhetetlen lovagjai, a nemzet lelkiismeretének kiválasztottjai – Esterházy Pétertől Nádas Péteren át Vásárhelyi Máriáig – nyilván már javában köröztetik az aláíróívet, hogy Lendvai Ildikó és Bajnai Gordon haladéktalanul csapjanak szét a tomboló rasszistáik között.
Mindez azonban csak a fecsegő felszín: a szocialista folyam mélye kínosan hallgat. Ez a süket csend a programtalanság csendje. Miniszterelnökük például nem restelli kijelenteni, hogy ez az utolsó válságkezelő költségvetés. Mivel nem teszi hozzá, hogy őneki az utolsó, az a látszat keletkezik, hogy – egyedül a világon – ő tudja, mikor lesz vége a globális válságnak. Csupán rutinból hazudik, vagy nem is tudja, mit beszél? Szerintem az előbbi. A programtalanság ugyanis kényszerű tolvajlással jár együtt – például a romapolitika terén is. A kétszáz diplomás cigány fiatal elhelyezése a közszférában ugyanis nem szocialista lelemény, amely most pattant ki Bajnai fejéből, hanem a fideszes modell lenyúlása, ami, például Esztergomban, javában működik.
Esztergomot – az MSZP és a Jobbik bimbózó informális választási együttműködésének szép példájaként – mostanság az Orbán-látogatás kapcsán emlegette a média: a Jobbik többek között az Orbán Viktort meghívó civil szervezetek némelyikével karöltve demonstrált a fideszes városvezetés ellen egy oktatási ügyben, majd az egészet Nyakó szóvivő demagóg sajtótájékoztatója helyezte Orbán leendő jobb- és baloldali ellenzékének egyaránt előnyös kampánykeretbe. (Ezt a kooperációt fogalmazta meg úgy a politológia, hogy „a Jobbik az MSZP lélegeztetőgépe”.) A média azonban gyakorlatilag elhallgatta azt a pénteki esztergomi eseményt, amely a cigánypolitikával volt kapcsolatos. (Csupán a szombati roma- és esélyegyenlőségi fesztivál került be a bűnügyi hírekbe egy „Rómeó és Júlia” típusú roma csetepaté kapcsán.) Az esztergomi helyhatóság szervezésében ugyanis három nappal Bajnai bejelentése előtt másfél száz fős hallgatóság előtt számoltak be tapasztalataikról azok a zömmel önkormányzati intézmények, amelyek résztvevői a Meggyes Tamás fideszes polgármester által tavaly meghirdetett roma integrációs és esélyegyenlőségi programnak. Minden bizonnyal innen merítették az ideát a miniszterelnök beszédírói is.
Sztojka Attila, a Roma Foglalkoztató és Oktatásszervező Nonprofit Kft. ügyvezetője, kisebbségi önkormányzati alelnök szerint a vállalkozás roppant eredményes: az önkormányzat jelentős megrendelései lehetővé teszik a romák által elvégzett munkák körének bővítését. Az adósságkezelő program mellett mentorhálózatot is működtetnek, az integrációs program pedig egyik fő célkitűzésének tekinti a roma elitképzést is. A havi 15 ezer forintos városi ösztöndíj kilencven középiskolás roma diákot tart az intézményes oktatási rendszerben, de nem szorítkoznak csakis „a felmenőrendszerre”. Tavaly, a program indulásakor harmincegy esztergomi intézményben három roma munkavállaló dolgozott magas iskolai végzettséget igénylő munkakörben – azóta további hatvan roma tudott elhelyezkedni kiemelkedő társadalmi státusú munkakörökben. Lehet statisztikázni, hogy a hússzoros szorzó sok vagy kevés, s hogy az esztergomi hatvan miként viszonyul a beígért országos kétszázhoz. Ám a nyilvánvaló programtolvajlás kapcsán hadd idézzem az ismert népi bölcsességet: aki hazudik, az lop is.