(hol vannak a csapdák )

Én nem tudom elégszer elismételni, hogy a Fidesz nem azért lett az egyetlen kormányképes politikai erő, mert az elmúlt időszakban olyannyira bravúros teljesítményt nyújtott, hanem azért (is), mert a szocialisták Gyurcsánnyal és Gyurcsány nélkül hibát hibára halmoztak, mi több, olyan politikai és gazdasági bűnöket követtek el, amelyeket még az egyébként lélekben hozzájuk húzó baloldali érzelmű populáció is észrevett, s végül már tolerálni is képtelenné vált.
Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a Fidesz által képviselt világnézet s a pártszövetség elitjében felhalmozódott intellektuális, politikai és erkölcsi erő nem múlja alaposan felül az MSZP-ben vagy akár a Jobbikban fellelhető potenciált. Ez azonban nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a párt jelenlegi, hatalmas többségben lévő támogatói elsősorban ezeket az értékeket tartják szem előtt, s ezektől az értékektől áthatva csatlakoztak a Fidesz táborához. A magyar népesség jelentős része akkora pofont kapott baloldalról, hogy a fal adta a másikat, a szocialista–szabad demokrata milliárdosok, offshorizálók, csalók szinte odalökték a létproblémákkal küzdő embertömegeket a polgári szövetség régóta várakozva kitárt karjai közé. Ezektől a karoktól a választók és választani készülők védelmet remélnek.
Hivalkodásra tehát nincs semmi ok. Ha netán a Gyurcsány-féle bátor büszkeség és a Kóka-féle dübörgés át találna ragadni a Fideszre, az komoly bajok és mélységes kiábrándulások forrása lehet. Ugyanis biztosra vehető, hogy a magyar társadalom világnézetileg nem stabil, a magyar értelmiség, média stb. pedig stabilan, sőt konokul baloldali. Ha azt állítom tehát, hogy a Fidesz helyzete a sorozatos győzelmek ellenére sem tekinthető könnyűnek, nem csupán a magyar gazdaság és közerkölcs elnyűtt voltára gondolok, hanem a populáció önérdekektől áthatott, befolyásolható, ingatag voltára is. Egyszóval arra akarok figyelmeztetni, hogy ez a harc nem lesz a végső, s ahhoz, hogy a Fidesz által képviselt értékrend megváltoztassa és új irányba fordítsa a magyar köz állapotát, hatalmas munkára, bölcsességre, kitartásra és leleményre van szükség. Lényegében – az emberek tudatában is – a szabadság szellemében új világot kell teremteni.
Ennek az új világnak a létrejötte természetesen legelsősorban a gazdasági helyzettől függ. A gazdaság fejlődése és azzal együtt a létbiztonság létrejötte nélkül mindenfajta erkölcsi, kulturális, közösségi fellendülés elképzelhetetlen. Lózungokkal, a magyar érdekek verbális hangoztatásával, mások hibáztatásával, gyűlölettel változást elérni egyszerűen lehetetlen. A Jobbik előretörésében pontosan ezt a problémát látom megtestesülni: a nemzeti közhelyek túlburjánzását, az egyszerű, kézenfekvő magyar igazságok túlhangsúlyozását, amelyek ugyan nehezen vitathatók, de önmagukban semmit sem oldanak meg, sőt nemegyszer muníciót szolgáltatnak a baloldali véleményformálók számára. Az erőteljes tiltakozás a radikális szavazók részéről jogosnak tekinthető, de sem vádak, sem illúziók nem változtatnak a nemzet sorsán. Lehet, hogy a Jobbik tovább erősödik, de reméljük, nem a Fidesz és az egész mérsékelt jobboldal kárára. Az igazság és az élet bonyolult. Ezt a MIÉP időszakos sikere és elsatnyulása is bizonyítja. Európában nem ritka, hogy a radikális jobboldal megerősödik, de leegyszerűsített igazságának elhitető ereje mindig a frusztráció és a kétségbeesés. A legfőbb szellemi „frusztrátor” eddig az SZDSZ volt. Igen nagy gödröt ásott másoknak, s most abban csücsül. Ez egyelőre ritka szerencsének látszik, s bizonyos reményt nyújt, hogy a közvélemény formálása végre kicsúszik az álliberális értelmiség kezéből, s ezzel együtt a baloldali sajtó monstre szabad hazugság korszaka is véget ér. Mondhatni, maguk alatt vágták a fát, amikor az egész jobboldalt egyetlen monolittömbként kezelték, s a szélsőségek előretörését megpróbálták Orbán Viktor nyakába varrni. Az SZDSZ kiérdemesült zsurnalisztái sokat tettek a Jobbikért.
Reméljük, hogy Magyarország eszmei dzsungelében és gazdasági mocsarában a Fidesz megtalálja a járható utat. Hogy a szocialisták és a végvonagló szabad demokraták ezt az utat milyen további csapdákkal nehezítik, én nem tudom…