Kerékbilincs

A település, amelyet megtisztel látogatásával, nagy szeretettel fogadja önt. Ugyanakkor sajnálattal tudatja, hogy tilosban áll, és kéri, hogy legközelebb máshová parkoljon autójával. Kérjük, legyen segítségünkre feladatunk teljesítéséhez! Nagyon kellemes nyaralást kívánunk! Nem nehéz feladvány kitalálni, hogy ezek a végtelenül udvarias mondatok nem magyar hatóságtól származnak. Hanem egy franciaországi kisváros polgármesteri hivatalától és rendőrségétől. Az ottani hatóság nem bilincselte le a kereket, nem tett büntetési tételt tartalmazó csekket az értesítés mellé, nem fenyegetőzött, és el sem szállíttatta ismerősöm autóját. Csak ezt a kis udvarias és lelkiismeret-furdalást is okozó cetlit hagyta ott emlék(eztető)ül a szélvédőn. S mielőtt még valaki azt mondaná, hogy más egy nagy- és más egy kisváros közlekedési szerkezete, ezért a büntetőszabályoknak is különbözniük kell, megjegyzendő, hogy a sok helyütt csupán egyetlen autó haladását lehetővé tevő, szűkös kis utcácskákban a tilosban parkolás ugyanúgy megbéníthatja utóbbi, mint az előbbi közlekedését. De különben is, a megállni tilos tábla mindenütt ugyanazt jelenti. Ismerősöm mindenesetre állítja, ő a továbbiakban sokkal körültekintőbben parkolt, egyébként pedig egyáltalán nem találkozott tilosban parkolással.
A közéleti züllés sajnos a magyarországi hatóságokat sem kerüli el. Az emberek ma megint az 1990 előtti állapotokhoz hasonló, lelkiismeretlen és bumfordi ügyintézéssel találkoznak, bárhová forduljanak. Az egyébként is a végtelenségig túlbonyolított, az emberek életét ellehetetlenítő ügymenetek törvényes betartását jórészt a korrupció és a „tekintélytisztelet” teszi lehetővé, aminek az az oka, hogy a hivatalnokok a könnyebb ellenállást választják. A felkínált pénznek és a főnökök kéréseinek, illetve ezen késztetések egyvelegének eleget tenni ugyanis kevesebb konfliktussal jár, mint a törvények következetes betartása. Jellemző példaként érdemes felidézni a közpénzmilliárdokkal kitömött gumigyár, a Hankook dunaújvárosi betelepülésének botrányát, amikor az SZDSZ-es Kóka János arra kényszerítette a hatóságokat, hogy a törvényes határidők lejárta előtt adjanak ki engedélyeket a dél-koreai vállalatnak. A gazdasági miniszter által is megtestesített sznob és ostoba politika által dróton rángatott hatóságok működése ráadásul azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a magyar állampolgárok és vállalkozások érdekeit másod- vagy harmadrendűvé silányítsák le saját államukban. Aminek egyenes következménye, hogy míg a multikat évente ezermilliárd forinttal támogatja fölöslegesen, és elnézi sokszor törvénytelen működésüket, addig a sajátjait hátrányosan megkülönböztetve, mondvacsinált szabályokkal agyonbünteti. A multik nagyvonalú támogatásához hasonlóan ugyancsak közröhej, hogy a vám- és pénzügyőrség a több hazai iparágat is csődbe kergető kínai termékek csupán felére képes vámot kivetni, mert „Pekingig állna a kamionsor”, ahogyan fogalmazott Huszty András, a magyar–kínai gazdasági kapcsolatok fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott, aki azt is elismerte, hogy a feketekereskedelem a magyar hatóságok tudtával virágzik hazánkban. Magyarán: feje tetejére állt a világ. A hatóságok azt biztosan büntetik, akit nem feltétlenül kéne, annak pedig felengedik a sorompót, akit ki vagy be kellene tiltani.
Mindez a Fővárosi Közterület-felügyelet magatartása miatt kívánkozott ki belőlem, amelyik feltétlen kerékbilincselésre utasította törvénytelenül a felügyelőket. És hogy miért? Természetesen nem a megelőzésért vagy a forgalom zavartalan biztosításáért. Hanem azért, hogy „kaszáljanak”. Azért, hogy minél több pénzt beszedjenek az emberektől, amelyről mindenki tudja, miért is van szükség. Mert ez most már megint egy ilyen ország.