Líbiai csapdában

Régi igazság, hogy belelépni egy pillanat műve, kikecmeregni belőle annál tovább tart, tiszta cipővel pedig lehetetlen. Immár senki sem veszi komolyan, hogy Al-Megrahi, a Skócia fölött 1988-ban elkövetett merénylet miatt elítélt líbiai férfi szabadon bocsátása az autonóm skót kormányzat döntése volt, függetlenül minden brit üzleti érdektől és Nagy-Britannia jövőbeli energiaellátásától, hiszen Jack Straw igazságügy-miniszter elismerte mindezt.
Gordon Brown tévedett, ha azt hitte, hogy a Líbiával való egyezkedést könnyű lesz feledtetni. Nemcsak az a baj, hogy Nagy-Britannia ellen hangolta az amerikai közvéleményt és kormányt – Brown több mint egy hónapja nem beszélt Obama elnökkel –, hanem az is, hogy a miniszterelnök megtagadta a támogatást azoktól az angoloktól, akiknek családtagjait ír terroristák Líbiától kapott Semtex plasztik robbanóanyaggal gyilkoltak meg. A hozzátartozók arra hivatkoznak, hogy Líbia az IRA terrorcselekményeinek amerikai áldozataiért fizetett kártérítést. Akkora felháborodás fogadta Brown negatív döntését, hogy a miniszterelnök a múlt hét végére kénytelen volt módosítani álláspontját, és azt mondta, hogy a külügyminisztérium „teljes odaadással fogja támogatni” a Líbiával szembeni követeléseket.