Őrjárat a faluvégen

Elhanyagolhatóan csekély a valószínűsége annak, hogy az ország északkeleti településein élő romák lapunk szombati vezércikkét olvasván döntötték el, rendületlenül folytatják a járőrözést, az arra vetődő utasok önhatalmú igazoltatását és átvizsgálását. Bár a baloldali sajtó és a hozzá hasonlóan szavahihető roma vezetők szerint a támadások egyik, de roppant fontos kiváltó oka a jobboldali politikusok és médiumok romaellenes uszítása volt, azt még ők sem állítják, hogy a járőröző gerillákat a jobboldal bujtotta föl. Mindenesetre lapunk szombati vezércikke (is) némi ellenérzést váltott ki a baloldalon. Ugyanis kollégánk a sorozatgyilkosság gyanúsítottainak elfogása nyomán nemcsak az egész országot frusztráló feszültséget oldó megkönnyebbülésnek és örömnek adott hangot, hanem töprengő kétségeinek és fenntartásainak is. Mert bármilyen embertelen és bestiális tettekkel gyanúsítják az elfogottakat, őket is megilleti az ártatlanság vélelme, de azon túl is óvatosságra int az utóbbi évek több, kiemelt bűnügyében tapasztalt, bravúros nyomozásként beharangozott súlyos rendőri fiaskó. Hiszen ha lenne még halálbüntetés, Kaiser Edét rég felkötötték volna a móri mészárlás miatt, ahogy Balla Irma fia sem fogja megköszönni a nyomozó hatóság alapos és körültekintő munkáját, miként ezeken túl még számos kisebb-nagyobb rendőri melléfogás – ahol mindig bizonyítékok támasztották alá az ártatlanok ellen felhozott vádakat – érthető módon némileg szkeptikussá teszi azokat, akik körültekintően kívánnak véleményt alkotni. Ez az írástudóktól joggal elvárható felelősség vezette kollégánkat is, nem pedig „pusztán politikai elfogultságból” gyanúsítgatta az egész bűnüldöző szervezetet, s végképp nem szomorkodott azon, hogy „a jelek szerint horogkeresztes kopaszok öltek, nem romák számoltak le egymással”… – ahogy azt a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsadója volt oly kedves a Fideszről és a jobboldali sajtóról a maga megfizethető tévedhetetlenségének tudatában kinyilatkoztatni.
Persze a folyamatosan tovább járőröző és törvénytelenségek sorozatát elkövető romákat több empátiával kezeli a baloldali sajtó. Félnek még mindig, amely rettegés lehet, hogy okafogyott, de mégis érthető, hiszen nem biztosak abban, hogy az igazi gyilkosokat fogták el, vagy ha azokat, lehet, hogy nem mindegyiket, ráadásul lehetnek megbízóik, gyanú fölött álló főnökeik, akik új bandát szervezhetnek. Ám ha elhiszik is, hogy ez egy spontán szerveződött, megbízók nélküli társaság volt, amelyiknek minden tagját lebuktatták, mi a biztosíték arra, hogy nem akad néhány agyament, aki a most lebukottak példáján felbuzdulva, de hibáikat korrigálni vágyva nem hoz létre egy újabb orgyilkos különítményt? A romák a maguk természetes eszére hallgatva nagyjából ugyanarra jutottak, amire szombati vezércikkünk szerzője, aki a szerteágazó körülményekkel kalkulálva és a jogállami normákra ügyelve kívánta felhívni a közvélemény figyelmét az ügy továbbra is kérdéses momentumaira, de neki nem jár a pozitív diszkrimináció.
Nem szerencsés, hogy némelyek az ilyen, az egész lakosság lelkére és lelkiismeretére jótékonyan ható eseményeket is pártpolitikai csatározások, médiaháborús ütközetek ürügyeként akarják felhasználni. Jóllehet szinte minden társadalmi erő, csoport, társulat elégedettségét és örömét fejezte ki a feltételezett tettesek elfogása hallatán, egyesek mégis fenntartják maguknak a jogot, hogy valamely hátsó szándékot, alantas indulatot feltételezzenek a másik öröme hátterében.
Csodáljuk, ha szegény romák tovább járőröznek?