Csupán tizennégy évig működhetett német földön a Bauhaus, ráadásul kétszer is költöznie kellett, hatása azonban a mai napig tart, alapvetően meghatározta a XX. század építészetének, formatervezésének a történetét, a vizualitásról való gondolkodást. Az egykori weimari hercegi székhelyről előbb Dessauba, onnan Berlinbe költözött iskolát a nácik szüntették meg, az itt született művek, könyvek egy részét mint az „elfajzott művészet” termékeit, dokumentumait megsemmisítették. Az iskola nemzetközi hírű mestereinek egy része az Egyesült Államokba emigrált, a diákok szétszóródtak. A főiskola több magyar hallgatója, tanára hazatért, értékes dokumentumokat, alkotásokat mentve meg a megsemmisüléstől. Ennek is köszönhető, hogy a szentendrei Erdész Galéria Bauhaus Exhibition című tárlata gazdag összeállítással emlékezhet a Bauhaus mestereire és tanítványaikra. Közöttük szép számmal a magyarokra is.
Sok országból, sokféle művészi útkeresés felől vezetett az út a Bauhaus felé. Ahogyan a tárlat egyik kiemelkedő értékű műegyüttese, az Itália-mappa mutatja, éppen a klasszikus művészet hazája felől is. Két fiatal magyar művész grafikáit tartalmazza ugyanis a mappa, Molnár Farkasét és Stefán Henrikét, akik az itáliai táj- és városélményeiket dolgozták fel, amikor valahol Olaszországban megtudták, hogy a Bauhaus egyáltalán létezik. Weimarba utaztak, jelentkeztek, s fel is vették őket, a mappa már ott látott napvilágot. A kiállítás másik érdekessége, a Kestner-mappa ugyancsak a találkozás jelképe lehet: ebben Moholy-Nagy László hat munkája jelent meg a hannoveri Kertner Gesellschaft kiadásában, 1922– 23-ban, éppen akkor, amikor Walter Gropis tanárnak hívta meg a fiatal magyar művészt Weimarba. A harmadik mappa is 1923-as, mégis, már az összegzés, a közös szellemiség kifejezése lehet, hiszen a Herbert Bayer által szerkesztett mű húsz mester, közöttük Klee, Schlemmer, Itten lapjait tartalmazza. Ebből is kevés maradt fenn, a kiállított sorozatot Molnár Farkas menekítette haza. Érdekes hozzájárulás a Bauhaus-kép teljesebbé válásához a tárlaton El Liszickij tipográfiája, Kandinszkij fametszete, Brauer Marcell híres Vaszilij-széke, Weininger Andor festménye, Pap Gyula állólámpája is.
A budapesti A 22 Galéria kiállításán kortárs alkotók tisztelegnek a Bauhaus szellemisége, tanárainak művészete előtt. S olykor vitatkoznak is a mesterek által megfogalmazott elvekkel, mint Ingo Glass, akinek alapelemekre, alapszínekre redukált geometrikus szobrai mind Johannes Itten, mind Kandinszkij színelméletével ellentétes módon társítják a vörös, a sárga és a kék színt a körrel, a négyzettel és a háromszöggel. Alapvetően azonban a folytatás, az egykori törekvések tanúságainak az elemzése, a felvillantott lehetőségek kiterjesztése a kiállítók szándéka, hiszen ugyanannak a Kassák Lajosnak a kései munkásságához kapcsolódnak a kiállításán szereplő művészek legidősebb generációjának a tagjai, akinek köréből fél évszázaddal korábban a Bauhaus jó néhány főszereplője, például Moholy-Nagy is elindult világhódító útjára. Fajó János, Bak Imre, Konok Tamás, Nemes Judith, Maurer Dóra festményei a táblakép konstruktív szellemiségű megújításának szép példái, Haász István, Megyik János a tér és a sík összefüggéseit elemzik, Csáji Attila, Mengyán András az új eszközök, a fény művészetének a mesterei, Haraszy István művei pedig egyszerre utalnak a Bauhaus egykori anyagkísérleteire, s tudatosítják, hogy a formai fegyelmezettség nem áll ellentétben a játékossággal, a vizualitás törvényeinek kutatása a társadalomkritikai mondandóval.
(Bauhaus Exhibition, Szentendre, Erdész Galéria, szeptember 30-ig, Hommage a Bauhaus 90, Budapest, A 22 Galéria, szeptember 29-ig.)
origo.hu
A rendőrség ismét betiltotta a Pride-felvonulást
