Utódpártállami álom

Lehet sejteni, mi a vágyálmuk a jelenleg még kormányon lévőknek. Minél több embernek szeretnének szigorúan szociális alapon segítséget nyújtani. Ehhez viszont az szükségeltetik, hogy minél több rászoruló álljon rendelkezésre. Meg is tesznek hát mindent annak érdekében, hogy ilyen akadályok ne tornyosuljanak a nagy ívű szociális érzékenység szocialista programjának kiteljesedése elé. El kell ismerni: jól haladnak a munkával, több százezer magyar állampolgárnak van arra reális esélye, hogy maradék egzisztenciája is megszűnjön, ne legyen hol laknia, és elveszítse családját. Romantikus megfontolások is állhatnak a kormányzati tervek hátterében: egyfajta Róbert bácsis attitűd. Hisz oly kecsesen mutatna Budai Bernadett kis főkötővel a fején, amint ételt oszt a népnek valahol a Nyugatinál. Gyenge karjaival fáradhatatlanul merné a hamis gulyáslevest a kondérból. Ha mégis el találna szédülni, mint egyszer már megesett vele, immár nem Gyurcsány testvér kapná a karjába, hanem mondjuk Ficsor Ádám nyalábolná föl, mielőtt Berni az anyaföldre omlana. Annyira plasztikusan elképzelték ezt a PR-szempontból felbecsülhetetlen ételosztós jelenetsort a szocik, hogy nem szívesen mondanak le róla. A forgatókönyvhöz hozzátartozik még a törött szárnyú strucc testtartását ügyesen imitáló Szollár Domokos, aki időről időre elszajkózná, mennyire örülhetnek az emberek, hogy luk van a fenekükön.
Minden Idők Szociálisan Legérzékenyebb Kormánya – hirdetnék az öles betűk a háttérben egy hatalmas piros transzparensen. És nem is jogosulatlanul, hisz ott tüsténkedne csaknem az egész adminisztráció az önhibájukból hátrányos helyzetűvé vált emberek karitatív kiszolgálása körül. De nemcsak testi, hanem lelki, szellemi táplálékkal is kedveskedne a lakosság apraja-nagyjának a Bajnai-kabinet színe-java. Óriásképernyőkön minden fél órában ismeretterjesztő filmeket vetítenének a népeknek, Miért és mitől fáj most? címmel. Ezekben az alkotásokban a Fidesz-kormány több évtizedre kiható károkat okozó, a szocialista népi demokráciát és az életet lehetetlenné tevő politikájáról kapnának hű képet az érdeklődők. Ugyanilyen céllal népszerű független politológusok tartanának felvilágosító előadásokat Orbán Viktor sötét bűneiről és a neoliberalizmus áldásairól a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól napjainkig. A színművészet jelesei táncos-zenés performance-ot adnának elő a Nagy Éhínség okai címmel, hogy vizuálisan is megjelenítődjenek az 1998–2002 közti időszaknak a gazdasági-pénzügyi egyensúlyt 2056–58-ig végzetesen, károsan determináló, aláaknázó hatásai.
Okulásul az ízesített szárazkenyér-desszertet majszoló tömeg megtekinthetné a modern, haladó képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállítást. Feltárulna, milyen sanyarú élet várna az emberekre a Fidesz járma alatt nyögve. Azok között, akik legszebben szörnyülködnének a kiállított naturalisztikus Orbán-, Kósa- és Navracsics-szobrokon, jutalom zsíros kenyereket sorsolnának ki. A díjakat személyesen Bajnai Gordon, az örökös válságkormány feje nyújtaná át, aki beszédében az MTI jelentése szerint hangsúlyozná: nem igazak azok az alantas ellenzéki szélsőséges vádak, amelyek szerint ő nem vállalt egy jottányit sem a megjósolt tenger fájdalomból. Igaz, épülő és már felépült házaiból egyetlenegyet sem kellett eladnia. Számára az okozza a legkegyetlenebb fájdalmat, hogy a megrendítő lakossági nélkülözést látnia kell. Mert majd elfelejtettük mondani: 2021-et írnánk egy utódpártállami álomban, amikor a halmozottan hátrányos helyzetűek immár meghaladnák a hétmilliós összlakosság felét. Ezek jelentős része ott állna kilométeres sorokban a Gordi bácsi majdnem ingyen konyhája előtt. Mégis biztatóan alakulnának a makroökonómiai mutatók: a gazdasági csökkenés ismét csak a GDP tizenöt százalékára rúgna. A randalírozókat távol tartaná az In-Kal Security, amely természetesen átvette a rendőrség feladatait. Nem avatkoznának közbe, csak abban az esetben, ha egyeseknek túl hangosan, a köznyugalmat és rendet sértően korogna a gyomra. Vagy ha a műanyag evőeszközöket, csecsemők cumisüvegeit gyanúsan támadó célzattal forgatná valaki.
Van ennek a víziónak komolyabb realitása? A hátralévő idejükben nemigen. Ám ha a szocialistákon múlik, a lidérc valósággá válna, efelől ne legyen senkinek kétsége. A keményvonalas baloldal őrületei éppen azért tudtak babérokat aratni a történelem során, mert mindig egy fokkal kevésbé rosszat feltételeztek róluk. Számukra a recesszió olyan, mint halnak a víz. Ha nincsen, megteremtik. Úgy gondolják, saját sikerük csak a lakosság sikertelenségének árán valósítható meg. Egy pillanatig sem hisznek abban, hogy a magyar nemzet tehetséges. Szerintük csak a haladó nemzetközi erők kiszolgálásával boldogulhatunk valamennyire. Aki ettől eltérően gondolkodik, az maga a megtestesült szélsőség. Aki pedig meg meri pengetni, hogy talán mégiscsak a saját állampolgárok biztonsága, boldogulása lenne egy állam feladata, nem pedig a homályos tulajdonosi hátterű pénzügyi szolgáltatóké, bankoké és befektetői csoportoké, az a kénköves fasizmus földi helytartójaként átkoztatik ki.
Nem másért, ezért nem akarnak túl sok szalmaszálat keresztbe tenni a kilakoltatással fenyegetett, vagy már otthonukból ki is akolbólított állampolgárok érdekében. Juhászné Lévai Katalin, a mindenkit feljelentő honanya meg is mondta: a kormány mindent megtett, amit megtehetett nevezettek érdekében. Vagyis slussz-passz, ennyi volt az állam szerepe, le is út, fel is út – szabad a pálya a szabad ég alá. Az MSZP képviselőcsoportja csak látszólag penget engedékenyebb húrokat. A Katona Béla frakcióvezető-helyettes (leendő házelnök) aláírásával megjelent álláspontjukat nem véletlenül nem reklámozták agyon. A közlemény úgy szól: a kormánnyal együtt vizsgálják, „hogyan lehet a kizárólag a válság miatt, önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került adósok esetében a kilakoltatások lehetőségét átmenetileg felfüggeszteni”. Nahát! A nagylelkű kormánypárt nem ígér segítséget, de lágyszívűen hajlandó megvizsgálni. Mit? Dehogyis a kilakoltatások beszüntetését. Csak a felfüggesztés lehetőségét. Kérjük azon varázslók jelentkezését, akik képesek egy lehetőséget felfüggeszteni. Figyelem! Minden szó fontos. Nem megszüntetnék, csak felfüggesztenék, nem a kilakoltatásokat, csak a lehetőségét, s nem is véglegesen, csak átmenetileg. További kritériumok: az otthonából kipaterolt családnak igazolnia kell, hogy kizárólag a válság miatt, és mások hibájából, nem a sajátjukból lettek földönfutók. Mert ha nem a válság okozta a vesztüket, hanem a gazdasági fellendülés, valamint ők tehetnek az utcára lakoltatásról, mivel készakarva kerültek csődbe, akkor csak vessenek magukra, sújtson le rájuk gyerekestül a proletárdiktatúra igazságos megsemmisítő ítélete. És ha mindezen abszurd feltételeknek mégis megfelelnek? Hát bizony, akkor is lehet, hogy ki lesznek közösítve a szocialista civilizációra érdemesítettek közül, hisz csupán a vizsgálatra, holmi fontolat-futamra tettek ködös ígéretet a baloldali (?) frakció tagjai.
Nálunk ugyanis a jelen morbid állás szerint csak a kormányzat kenhet minden hajmeresztő ökörséget, korrupciót, százmilliós végkielégítést, elherdált százmilliárdokat a válságra. A hírek szerint el is készítik a nagy sikerű Audrey Hepburn-film reprízét Hogyan kell egymilliárdot lopni? címmel. Az emberek bezzeg csak a napot lopják. Az utódpárt úgy véli, az a gond a néppel, hogy lusta. B. Gordon nyilatkozta: vissza kell adni a munka becsületét. Ne tévedjünk: a válságfő a szociális ellátórendszer maradékát is felszámolná. Kérdés, lesz-e rá ideje olyasvalakinek, aki tényleg kerüli az érdemi munkát. Hisz már másodszor ment vakációra. Hiába, munka helyett édes a pihenés.