Milyen október huszonharmadikát vár ön, hiszen az emberi jogi bizottság tagjaként melléjük állt azoknak az embereknek, akik 2006 őszén és utána súlyos, megtorló, megfélemlítő szándékú jogsérelmeket szenvedtek a hatóságoktól?
– Nekünk, felnőtteknek nem szabad félnünk, ki kell menni az utcára ünnepelni és tiltakozni. De ha ajánlhatom: a szülők pici gyermekeket ne vigyenek a tömegbe. Ne feledjük: a rendőrség, hogy úgy mondjam, három éve mindig felkészülten lepi el ilyenkor a köztereket, magával hozza a legbrutálisabb tömegoszlató eszközöket, amelyeket gyakran be is vet. Meg kell érteni, hogy nincs demokrácia Magyarországon, a parlamentben is még az antidemokratikus erőknek van többségük.
– Balog Zoltán, Morvai Krisztina vagy éppen ön új dimenzióját teremtették meg a hazai emberi jogi törekvéseknek, amennyiben nem egyes extrém kisebbségek jogkiterjesztéséért, hanem a megalázott többség alapvető jogaiért szálltak síkra.
– A helyzet ezt kívánta, és ezt kívánja sajnos ma is. Ami az én idevágó eszmélkedésemet illeti, 2006. szeptember 17-én, Salkaházi Sára boldoggá avatási szertartásán hallottam felolvasni a zsidómentő mártír Sára testvér felettesének, a Szociális Testvérek Társasága vezetőjének credóját. A 125 éve született Slachta Margit, úgy is, mint a Magyar Nemzetgyűlés első nő tagja, a Keresztény Nőtábor megalapítója azt vallotta: „Embernek ember, szervezet, állam nem birtokosa, nem tulajdona, Isten ellen nincs törvényhozás, az ő szent akaratával szemben bűn a jogfosztás.” Ez már önmagában is megérintett engem, ráadásul a boldoggá avatás délutánján vált ismertté Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök őszödi beszéde, amelynek nyomán megindultak a kétségbeesett tüntetések. Utóbbiakra válaszul a rendőrök rengeteg ártatlan embert durván összeverve, megalázva taszítottak fogságba. Szeptember huszadika körül a kétségbeesés odavitt, hogy – képviselői státusomból erőt merítve – bementem a börtönbe. Az igazi emberi jogokért ugyanis ki kell állni, ami azt is jelenti: jelen kell lenni, meg kell nézni, hogy mi történik. Hiszen olyat egy kormány nem tehet, hogy jogtalanságra buzdítsa a rendőröket. Ez a hatalmi visszaélés minősített esete. S mi lett a máig húzódó következménye? Tönkretettek fiatal életeket, családokat. Többen vannak még mindig krízisben, merthogy miután például eltörték a lábukat, vagy megvakították őket, elveszett az állásuk. Van, aki a mai napig nem talál magának munkahelyet. Nagy nehezen megítélnek egy minimális kártérítést, tudniillik azoknak, akik egyáltalán perelni mertek, mintha ezzel az ügy el volna boronálva…
– Néha örvendetes dolgok is történnek. Gondolom, önnek, mint ötgyermekes anyának, a Magyar Katolikus Családegyesület prominensének is tetszik, hogy a köztársasági elnök visszaküldte megfontolásra a polgári törvénykönyvet, amelynek családjogi vonatkozásai is elképesztőek, a közeli rokonok házasságának legalizálásától a kvázi homoszexuális-házasság megteremtéséig.
– Örvendetes az érvényre jutás elakasztása, mert ez a törvénykönyv-módosítási jogszabály rettenetes salátatörvény volt. A homoszexuálisok bejegyzett élettársi kapcsolatának intézménye miatt nemcsak a Kereszténydemokrata Néppárt, hanem én is beadtam kifogásaimat az Alkotmánybírósághoz. Ami az unokatestvér-házasságokat bátorító kitételeket illeti, azok rendkívül károsak lehetnének a genetikai torzulások nagy kockázata miatt. Megjegyzem, tudjuk, hogy ilyenfajta együttélések a mentálisan, kulturálisan és szociálisan leszakadt térségekben, hátrányos rétegekben fordulnak elő illegálisan létező gyakorlatként.
– Önnek mi jut eszébe arról, hogy húszéves az ENSZ gyermekszegénységi egyezménye, amelyet hazánk is aláírt?
– Az, hogy itt hivatalosan csak szavakban szokás tenni a gyermekszegénység ellen. Tudni illene a kormányilletékeseknek, balliberális törvényhozóknak, hogy a gyermekszegénységet az anyák szegénysége „termeli ki”. A gyermekgondozási-segély idejének a lerövidítésével állítólag arra szeretnék késztetni az anyákat, álljanak ismét a munkába, miközben legtöbbször nincs lehetőség az anyának munkába állni. Ebből nagyon nagy feszültségek lesznek, hiszen óriási gondot okoz a családi kasszában a gyes megszűnése, illetve az álláshiány. Ha pedig van állás, akkor meg az, hogy nagy valószínűséggel nincs bölcsődei hely.
– Ön ilyen komoly hazai gondok között is ellát a csángókérdésig, igaz, a közösségi tudatuktól jobbára megfosztott moldvai magyarok ügye szinte jelképes az egész magyarság tekintetében…
– A moldvai csángókról sem szabad lemondanunk, még ha a Kárpátokon túl élnek is. Biztató tapasztalatról számolhatok be. A múlt hét végén a parlament emberi jogi, vallásügyi bizottságát képviseltem egy bákói nemzetközi konferencián, amely a csángókról szólt a 2006-ban a kormány által megszüntetett, magánalapítványként feltámadt Teleki László Alapítvány rendezésében. Az ezt Lábnyik település templomában követő szentmise történelmi jelentőségű volt, mert azon nemcsak Cserháti püspök, hanem Petru Gherghel, Jás püspöke is közreműködött. Magyar és román nyelvű mise volt ez; a román püspök „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”, „Isten hozta!” szavakkal köszöntötte a magyar püspököt és a résztvevőket.
– Hogyan értékeli, hogy az Európai Unió illetékes csúcsszervei lényegében érdektelenek a kulturális magyarirtást megvalósító szlovákiai államnyelvtörvény felülvizsgálatában?
– Úgy látszik, az Európai Unió meghatározó erői előtt sokkal inkább a piacszerzés vágya lebegett, mint hogy Európát egységessé tegyék a maga sokszínűségének a fenntartásával. Mert igazán értékes az volna, ha együtt lehetnénk sokszínűek, mindenki a maga – mások által tolerált – sajátságai szerint. Úgy látom, ha az erősek üzleti érdekéről van szó, Brüsszelben mindig akad megfelelő lobbierő, a védtelenek, a veszélyeztetettek érdekében viszont alig történik valami.
– A balliberális sajtó hol az ötvenhatos Wittner Máriából, hol önből próbál mumust kreálni. Van valami közös önökben azon túl, hogy fideszes politikusok?
– Azt gondolom, hogy igen, mert mi sok esetben kimondjuk azt, amit gondolunk, még ha kínos is, megpróbálunk az örök értékek mellé odaállni. Vannak olyan magánemberként, képviselőként kezdeményezett akcióink, megnyilvánulásaink, amelyeket nem egyeztetünk a pártunkkal. A Fidesz néppárt, amiben jól megférnek ezek a vélemények, annál is inkább, mert mindig egy ügyért, értékrendért, emberekért, nem pedig öncélúan valakik ellen fogalmazódnak meg.
origo.hu
Teljes összeomlás a budapesti közlekedésben - most jön csak az igazi káosz
