Az oligarcha Hunvald

Az újságíró-iskola egyes számú aranyszabálya, hogy dühből ne írj cikket. Aludj egyet, és mire kifújod a mérgedet, másképp állsz a témához. Bármerről közelítem, kezd ez a Hunvald-ügy egyre mocskosabb lenni. Elejébe jót mosolyogtunk a néhány élemedett hölgyeményen, akik a drága Hunvald Öcsi miatt tüntetni mentek a polgármesteri hivatal elé. Aztán az egész Hunvald-ügy szép lassan, mint egy mérgezett saga, ha lehet ilyen képzavar, kifordul magából, majd egyre gyorsuló, undorító és egyre képtelenebb hordalékokat lök a partra.
Első kérdésem: mi lehet a többi önkormányzatnál, tisztelet a kivételnek, hiszen ahol egy lepukkadt pesti kerületben egy Hunvald harámbasává, kapzsi akarnokká és egyszemélyes oligarchává nőheti ki magát úgy, hogy a kerület lakói – magamat is beleértve – semmit nem sejt és boldog tudatlanságban leledzik, az innentől fogva bűnös slendriánság. Belenyugodtunk, hogy a reszliben lakunk, a kerület szlömös, az utcák büdösek, a házak vedlenek, a környezet egy aszfaltbetonbörtön, ahonnan elmenekülni meglehetősen nehéz, tekintve a lakosság állományának összetételét. Van persze kirakat, a zsinagóga eleje-hátulja, terei feltűnően kicsicsázva, a többinek marad a sivár utcakép. Szegény Hunvald, gondoltuk, milyen nehéz lehet beosztani azt a kis pénzt, ami a kerületé, hiszen bármikor pályáztunk, mindig megfeddték a házat, hogy milyen kevés az önrészünk. Egy savanyú képviselő kellően meg is mosta a fejünket a közgyűlésen, mintha egy kémény bélelése legalábbis pénzügyi válságba taszította volna a kasszát. Ha mi akkor tudtuk volna, hogy Hunvald György négygyerekes családapa a szeretőjével európai körutakra flangál, negyvenmilliós festményeket vásárolgat a háromszázmilliós keszthelyi villájába, hogy egy genfi óraboltban hétmilliós órával lepi meg magát, hogy a gyerekeit szolgálati kocsi hozza-viszi iskolába és edzésre, fantáziadús tréfának vesszük. Amikor azonban kiderült a keserves valóság, hogy a polgármesternek tizenkét autója van, a rábízott önkormányzati lakásokat szeretőknek, haveroknak, barátok barátainak osztogatta széjjel, hogy Hunvald úr gyermekének a gyógyszeréért felfurikázott a sofőrje, majd le Keszthelyre, hogy Hunvald úr áron alul becsültetett lakásokat, hogy aztán tetemes haszonnal adják tovább jó barátoknak, akkor legalább egy virtuális tüzet rittyenthettünk volna az egész szövevényes bagázs alá, hogy kicsit megszégyenüljön a sok öntelt nagy arc. Hunvald börtönben, vagyona zár alatt, ehhez képest hatmilliót tett zsebre eddig odabenn.
Az ellenzék jogosan kérte, hogy a közgyűlés függessze fel a fizetését, mint a felügyelőbizottsági apanázsokat, mert Hunvald nem dolgozik. Na, mit gondolnak? A hetedik kerületi képviselőcsoport fel sem fogja, mi ebben a súlyosan erkölcstelen, hogy a főnök úrnak fizetést adnak, aki amúgy előzetesben csücsül. Kiállt egy beszédhibás böszme, és eldadogta, hogy azért nem dolgozik Hunvald, mert nem hagyják dolgozni.
Tessék?! Nem hagyják? Mi van? Súlyos vádakkal gyanúsított főnöküket nem hagyják dolgozni. Az a gaz rendőrség, az a csúnya ügyészség. Pedig mennyi önkormányzati lakást lehetne még Mucuskának meg Vicuskának kiutalni. Legjobb lenne, ha a közgyűlés hirtelen megtérne, aminek nem sok az esélye, de beláthatnák, hogy a kerület lakói nem tudnak másképp rájuk nézni, mint egy hiteltelen érdekközösségre, ahonnan már hárman ülnek a hűvösön. Mi ebből a tanulság? Hunvald sofőrje mondta ki: „Gyuri a világ legföldönjáróbb embere volt, és izzadt a tenyere, ha az erzsébetvárosi tévében beszélni kellett… és ez lett belőle.”