Büntetett előétel

Elkerekedett szemmel olvastam a neten, hogy a TV2 sittes hetet rendez a Hal a tortán stábjával Teljes gőzzel, illetve Büntetett előétel címmel. Vagyis olyan ismert és kicsikét ismert emberek fognak felváltva főzni és pontozni a képernyőn főműsoridőben, 12-es karikával, akik valamely magyar büntetés-végrehajtási intézmény vendégszeretetét élvezték a közelmúltig. A csapat tagjai: Zalatnay Sarolta (három évre ítélve), Tasnádi Péter (hat év, nem jogerősen), Stadler József (négy és fél év), Nagy Éva (négy év), Pápay József (harminc nap előzetes).
Korábban a TV2 nagyot bukott A leggyengébb láncszemmel és Az igazság árával, vagyis két olyan vetélkedőműsorral, amely a sok évszázados kollektív bűntudatra épít. Arra a bűntudatra, amelyet lényegében genetikusan hordoznak magukban az egykori gyarmatosító népek leszármazottai vagy a véres polgárháborúkat bonyolító nációk: angolok, franciák, spanyolok. Nálunk azonban efféle bűn, feldolgozatlan rossz érzés a többséget nem terheli, hiszen Szent István óta nem irtottuk ki egymást félig sem, fél kontinenseket sem fosztottunk ki. A dúlás, a pusztítás, a területfoglalás, a szabdalás, a gyilkolás dandárja más népekre, illetve azok magyar kollaboránsaira maradt. Az a nem túl népes réteg, amelynek a magyar társadalomban van elszámolnivalója, most is abban bízik, hogy rá nem vonatkoznak a törvények. Esze ágában sincs akár játékosan, akár komolyan kiállni az ország népe vagy a saját kisebb közössége elé, és megkövetni mindazokat, akik ellen vétett. Ha máshonnan nem, Vágó István Népszavának adott interjújából tudjuk, hogy a nagy kereskedelmi tévécsatornák külföldi tulajdonosai, vezetői kizárólag más országokban már kipróbált, tehát szükségszerűen nyugati logikájú, lelkületű kvízműsorokat, vetélkedőket engedélyeznek Magyarországon is.
Ahogy ebbe a sorba illik a fent emlegetett két bukott bűntudatos műsor belső szerkezete, koreográfiája, épp annyira elüt a fentiektől a heti sittes főzőcske világa, egészen pontosan az, amivel és ahogyan azonosulhat a látottak alapján a néző. Az öt szereplőt sikerült úgy összeválogatni, hogy akad köztük, aki nyíltan vállalja a tettét: Nagy Éva, egykor a Rábaköz szépe 350 milliót sikkasztott, de a kedvese számára, és akkor így már más. Aztán ott van Stadler, aki kedves, megnyerő, vicces személyiség, és nevéhez elsősorban a Leonardo-freskó megvétele és az az utáni áfaigénylés mosolyt keltő emléke tapad a köztudatban, és akkor az is más. Pápay Jocit kábítószeres ügyben harminc napos előzetes után felmentették, tehát ő nem is számít igazi sittesnek. Tasnádi Péter a törvény felett állók megtestesítője, sajátos kettős tudattal, amely szerint lehet valaki egyszerre megbecsült polgár, kedvelt társasági figura, s az éjszaka hercege is. S aztán ott van Zalatnay, akivel szemben a régi táncdalfesztiválok miatt is sokan engedékenyek. A tematikus hét és ember közeli szereplői azt sugallják, a sittes is ember, mi az hogy, nagyon is. Az ő lelkivilága, az ő emlékei, az ő szenvedései számítanak, és alapos meggondolásra kell, hogy késztessék… Kit is? A szavazópolgárt jövő áprilisban? Hiszen kinek nincsen manapság egy kicsike vaj a fején?
Kinek a logikája ez? Kinek az őszinte, csupasz, didergő félelme attól, hogy hamarosan számolnia kell a tetteiért? S ha ő fél, és elhiszi, hogy megjárhatja, annál jobb hírünk most nem is lehet. Zalatnay hétfőn egyébként már alaposan cserben is hagyta meghívóit: törött műkörömmel, loncsos, fasírthúsba lógó hajjal, az asztalon alvó macskával látott neki a gusztustalan vacsora elkészítésének. A tévé előtt ülő háziasszony, aki eddig behunyta a szemét, ha Cini büntetőügyéről esett szó, hogy csak az énekesnőt és a saját fiatalságát lássa, ezt már nem tűri el tőle. Undorodva csatornát vált.