New York-i egészségügyi dolgozók tüntettek néhány hete a városháza előtt. A város vezetése ugyanis kötelezően előírta minden kórházi dolgozó számára, hogy beoltsák az új típusú influenza ellen. Azóta már az Egyesült Államok számos más kórházában is kötelezővé tették az oltást a nővérek, orvosok számára. Néhányan törvényellenesnek vélik a vakcina előírását, a jogi vita jelenleg is tart. A New York-i Winthrop kórház egyik Angela néven bemutatkozó nővére a Time magazinnak elmondta, hogy az utasítás szerint aki november végéig nem veti alá magát az oltásnak, annak felfüggesztik a munkaviszonyát, aki pedig december közepéig sem fogadja el az injekciót, azt kiteszik. A zúgolódásra így reagált New York állam egészségügyi minisztere: „Mi, egészségügyi dolgozók tartozunk betegeinknek és a társadalomnak azzal, hogy kinyilvánítsuk bizalmunkat a tudományos tények iránt. Meg kell erősítenünk nemes elkötelezettségünket, hogy a betegek érdekeit mindig a saját érdekeink elé helyezzük azzal, hogy támogatjuk a kötelező influenzaoltást előíró utasítást” – idézi a CBS hírszolgálata. Eközben az amerikai hadsereg tagjai is parancsba kapták, hogy vessék alá magukat az oltásnak.
A járványügyi hatóságok szerint egy aktuális járvány ellen kifejlesztett vakcinával végigvitt oltási kampány csak akkor lehet sikeres (tehát akkor akadályozza meg vagy lassítja le a fertőzés terjedését), ha a társadalom nagy része megkapja az oltást. Ebben az esetben tehát a felnőtteket is oltani kell. Mégpedig az egészséges felnőtteket, akik szükségtelennek érezhetik az injekciót. A jogállamok felnőtt lakosai számára viszont napjainkban semmi sem fontosabb, mint az önrendelkezéshez, a választáshoz való joguk. Láthatóan még az egészségüknél, az életüknél is fontosabb, a közösség érdekei pedig eközben hátrébb szorulnak. Az állami járványügyi szervek által vezényelt oltási kampányok úgy jelennek meg a csak a saját egyéni érdekeiket szem előtt tartó lakosok előtt, mint felülről jövő parancs, amelynek ösztönösen ellen kell állni.
Ez mindenütt a világon így van, de a mértéke különböző. Az Egyesült Államokban, ahol a magyar kampány után kezdődtek a tömeges oltások, az Associated Press közvélemény-kutatása szerint csupán az emberek ötvenkét százaléka mondta, hogy valószínűleg beoltatja magát. A magyar járványügyi szakemberek ekkora szám hallatán ugrálnának az örömtől. Az amerikaiak jelentős része tehát komolyan veszi a H1N1-es influenza jelentette fenyegetést annak ellenére, hogy harminc éve már riasztották egyszer potyára az embereket a hatóságok; az akkor vaklármának bizonyult. Gerald Ford elnök 1976-ban általános sertésinfluenza elleni oltási kampányt hirdetett, minthogy a becslések szerint az akkori járvány egymillió amerikai élet kioltásával fenyegetett. A média akkor is főszerepet játszott a közhangulat alakításában, bár a kezdeti üzenetek többsége éppen az ellentéte volt a maiaknak. Ford oltási programja hátterében politikai motívumok is lehettek. A kampányt bejelentő sajtótájékoztató előtti napon vesztett el egy republikánus előválasztást Ronald Reagan ellen, és talán így akart a nemzet megmentőjének szerepében tetszelegni (végül Ford nyerte a republikánus elnökjelöltségért folytatott harcot, de az elnökválasztáson alulmaradt Jimmy Carterrel szemben). Akkor októberben kezdődött el az oltási program, amelyben gyakorlatilag az összes amerikai oltáshoz juthatott volna ingyen. Novemberben néhányan meghaltak az oltást követő napon. Hogy csak véletlen egybeesés lehetett, vagy valóban az oltás okozta a halálukat, az már senkit sem érdekelt. Másoknál egy ritka neuromuszkuláris (az idegeket és az izmokat érintő) betegség, a Guillain–Barré-szindróma alakult ki, talán az oltás következtében. A sajtó hozzáállása a járványhoz mintegy varázsütésre megváltozott: hasonlóvá vált a jelenleg tapasztalhatóhoz. Az oltási kampányt leállították, és szerencsére az akkori járvány végül nem okozott nagy károkat. Ebből a harminchárom évvel ezelőtti esetből azonban sajnos semmilyen következtetést nem lehet levonni a mostani járvány alakulásáról, bármennyire is szeretnek ezzel példálózni az oltásokat valamiért zsigerből elutasítók. Az orvostudomány azóta rengeteget fejlődött, így minden okunk megvan rá, hogy elfogadjuk az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nyomatékos figyelmeztetését.
Az oltások tömeges elutasításához elegendő egyetlen véletlen egybeesés is. Szeptember végén Angliában váratlanul elhunyt a tizennégy éves Natalie Morton, közvetlenül azután, hogy megkapta a méhnyakrák elleni oltást. A sajtó azonnal felkapta a hírt, és szenzációvá silányította a tragédiát, miközben az oltások ellen hangolta a közvéleményt. A kialakuló vakcinaellenes hangulat a lehető legrosszabbkor jött, Angliában ugyanis már javában tart az új típusú influenzajárvány, amely hazánkat még csak fenyegeti. Arra már szinte senki sem figyelt, hogy Natalie felboncolásakor kiderült, halálát a szíve mellett kialakult tumor okozta, és ahhoz semmi köze nem volt az oltásnak. Az amerikai közszolgálati National Public Radio (NPR) On the Media című adásában megszólaló Ben Goldarce orvos szerint, aki a The Guardianban Bad Science címmel rendkívül sokat idézett rovatot vezet, az újságíróknak nagy a felelősségük, amikor ilyen témához nyúlnak. „Az egészségügyi pánik olyan, mint a fogkrém – mondja. – Könnyű kinyomni a tubusból, de nagyon nehéz visszatuszkolni oda.” A brit bulvárlappiac – igénytelenségben és gátlástalanságban talán a világon egyedülálló – zászlóshajója, a Daily Mail már Natalie tragédiája előtt is kampányolt a méhnyakrákoltás ellen – de csak Angliában. Ott ugyanis az állam fizeti a vakcináció költségeit. Ezzel szemben Írországban (ahol a kormány nem fedezi az oltás árát), a Daily Mail helyi kiadása éppen a vakcina bevezetését követeli.
Ben Goldarce szerint, ha az oltástól való félelem a vakcina valóban káros hatásai miatt alakulna ki, akkor a jelenség nem különbözne országról országra, hiszen a kutatási eredmények ma már határtalanul áramlanak a világban. Sokkal valószínűbb, hogy e mozgalmak a népek nemzeti sajátosságait tükrözik. A tuberkulózis ellen adott (és állítólag autizmust okozó) MMR-oltás Angliában például hatalmas pánikot váltott ki az előző évtizedben. Franciaországban eközben alig hallottak erről a mítoszról, ott viszont a hepatitis B-oltás sclerozis multiplexet kiváltó hatásáról terjednek legendák.
Ezen a héten Magyarországon is történt olyan haláleset, amely az oltást ellenzők táborát gyarapíthatja: egy idős asszonyra holtan találtak otthonában két nappal azután, hogy beoltották az új influenza elleni vakcinával. Arra egyelőre (magazinunk csütörtöki lapzártájáig) semmilyen jel nem utal, hogy összefüggés van a haláleset és az oltás között, ám a közvélemény ilyenkor – érthetően – ismét csak elbizonytalanodik.
Magyarországon senki számára nem írják elő a kötelező oltást. A vakcina tömeges visszautasítása esetén azonban nagyon nehéz erkölcsi és alkotmányos kérdést kell megválaszolnunk: ha az elégtelen immunizálás folytán kialakuló, hatalmas károkat okozó járvány áttör egy határt, kötelezhetők-e az emberek arra, hogy beoltassák magukat? Az Egyesült Államokban már megkezdődött e jogi vita. A kongresszus számára 2005-ben írott alkotmányügyi jelentés szerint ez a jog az államok hatáskörébe tartozhat. Az ellenzők nagy része itt is az esetleges mellékhatásokat sorolja, valamint azt, hogy a vakcina engedélyezését megelőző klinikai tesztek nem bizonyítanak semmit. A British Medical Journal orvosi szakfolyóiratban tavaly lezajlott publicisztikai vita egyik cikke szerint „bár az influenzaoltás fizikai veszélyessége általában csekély, a kötelező oltásnak pszichoszociális ártalmai lehetnek azáltal, hogy sérti a személyes szabadságot és önrendelkezést”. Egy ugyanebben a folyóiratban megjelent másik cikk szerint azonban az önkéntes oltási kampány kevéssé hatékony, és az egészségügyi dolgozók kötelező oltásának előnyei meghaladják a veszélyeit.
A hazai oltóanyagot gyártó Omninvest Kft. körül kialakult politikai színezetű bizonytalanság sem segíti az oltási kampány sikerét. A cég és az állam között létrejött szerződés tíz évre szóló titkosítása és kiadásának megtagadása (a Heti Válasz kérte az Egészségügyi Minisztériumtól), valamint a cég sajátos tulajdonosi háttere még azoknak is elveheti a kedvét az oltás beadatásától, akik egyébként elfogadják az immunizálás fontosságát. Tovább nehezíti az előre látható magyarországi járvány elleni védekezést az, hogy számos szervezési elégtelenségre derült fény az utóbbi hetekben. Az oltóanyag fioláin nincs lejárati idő (a szavatosság egyébként egy év, így a forgalomban lévő vakcinák biztosan felhasználhatók), a szer receptköteles volta miatt pedig legalább négyszer-ötször kell sorba állnunk a felnőtt- és gyermekorvosnál, illetve a patikában, amíg egész családunkat védettnek tudhatjuk. Pedig van megoldás, példát kell venni az Országos Vérellátó Szolgálattól és a Vöröskereszttől. Ők véradóbusszal, kamionnal járják az ország egyetemeit, fesztiváljait, bevásárlóközpontjait. El kell menni az emberekhez, és beoltani mindenkit, aki kéri, ott helyben, ingyen.
Hazánkban a világ más országaihoz hasonlóan szintén a várandós nők beoltása körül alakult ki a legnagyobb vita. Minthogy a szigorú orvosetikai szabályozás miatt gyermeket váró asszonyokon szinte semmilyen gyógyszerkísérletet nem lehet elvégezni, valóban nem állnak rendelkezésre az oltás magzatra való veszélytelenségét igazoló teszteredmények. A hosszú távú hatások vizsgálata pedig a járvány fenyegető közelsége okán elvileg sem kivitelezhető. Emiatt a várandós nőknek maguknak kell eldönteniük, hogy beoltatják magukat vagy sem. A sajtóban, interneten megjelenő fejtegetések legfeljebb eddig a mélységig jutnak el a dilemma vizsgálatában, a kisbabájuk egészségéért aggódó kismamák közül sokan e cikkeket elolvasva végül úgy döntenek majd, hogy nem kérik az oltást. Nem tudjuk, hogy bölcsen cselekszenek-e, senki sem tudja. Ezzel azonban nincs megoldva semmi, hiszen így továbbra is veszélyeztetettek maradnak. A várandós asszonyok védelmének felelőssége a környezetükre hárul. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a kismamák fertőzött személlyel kerüljenek kapcsolatba. A várandósok családtagjai, ismerőseik, barátaik, munkatársaik számára ezért különösen ajánlott, hogy beoltassák magukat, illetve ha betegek, ne találkozzanak a kismamával. Mai tudásunk szerint ez a legjobb, amit tehetnek.
A cikk írója október 5-én megkapta a szezonális és az új típusú influenza elleni oltást is. Mára vélhetően védetté vált a betegség ellen, és teljesen egészségesnek érzi magát.
origo.hu
A biztonsági öv majdnem mindig kötelező, de mutatjuk, mikor nem
