Kormányzati PR-hangok arról fuvoláznak, hogy bár sok fájdalommal járnak a Hajdú-Bét tönkremenetele felett bábáskodó szocialista üzletember intézkedései, az ellenzék sem tehetne mást. Úgymond a pénzügyi egyensúly helyreállni látszik, a forint valamelyest visszaerősödött, s a költségvetési hiány állítólag nem haladja meg év végére a 3,9 százalékot. A szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy mindennek később lesz meg a böjtje, mivel a valutaalapnak szállítandó fényezett adatok reményében minden ágazatot módszeresen lepusztítanak és a megszűnt munkahelyek, a tönkretett családi háztartások, vállalkozások, a szociális szféra ellehetetlenítése később sokkalta többe fog kerülni – a következő kormány idején.
Az IMF-megállapodást a Bajnai Gordon vezette kabinet a józan ész parancsának próbálja beállítani, holott az nem több egy végletekig eladósodott, hitelét vesztett országvezetésnek adott utolsó – ám a komoly kockázatnak megfelelően drága kamattal megszámított – szalmaszálnál. A ciklus alatti második MSZP-kormány számára tehát nincsen mozgástér, ha a csődöt el akarja kerülni, mindenben követnie kell a számára szigorúan előírt menetrendet. Az álbaloldal történelmi bűne viszont felmérhetetlen: az IMF által előírt hiányadatokat kizárólag a lakosság további, abszurditásba hajló egyoldalú megsarcolásával érnék el. A felesleges kiadások, luxusszámítógép, ital- és bútorbeszerzések megkurtításáról, a hozzájuk hű, gazdaggá tett rétegek megrövidítéséről, az állami szférából számolatlanul ömlő közpénzek visszafogásáról legfeljebb szavakban hallani, érdemi és hatásos lépések e téren nem történnek.
Alaptalan derűlátás
Ha végigzongorázunk az utóbbi fél esztendő eseménysorán, minden ágazatnál azt tapasztalhatjuk: a hazai ipar, vállalkozások és a lakosság versenyképességének a szisztematikus aláásását, az eszközök elvételét szolgálják az MSZP tettei. Pedig kül- és belföldön nagy lelkesedéssel dicséri saját és kormánya tevékenységét Bajnai Gordon. A nyugatiaknak előadást tartott a válságkezelés fortélyairól, az EBRD-ben rózsaszín képet festett az ország kilátásairól. Pénzügyminisztere, Oszkó Péter is csatasorba állt, s a volt SZDSZ-es gazdasági miniszter, Kóka János pannon pumázását elhomályosítva nyilatkozott. A szállodaszerű villaépítkezéséről híressé vált offshore-tanácsadó szerint ha nem lett volna a válság, irigyelt költségvetésű ország lehetnénk. Szerinte a válság után így is a legerősebbek között lehetünk.
A valóság ezzel szemben az, hogy az Állami Számvevőszéktől a Költségvetési Tanácsig mindenki figyelmeztet a helyzet veszélyeire, a jövő évi költségvetés fokozott kockázataira. Nem tudni ugyanis, miből képzelik el a szocialista kormányban a gazdasági növekedést. A felsorolt szervezetek és neves közgazdászok egyaránt azért aggódnak, hogy Bajnaiék úgy gondolják: a jövőre szerintük törvényszerűen bekövetkező világgazdasági fellendülés uszályára majd valamiképpen rákapaszkodunk, s így nekünk is „leesik” valami GDP-növekedés. Hogy ez hogyan, miképpen történne meg, arról a jelek szerint fogalmuk sincsen. Csak egy biztos: jelenleg nyolc százalék körüli a GDP csökkenése. A hurráoptimizmusnak ellentmond, hogy még a legderűlátóbb közgazdászok sem mernek világgazdasági áttörést jövendölni. Németországban – amelynek gazdaságához leginkább kötődünk – is csak egy százalék körüli bővülés várható.
Riasztó mértékű államadósság
De mitől is lábalnánk ki a nagyrészt a kormány által mélyített válságból, ha féléves működése alatt az álszakértői kabinet mindent megtett a krízis elhúzódásáért, a hazai vállalkozói réteg gyengítéséért, a fogyasztás, a beruházások visszafogásáért? Maga az átmeneti miniszterelnök is csak a nagyberuházások erőltetésétől és a multiknak adott további kedvezményektől várja a kilábalást. Márpedig ha nincsen fizetőképes kereslet, a családokat további adó- és járulékpréssel sújtja a központ, illúzió arra gondolni, hogy felpezsdülhet a gazdaság. Az aktuális minisztériumi kimutatás szerint a GDP-arányos államháztartási hiány az önkormányzatokkal együtt meghaladja a négy százalékot. Az államadósság alakulása még riasztóbb képet mutat: a pénzügyi tárca előrejelzése szerint is majdnem eléri a nemzeti össztermék nyolcvan százalékát.
Külpolitikai tekintetben gyengén teljesít a Bajnai-kurzus. Hónapok óta hasztalan próbáltak összehozni egy washingtoni meghívást Obamához. A New York-i kibulizott spontán találkozó és a közös fotózkodás az amerikai elnökkel és nejével provinciálisan tablószagúra sikeredett. A másik nagy fiaskót a szlovák miniszterelnökkel szemben volt kénytelen elkönyvelni a szocialista kormányfő. Miután példátlan módon nem engedték be Szlovákiába az államfőt, a felvidéki magyaroknak pedig meg akarják tiltani az anyanyelvük hivatalos használatát, totálisan káros hatású tárgyalást folytatott Robert Ficóval. Az EU-ban így tévesen azt a képet rögzítették, hogy két ország jelentéktelen összezördüléséről van szó csupán, amit a felek el is egyengettek.
Szemben az alkotmánnyal
Talán a legnagyobb szemléletbeli tévedése a szocialista kabinetnek, hogy a külpiaci elismertséget hajkurássza csekély hatásfokkal, holott önmagában ez nem érdekes, csak ha az ország, a társadalom előrejutását szolgálja. Bajnaiék ráadásul annak a tévhitnek a rabjai, hogy csak a lakosság ellenében és rovására lehet kijutni a válságból. A kormány feje ezért mondhatta azt a napokban – féléves regnálásának mintegy mottójaként –, hogy „elmentek a falig” az engedményekben. Mint kifejtette: az egészségügyben, a távhőáfa csökkentésében, a gyermekétkeztetés, a fogyatékosszervezetek támogatásában, az egyházi finanszírozás területén a megállapodásokkal elmentek a végsőkig, ennyi tartalék van a költségvetésben. Bár az önkormányzatokat nem emlegette, ezt rájuk is érvényesnek tartják: nincsenek tekintettel arra, hogy a helyhatóságok állami feladatokat látnak el háromnegyed részben. Így padlóra küldésük az állami működést teszi lehetetlenné.
Az állam kormányzati szétverése miatt alkotmánybírósági beadványok születtek, és az oktatóktól kezdve a vasúti dolgozókon keresztül a mozgáskorlátozottakig sok szervezet készül sztrájkra. Az alkotmány ugyanis arról rendelkezik, hogy az önkormányzatok csak úgy kaphatnak feladatokat, ha mellé forrásokat is rendel a mindenkori kormányzat.
Bajnai tehát pontosan írta le a helyzetet. Elmentek a falig, azaz falhoz állították az ország lakosságát. Az álszakértői kormány ezért döntött úgy, hogy az embertelen megszorítások közepette két terület lesz azért, amelynek növelik a támogatását a büdzsében: a készenléti rendőrségét és a kommunikációra, vagyis kormánypropagandára szánt eddig is tetemes összegeket.
origo.hu
Menczer Tamás: Ez történik! - videó
