Hosszú villanás Kisszebenben

Az m2 csatorna mutatta be Pozsgai Zsolt Szabadságharc Szebenben című kosztümös tévéjátékát, amely a forgatókönyvíró-rendező színpadi műve alapján készült, mindössze nyolcvanmillió forintból.

A történet a felvidéki Kisszebenben játszódik, ahol Csontváry Kosztka Tivadar gyermekkorát tölti 16 évvel a forradalom után, két évvel a kiegyezés előtt. Apja gyógyszerész-rendőrkapitány (Rátóti Zoltán), anyja egy, a leveretés után eltűnt szabadságharcos tábornok lánya (Götz Anna). A jellemtelen polgármester (Rubold Ödön) addig zsarolja a családot az időközben hazatérő nagypapa (Koncz Gábor) miatt, míg Tivadar édesanyja a polgármester szeretője nem lesz – a külvilág szemében legalábbis, hiszen a filmben a szerelmes férfi mégsem nyúl az asszonyhoz. Az istállóban bujdosó nagyapa és Tivadar találkozása, bár talán hetekig is eltart, a lényege szerint egyetlen hosszú villanás, mindenki életét beragyogó, átvilágító fénycsóva: a fiú ez alatt megérti, mi az emberi szabadság, s azt is, hogy a szabadság hiánya elől nem lehet elbújni, mert a hiány mindenütt jelen van. Megtudja azt is, mi az ember igazi lényege. Ópapa úgy mondja neki: minden ember csillag igazából, és fölülről nézi azt, ami lent történik. Különleges idők ezek Csontváry életében: épp ekkor hasít át egy üstökös az égen, nagy hallgatások után épp ekkor beszél az iskolában Tivadar tanára is a szabadságharcról – igaz, komikusan kódolt nyelven. Az iskolából kihallatszó Kossuth-nótáért a polgármester a tanár urat (Őze Áron) el is viteti, de Tivadar és barátja kiszabadítják.
S míg a fiú eszmél, szülei alulmaradnak a polgármester cinikus zsarolásaival és a falu pletykáló kedvével szemben. A hosszú villanás átvándorol a család és a környezet életén – s miután megvilágított bűnt, gyengeséget, bizonytalanságot, áldozatkészséget egyaránt –, továbbáll a fény is, de a sötétség is: a polgármestert vasban viszik el, Ópapa eltűnik az istállóból, a fiú pedig elindul, hogy a napút festőjévé legyen. Az ország hétköznapi népe közben a kiegyezés, a nyugodt, békés gyarapodás évei felé tart.
Olyan történet ez, amely máskor, máshol már velünk, maiakkal is megesett. Csakhogy a mi szüleink egy másik forradalomról hallgattak, s egy másik hatalommal kötöttek, ha kötöttek ilyen-olyan kompromisszumot.
Pozsgai filmjének nagy erénye – az aktualitáson túl – a briliáns színészvezetés, amely rendkívüli alakításokat eredményez: Koncz Gábor, Rátóti Zoltán és Rubold Ödön felülmúlhatatlan színészi teljesítményt nyújtanak. Izgalmas és korszerű a szabadságharcos tábornok ábrázolása, aki csupa életerő, eleven férfiasság, odaadó szeretet, bölcsesség, titokzatos, mégis atavisztikusan ismerős tudás.