Először is a triviálisat: egy nemzeti válogatott soha nem játszhat minden mindegy alapon. Hát még nem egy olyan vetélytárs otthonában, amelyet egyetlen egyszer sem sikerült legyőznie, még a daliás időkben sem, az összmérleg ugyanis három döntetlen mellett hat vereség. A legutóbbi ugyebár éppen egy hónapos, hiszen a mai házigazda szeptember 9-én Budapesten kerekedett felül 1-0-ra. Az egyetlen gólt Pepe már a 9. percben befejelte-becsúsztatta, az eredmény inkább számunkra volt hízelgő.
Innentől kezdve nekünk csak a matematikai valószínűség maradt a sportszakmai esélylatolgatás helyett, nevezetesen az: ha Lisszabonban, majd szerdán Koppenhágában is nyerünk, még „királyok” lehetünk. Egyébként viszont, józan észszel felmérve, legfeljebb királyválasztók, hiszen csoportunk három élgárdája közül a svédeknek már visszavonhatatlanul odaadtuk a hat pontot, a másik kettőtől azonban még elcsíphetnénk egyet-egyet, ami náluk két-két mínuszként jelentkezne.
A tét magyar részről valószínűleg Erwin Koeman számára a legnagyobb. A szövetségi kapitánnyal ugyanis már augusztusban szerződést hosszabbítottak, és ha csapatunk négyes kudarcsorozat következményeként süllyed a negyedik helyre a két hónappal ezelőtti másodikról, akkor az is rázni kezdi a fejét, aki eddig mindenre csak bólogatott. Továbbmenve: egy esetleges lisszaboni győzelemnek nem lehetnének árnyalatai, egy vereségnek ellenben igen, hisz nem mindegy, hogy legyalulnak minket 4-0-ra, valós perspektíva nélkül, de megúszszuk 1-0-lal, vagy futballozunk is, így lesz 2-1, 3-1 a vége.
Koeman mindenesetre már itthon leszögezte, nem szabad ész nélkül támadni, ami természetesen nem puszta szándék kérdése, hisz labda nélkül nem is lehet. Szeptemberben Huszti Szabolcs, majd Torghelle Sándor sem funkcionált jól egyszemélyes csatársorként, Lisszabonban Rudolf Gergelyre várhat e megpróbáltatás. Hogy a középpályáról milyen támogatást kap és kitől, az erősen kérdéses, mert pillanatnyilag Hajnal Tamás, Dárdai Pál, Tóth Balázs és Buzsáky Ákos is sérült. A kapitány ettől még nyilván bizakodó, ugyanis a videoelemzések során többször lepörgette a koppenhágai dán–portugál derbi hajráját, és azt a meccset öt hete Liedson révén a 86. percben mentették döntetlenre a vendégek. Tehát arra készülünk, hogy vezetni fogunk? Ilyen erővel nézhetnék a fiúk a tavaly őszi portugál–dánt is, amelyet a skandinávok 1-2-es hátrányból, a 88. és a 92. percben fordítottak 3-2-es diadallá. Mai vendéglátóink hazai vb-selejtezős mérlege bizony kifejezetten pocsék, hiszen e vereség mellett a svédekkel és az albánokkal szembeni 0-0 szerepel rajta, és mivel a máltaiakat csak szerdán fogadják, a győzelem rovat még üres. A sérüléséből lábadozó Cristiano Ronaldo persze nem azért jelentkezik minden bizonnyal játékra, hogy az is maradjon.
Csoportunk másik találkozóján Dánia 20 órára várja Koppenhágába Svédországot. Számunkra e találkozó annyiban érdekes, hogy szerdán milyen pozícióból indulnak ellenünk a dánok: még küzdenek, vagy már csak gáláznak. Mi már gálázni nem fogunk, úgyhogy marad a küzdés.
Legalábbis remélhetőleg.
Az 1. csoport állása
1. Dánia 8 5 3 – 15-4 18
2. Svédország 8 4 3 1 9-3 15
3. Portugália 8 3 4 1 10-5 13
4. Magyaro. 8 4 1 3 9-5 13
5. Albánia 9 1 4 4 5-9 7
6. Málta 9 – 1 8 0-22 1
