Klasszikus derbi, mesterséges tét

Hogy mit jelentett egy évszázadon át, de különösen az 1960-as évektől kezdve az Újpest–Ferencváros futballmeccs, az itthon egyetlen sportbarát előtt sem titok. Hogy mit hoz a mai meccs, az ellenben mindenki számára az. Azzal talán nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük: bizonyos tekintetben nyilván kevesebbet, másrészt jogos aggály, hogy többet ad majd, mint egy klasszikus „Dózsa– Fradi”. Ha a szűken vett sportszakmai oldalról közelíthetünk, annyiban feltétlenül különleges összecsapás várható, hogy az FTC az eddigi 204 találkozó egyikére sem készülhetett úgy, mint a mostanira; mármint újoncként.

Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy az alábbiakban ne csak a végleg letűnt, daliás időket idézzük. Itt Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi, ott Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó ötös fogat; talán soha, sehol nem nézett szembe egymással két ilyen csatársor, legfeljebb a Kubala, Kocsis, Czibor, Suárez-féle Barcelona, valamint a Puskás, Di Stéfano, Gento fémjelezte Real Madrid összecsapásain. Szentmihályi kapust rémálmok gyötörték Szőke szabadrúgásai miatt, aztán évekkel később, Fazekas – már Törőcsikkel és Feketével egy trióban – egymaga hintett ötöt a Fradinak az 1976-os 8-3 alkalmával, amiért a zöldek 7-1-gyel álltak bosszút; Nyilasiék felbérelték saját szurkolóikat, hogy itassák le Törőcsiket, aki másnaposan is szlalomozott, és a védők dülöngéltek, de számára mégis az lehetett a legemlékezetesebb derbi, amikor örök cimboráját, Ebedli Zolit egy évre száműzték a Fradiból, így egy csapatban focizhattak, ráadásul „Ebi” rúgta a lilák vezető gólját, és ha a Fradi-tábor csak a szájára vette, ő azonnal kimutatott az eredményjelző táblára; Nyilasi aztán edzőként is „Megyeren” debütált 1990 augusztusában, méghozzá feledhetetlen, 5-0-s diadallal, és azon a mérkőzésen mutatkozott be az első osztályban bizonyos Lipcsei Péter is. Ömlenek az emlékek, képek, szavak, szinte lehetetlen kitenni a pontot az előbbi mondat végére.
Pedig ki kell, mert ma egészen más felütésű Újpest–Fradi elé nézünk. Annak idején a „lila majmok” és a „zöld majmok” számított a legsúlyosabb verbális inzultusnak, ma ennek már tárgyiasult formájával találkozunk, méghozzá a karhatalom részéről, kényszerintézkedés formájában: „emberfogó” hálót szerelnek fel a vendégszektor köré. Emellett főleg rendőrökről, kutyákról, lovakról, motozásról, pirotechnikai eszközökről szólnak a készülődés hírei, miközben amúgy mellékesen olyan mérkőzés előtt állunk, amelynél veretesebb múlttal Európa-szerte csak a Celtic–Rangers párharc dicsekedhet. Az az igazán szomorú, hogy maga a meccs tényleg elsikkad, ez minden modern magyar „rangadó” fizikai képtelensége is egyben: csak feszültség van, valódi feszültségforrás nélkül. Mert a már említett Celtic–Rangers évtizedeken át felért egy katolikusok–protestánsok vallásháborúval, és még a világ számos szegletéből említhetnénk több olyan rivalizálást, hogy az elvakult drukkerek szerint azért igazán érdemes lett volna meghalni vagy ölni, de 2009-ben a magyar fociért súlyos aránytévesztés volna kárt tenni másban vagy önmagunkban.
Még akkor is, ha 1265 nap után az első Újpest–Ferencváros randevú következik. A legutóbbi, még 2006 tavaszán őrült véget ért, hiszen az Üllői úton egészen a 92. percig 1-0-ra vezettek a hazaiak, mégis 2-1-re nyertek a vendégek. Akik ma pályaválasztóként egyben favoritok is, ugyanis harmadikként, minimum érem-, de talán bajnokesélyesként várják a tizenegyedik, saját korlátaival lassan azért már szembesülő FTC-t.
Ettől persze még tényleg akármi lehet az eredmény, dacára annak, hogy a Fradinak momentán nincs hadra fogható kapusa. Megyeri Balázs az U20-as vb-n a kispadon ücsörög, az új szerzemény, Justin Haber kidőlt, sőt, a hírek szerint Holczer Ádám is sérült, de ő a szezon elején egészségesen sem tűnt százszázalékosnak. Lipcsei viszont majd két évtized múltán megint kifuthat a Szusza-stadion gyepére, ő e tekintetben tényleg a velünk élő történelem.
Még abból az időből, amikor a Ferencvárosnál szezonkezdetkor kettős célt tűztek ki a csapat elé: 1. végezzenek dobogón, 2. oda-viszsza verjék meg az Újpestet. Ha a második pont teljesülne, az elsőről valószínűleg könnyebb szívvel mondanának le a Fradi-hívek is.
Így, bár a tét mesterségesen gerjesztett, mégis nagy. Persze nem elviselhetetlenül – a lelátón végképp nem – az.