Kultúrblokk a köztévében

Egyszer már megpróbáltam megnézni az m1 Sztársáv című műsorát. Azzal kezdődött, hogy Gundel Takács Gábor néhány összelegózott mondatban definiálta, mit is jelent az a szó, hogy sztár. Ám ekkor még tűrtem konokul, egészen addig, míg Gundi be nem fenyegetett azzal, hogy most pediglen Sinkovits Imréről lesz ez a sztáros műsor itten. Mert az elhunyt sztár is sztár ám! Hiába, hogy Sinkovitsot tisztelem, szeretem, élek-halok a Tizedes meg a többie-kért, de ez volt az a pont, amikor agyamba tolult megannyi m1- konzervműsor emléke, amelyeket hétvégén, főműsoridőben próbáltak lenyomni a néző torkán odakövült művigyorokkal övezetten, szórakoztatás vagy színháztörténet címén. Nagyon gyorsan kerestem valami becsületes, üdítő politikai gittrágást egy másik csatornán.
Az utolsó, Koncz Zsuzsá-s Sztársávot azonban már nem úszhattam meg, végig kellett mennem a félórás virtuális golgotán még akkor is, ha Gundel halál komolyan megint ugyanazt az agyszivacsosító definíciót kezdte a sztár mibenlétéről. S aztán egyszerre csak ott mosolygott egy frissen tatarozott, piros kabátkás, kislányos Koncz Zsuzsa Gundi mellett egy terjedelmes kanapén, hogy fél órában, este kilenc után a királyi tévén prímán alulmúlják kettecskén, aztán meg hármacskán (Bródy Jánossal kiegészülve) egy tetszőleges kereskedelmi reggelizős műsor úgynevezett kulturális blokkját.
Különösebben abban sem hiszek, hogy egy kereskedelmi reggelizős műsornak az a feladata, hogy a felkészületlen műsorvezető bagatell hülyeségeket kérdezzen, amelyekre a sztár azt feleli, hogy de különben pont most jelenik meg DVD-m a napokban, és pont most lesz a huszadik búcsúbulink a hét végén… De az már tényleg médiabotrány – morálisan nem kevésbé problémás, mint a TV2 sittes tematikus hete – hogy este kilenc után főműsoridőben egy levitézlett díva promóciós műsora megy fél órán át – közszolgálati csatornán, adófizetői pénzből. Ezzel az erővel a teleshopot is lehetne nyomni a királyin a nyolcas film után rögtön, csak az annyival lenne tisztességesebb, hogy volna belőle bevétele a csatornának. Nem arról van szó, hogy Koncz Zsuzsával vagy Bródy Jánossal elvben nem lehetne értelmesen elbeszélgetni a hatvanas–hetvenes évekről, a rendszerváltás előtti idők értelmiségi magatartásának őszinteségéről s arról, hogyan folytatódott mindez a Kádár-rendszer bukása után, vagy arról, hogy fél óra alatt miért nem ejti ki egyikük sem Szörényi Levente nevét. (Pedig amit Szörényi tett hozzá a dalokhoz, azt Koncz és Bródy nem a homokban találta egészségügyi séta során.) Sivárak, erőtlenek az új dalok, a bejátszásokból kiderül. Gundel még finoman se kérdi, miért, hogy van ez, azon dolgozik mindössze, hogy jelen idejűnek adja el a Kádár-kori díva sztárságát.
(Sztársáv, m1, október 19.)