Németh Krisztián nélkül kezdett csapatunk, az olaszoknak két gólt lőtt csatár ugyanis fertőzéses betegségét követően nem érezte magát megfelelő erőállapotban, ezért a kispadra ült. Ahonnan már negyedóra elteltével fel kellett állnia, mert Futács Márkó bokasérülést szenvedett. Visszatérhetett az eltiltott Koman Vladimir és Szekeres Adrián is, az első félidőben mégis az ellenfél dominált, ha nem is ordító ziccerekkel, csak labdatartással, cselsorozatokkal, egy-egy kiugratással. A negyvenöt percből kevesebb mint tízet birtokolta együttesünk a labdát, de a vb-n a Dél-afrikai Köztársaság és Ghána ellen is ugrásszerűen javult szünet után a társaság, ebben reménykedtünk ezúttal is.
Nem is alaptalanul, mert a fordulást követően Alvarado kapus előbb Simon András löketét ütötte ki, majd az 54. percben óriási bravúrral piszkálta ki a rövid alsó sarokból Varga 20 méteres próbálkozását. Gyors egymásutánban kétszer is fejjel veszélyeztettek fiaink, akik egyértelműen átvették az irányítást. A 72. percben, tökéletesen kigurigázott akció végén Németh tüzelhetett középről és közelről, de Alvaradót trafálta telibe. Két percre rá ugyanő érkezett egyedül a hoszszú oldalon, ám „eltörte” a pontos ívelést, Koman sokadik remek átadását. Maradt tehát a 0-0, az idő pedig egyre fogyott, és a faramuci kiírás miatt – a bronzmeccsen nincs hosszabbítás – egyre valószínűbbé vált, hogy tizenegyespárbaj dönt.
Szó se róla, a magyarok ebben a műfajban egyszer már diadalmaskodtak, még a nyolcaddöntőben a csehek ellen, no de semmi biztosítékunk nem volt rá, hogy Gulácsi Péter megint megfog három büntetőt. Aztán pillanatok múltán már azért fohászkodtunk, hogy jöjjenek csak azok a tizenegyesek. Azt követően ugyanis, hogy Simon András az ötösről szétforgácsolta a bal kapufát, az ellenakciónál Urena lazán becselezte magát a tizenhatosra, és az elfekvő Gulácsi mellett a jobb alsó sarokba helyezett.
Úgy tűnt, itt a vég. Pedig megint csak ez volt a kezdet. Németh Krisztián a 89. percben beforgatta Menát, aki lerántotta, és Nisimura játékvezető nem habozott befújni a jogos büntetőt. Természetesen Koman állt a labda mögé, és az elfekvő kapus helyére, középre vágta azt. 1-1, újabb meccs jött vissza a sírból; azaz dehogy jött, visszahozta a csapatunk!
Gulácsi pedig szokás szerint hárított három büntetőt. Akinek ez egyszer is megadatik vb-mérkőzésen, már menthetetlenül legendává válik. Mi lesz azzal, abból, aki innen a húszon kétszer teljesíti be a mesterhármast? Mivel a negyedik löket, azaz időrendben az első a felső lécen csattant, magyar részről elég volt két sikeres kísérlet. Németh Krisztián elsőre ugyan hibázott, ám a kapus elmozdulása miatt javíthatott, és végre bátor lövéssel talált a bal sarokba. Koman Vladimir másodjára rontott – a kapufa tövére helyezett –, mégis isteni szerencse, hogy nem pár perccel korábban, a rendes játékidőben tette ezt. Annál is inkább, mert az utána következő Varga a hálóba bombázott, és 2-0-s vezetés után már „csak” Gulácsi Péteren volt a sor. Hernandez hibázta el a sporttörténelmi értékű, számunkra vb-bronzot hozó lövést, pontosabban ismét kapusunk védett, parádésan.
Aztán rohant az ölelő karok felé, csupán Egervári Sándor ácsorgott a kispadnál, távolba révedő tekintettel. Valóban hihetetlen, a magyar labdarúgás szintjén csoda, ami vele és fiaival az elmúlt majd három hétben megesett. Amikor a szövetségi edző visszazökkent a valóságba, így értékelt: „Az első félidőben két nagyon fáradt csapat játékát láthatták a nézők, a másodikban azonban már mi alakítottunk ki több helyzetet, fölénybe is kerültünk, mégis Costa Rica szerzett vezetést. Ami ezután jött, már a csapat egyik védjegye: hihetetlen tartással, óriási mentális erőről tanúbizonyságot téve megszereztük a bronzérmet. Ebben az együttesben számos nyerő típusú, győzelemre született játékos van, aki szép jövő előtt áll. Boldogok vagyunk, hogy rengeteg magyar szurkolónak okot adtunk a büszkeségre”.
Igen, az ötvennél fiatalabb hazai futballbarátok eddig ismeretlen érzéssel ismerkednek: ők is boldogok és büszkék lehetnek magyar futballistákra. Akik azért nem érnék be ennyivel. Az első örömkitörés csitultával mikrofonvégre kapott Koman Vladimir legalábbis kijelentette: „Reméljük, még sokra fogjuk vinni!”
Elhangzott mindez egy húszéves magyar labdarúgó szájából, pár perccel a világbajnoki bronzérem megszerzése után.
A jövő tényleg elkezdődött?
Ghánai arany. A vb-döntőben az esélyesebbnek ítélt Brazília 120 percen át – a fináléban már volt hosszabbítás – nem bírt a korán emberhátrányba került Ghánával. A gól nélküli, 0-0-s döntetlen után következett tehát a büntetőpárbaj, amelyet 4-3-ra nyert Ghána.
origo.hu
Zöldbáró pénzeli Magyar Péter pártját
