MÁV: nevében már nem is állami?

Újabb részletek szivárogtak ki a készülő MÁV-átalakításról, azonban a közlekedési kormányzat mozgásterének hiányát jól érzékelteti, hogy még az útjukban lévő topmenedzsert, Heinczinger Istvánt sem tudják eltávolítani.

Egyre több konkrétumot szivárogtat ki a közösségi közlekedésért felelős kormánybiztos a nemzeti vasúttársaság átalakításával kapcsolatban. Antali Károly tegnap az MSZP és kormány közeli Népszavában tette közzé újabb elképzeléseit a MÁV jövőjével kapcsolatban. A készülő átalakítási koncepció szerint a jövőben már nevében sem viselné az állami jelzőt a Magyar Államvasutak (MÁV). A jelenlegi MÁV Zrt.-ből ugyanis leválasztanák a működéshez szükséges egységeket, a meglévő 247 milliárdos hitelállomány mellé 88 milliárd forintnyi új kölcsönnel terhelt, kiüresített társaságot pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) felügyelete alá helyeznék. A terveket szerdán kell Antali Károlynak a kabinet elé terjesztenie. A MÁV Zrt.-ből – a korábbi terveknek megfelelően – kiválna a pályahálózatot üzemeltető önálló cég, amely Nemzeti Vasúti Pályaüzemeltető Zrt. néven működne tovább. A vontatási, illetve a gépészeti tevékenységet – a MÁV Trakció Zrt.-t és a MÁV Gépészet Zrt.-t – pedig összevonnák a jelenleg is különálló személyszállítással, amelyet a MÁV-Start Zrt. végez. A három társaságból egy cég, a Nemzeti Személyszállító Zrt. jönne létre.
Kérdés, hogy mennyit képes majd valójában megvalósítani az átalakítási tervekből a közlekedési tárca, hiszen közismert, hogy Hónig és Antali külön mérkőzést vív a MÁV jelenlegi menedzsmentjével. A miniszteri megbízott számos alkalommal nyilatkozott úgy, hogy Heinczinger Istvánnak, a vasúttársaság elnök-vezérigazgatójának mennie kell, csakhogy vasutasberkekben azt rebesgetik, hogy a vezérigazgatót befolyásos szocialista politikusok – mint például Puch László korábbi pártpénztárnok – támogatják. A MÁV-nál szabályos kettős hatalom alakult ki, a jelenlegi kormány bizalmát élvező Andrási Miklós – aki azt híreszteli magáról, hogy a Fidesz-vezérkar is hoszszú távon számít rá – és a korábbi időszak mandátumos embere között eldöntetlen a hatalmi harc, miközben valódi irányítás nincs.