Médiaszabadság Európában

Az elmúlt héten liberális és baloldali európai parlamenti képviselők büntetőintézkedéseket javasoltak Olaszország ellen, mert Berlusconi kormánya megsérti a médiaszabadságot. „Rendkívüli módon aggódunk. Az uniót azért hoztuk létre, hogy védje a szabadságról és békéről vallott közös értékeinket, és hogy ne lehessen a médiaszabadsággal kapcsolatban megfélemlíteni az embereket” – mondta Guy Verhofstadt, a liberális frakció vezetője. A holland Judith Sargentini ehhez még hozzátette, hogy az érvényben lévő uniós szerződés (nizzai egyezménnyel módosított maastrichti szerződés) 7. pontja értelmében a tagállamoknak vizsgálatot kellene kezdeményezni a médiaszabadság olaszországi helyzetéről, és ha beigazolódik annak megsértése, akkor fel kell függeszteni Olaszország szavazati jogát az Európai Tanácsban. A liberális és zöld képviselők azt is akarják: az Európai Bizottság dolgozzon ki direktívát annak érdekében, hogy a média koncentrációját meg lehessen akadályozni Olaszországban és más tagállamokban.
A konkrét ügy az, hogy a Berlusconi tulajdonában lévő média nem adott hírt a miniszterelnök más médiák által Európa-szerte bőven tárgyalt nőügyeiről, amelyek teregetése, illetve elferdítése miatt Berlusconi épp perel néhány olasz, francia és spanyol újságot.
A néppártiak ezzel szemben védték az olasz miniszterelnököt. Amikor Rómában a szocialisták voltak kormányon, a médiaszabadság kérdése fel sem merült – emlékeztetnek.
A vita hátterében az van, hogy a maga ügyességéből karriert csinált Berlusconi nem tartozik bele abba a politikai elitbe, amely az európai közvélemény formálására igényt tart, és amely ténylegesen ellenőrzi az európai és általában a fejlett világ hírközlését. Ha ugyanis a médiakoncentrációt nézzük, Berlusconi messze elmarad a nyugati világ közvéleményét befolyásoló médiák méreteitől. Berlusconi médiabirodalmának (Mediaset) évi bevételeit jelenleg kétmilliárd dollárra becsülik, ami eltörpül mondjuk a száz országban mintegy tizenötezer alkalmazottat foglalkoztató francia Havas hírügynökség csaknem kilencmilliárdos bevételétől (e hírügynökséget egy magyar zsidó család leszármazottja, Charles Louis Havas alapította még 1835-ben). De még a Havas is elmarad a Time Warner huszonnégymilliárdos, sőt még a Bertelsmann tizenötmilliárdos bevételétől is. A World Press Group például a következő ismert újságokat ellenőrzi: Business Week, The Economist, Fortune, International Herald Tribune, Newsweek, Time és még a Brüsszelben az eukraták tájékoztatására kiadott European Voice-t is, ezáltal gyakorlatilag meghatározza, hogy az alapvető gazdaságpolitikai és uniós ügyekben mi a politikailag korrekt gondolkodás. Ha valaki végigolvassa ezeket a lapokat, azt fogja tapasztalni, hogy az egyes médiumok, mint egy zenekar hangszerei illeszkednek egymáshoz, ha a hangszín különbözik is, a dallam ugyanaz. Ebben az összhangzatban Berlusconi médiája sokkal inkább a szabadságot, mint annak eltiprását jelképezi.