(Köln)
A náci bírák hozta ítéletek kifejezésre juttatták a szolgai alárendeltséget és eleget tettek Hitler utasításának: „a katona meghalhat, de a szökevénynek meg kell halnia”. A Náci katonai bíráskodás áldozatai nevű szervezet adatai szerint a háború során harmincezer személyt ítéltek halálra. Húszezret ki is végeztek. Tízezer ember börtönbe, koncentrációs táborokba, büntető zászlóaljakba került. Közülük mindössze négyezren maradtak életben. A testileg és lelkileg összeroppantakra a Wehrmacht kapitulációja után további megpróbáltatás várt. A társadalom tetemes része gyávának, hazaárulónak titulálta őket.
Negyven esztendő telt el, amíg a túlélők kis csapatának végre sikerült létrehoznia érdekképviseletét, akkor már csak harminchét alapító taggal. A szervezet 1996-ban erkölcsi támogatást kapott az evangélikus egyház zsinatától, amely felhívta a figyelmet arra, hogy még mindig élnek a köztársaságban emberek, akik továbbra is büntetett előéletűek csak azért, mert nem voltak hajlandók kiszolgálni a hitleri erőszakrendszert. „Elismerést érdemel az, aki megtagadja a részvételt a bűntettben. Abszurdum olyan bűnösséget kimondó íteleteket fenntartani, amelyek a nemzetiszocialista diktatúra bűnöző karakterének megfelelően születtek” – hangoztatták az evangélikus egyház vezetői, és egyben megállapították: „a Bundeswehrre semmilyen negatív hatást sem gyakorol a Wehrmacht-jogászok áldozatainak a rehabilitása. A szövetségi hadsereg törvénye egyenesen megtiltja a katonáknak, hogy bűnös parancsnak engedelmeskedjenek.”
2002. május 17-én a szociáldemokrata-Zöldek kormánykoalíció hosszas viták után elérte, hogy a parlament felmentő határozatot hozott – ha csak félmegoldásként is. A rehabilitációs döntés ugyanis nem minden elítéltre vonatkozott. Csak a katonaszökevényeket és a katonai szolgálatot megtagadókat rehabilitálta, az úgynevezett „háborús árulókat” azonban nem. „Általános rehabilitációra az sem ad okot, hogy az idevágó ítéletek a nemzetközi joggal ellentétes támadó háború idején születtek” – nyilatkozta az igazságügyi minisztériumot vezető Brigitte Zypries.
Azt követően, hogy a parlament – a törvényhozási időszak utolsó ülésén – egyhangú határozattal hatályon kívül helyezett minden „háborús árulóra” vonatkozó ítéletet, a szociáldemokrata miniszter asszony megváltoztatta véleményét: „elismerjük az egyszerű katonák ellenállását, hiszen legtöbbször ők voltak az áldozatok”. Hatvannégy esztendő elteltével a képviselők ritkán megnyilvánuló egyetértésben szolgáltattak igazságot a náci rendszer majdnem elfelejtett áldozatainak.
origo.hu
Hét kérdés, hét ország – őrült nehéz földrajzi kvíz
