Egy észak-kelet-németországi kis faluban, Lüssowban, közel a Balti-tengerhez született Fritz Sdunek, az Universum Box Promotion vezetőedzője 1947 áprilisában. Mezőgazdasági gépészmérnöknek tanult, ám mivel korábban versenyszerűen ökölvívott, inkább az edzősködést választotta. Nemzeti szinten aratott sikerek után 1991-ben a holland amatőr válogatott szövetségi kapitánya lett, a nehézsúlyú Arnold Vanderlijdét vb-ezüstig vezette 1992-ben. Ezzel párhuzamosan dolgozott a Bayer Leverkusennél, majd a német válogatottnál. Innen lépett 1994-ben a profi útra, azóta tizenöt éven át dolgozott Hamburgban, az Universumnál. Olyan világbajnok klasszisok munkáját irányította, mint például Dariusz Michalczewski, Ralf Rocchigiani, Artur Grigorjan, Vitalij és Vladimir Klicsko, vagy a magyarok közül Kovács István, Erdei Zsolt, Balzsay Károly. Másfél éve rákot diagnosztizáltak nála, a száját megműtötték, majd az idén tavasszal szívproblémái adódtak. Ám hajtott tovább, egészen eddig. „Az orvosok nyomatékosan azt javasolták, egészségügyi okok miatt csökkentsem a bokszolóim felkészítésére fordított időmet, illetve vegyek ki egy hosszabb szabadságot. Korábbi rákos megbetegedésem, az utána következő szívgondok és az idei felkészülések védenceimmel nagyon megterhelőek voltak a számomra. Úgy érzem, legyengültem, kimerültem, nem vagyok egészséges. Most magamra és természetesen a családomra kell gondolnom, sajnos nem vagyok már ötvenéves” – nyilatkozta klubja honlapján a 62 esztendős szakember.
Sdunek mester hosszabb szabadságról beszél, s reménykedni lehet is ebben, ettől még előfordulhat, hogy soha többé nem ülhet a ringsarokba. Lépése teljesen érthető, de az is, hogy a tanítványai nem repesnek az örömtől. A WBO-szervezet félnehézsúlyú vb-címét lassan hat éve őrző, jelenleg Hamburgban tartózkodó és készülő Erdei Zsolt, aki 2000 óta dolgozott együtt a német trénerrel, érdeklődésünkre így beszélt az új helyzetről:
– Fritz a hivatalos bejelentés előtt pár nappal már közölte velem, mire készül, illetve korábban utalt rá többször, de kérte, ne mondjam el senkinek. Megértem a döntését, hiszen nem érzi jól magát, s ezt kell tennie, ha még élni akar vagy húsz évet. Amikor hétfőn a termünkben összehívta a tanítványokat, s bejelentette a lépését, gyakorlatilag végigsírta az egészet, hiszen ez az élete. Szerintem azért itt marad velünk a háttérben, edzéstervekkel, tanácsokkal segíti a munkát.
– Ön miképp, kivel folytatja?
– Pályafutásom vége felé járok, a hátralévőket meg kell oldanom rutinból, így könnyebb helyzetben vagyok, mint az, aki még éveket tervezett együtt Fritzcel. Persze nekem sem mindegy, kivel edzek, valószínűleg Artur Grigorjannal csinálom tovább, akinek Michael Timm segít majd be.
– Lehet már valamit tudni a folytatásról? Legutóbb január 10-én Magdeburgban lépett ringbe, azóta nagy a csend…
– Most fogadtam el a klub ajánlatát, egy kategóriával feljebb a WBC-szervezet cirkáló súlyú vb-címéért kell majd megküzdenem. Ellenfelem az olasz Giacobbe Fragomeni lesz. Annyit mondanék, nem volt más választásom, jelenlegi övemet valószínűleg le kell adnom. Híznom, erősödnöm kell, de ennél sokkal jobb hír, hogy mostani bejelentése ellenére Fritz ül majd az én ringsarkomban.
Másik Sdunek-tanítvány honfitársunk, az augusztus végén elvesztett hazai vb-címmérkőzése óta itthon pihenő és a Testnevelési Egyetemen sportmenedzseri tanulmányokat folytató Balzsay Károly nem a mestertől, hanem az Universum gazdasági igazgatójától hallotta először a rossz hírt:
– Délben telefonált Stefan Braune, s kérdezte, hogy mikor beszéltem legutóbb Sdunekkel. Mondtam neki, hogy régebben. Erre végül is elárulta, miről van szó, s természetesen nagyon elszomorodtam, letaglózott a hír. Délután már hívott Fritz, hallatszott a hangján, hogy küszködik a könnyeivel, s bár összeszedte magát, a beszélgetésünk végén gyorsan letette a kagylót, mert nem nagyon tudott megszólalni. Azért egy fél mondatot elejtett arról, hogy fél évet pihen, s utána visszajön, hogy tovább dolgozhassunk együtt, de szerintem ezt inkább csak a saját és az én vigasztalásomra szánta, mert tényleg le voltam törve, mint a bili füle. S még most is le vagyok.
– Ehhez képest azonnal döntenie kellett a hogyan továbbról, például arról, kit választ az új edzőjének.
– Braune mondta, minél hamarabb döntsem el, kivel folytatnám tovább, de különösebb választási lehetőségem nem volt. Michael Timm vagy Magomed Schaburow jöhetett szóba, egyértelmű volt, hogy „Timit” választom, s Artur Grigorjan lesz a segédedző. Timmel jó a kapcsolatom, mármint emberileg, mert munkakapcsolatunk eddig még nem alakult ki, hiszen abszolút nem szólt bele a mi szakmai dolgainkba. Nemrég néhány embere távozott tőle, legalább lesz helyünk. Hamar alkalmazkodni kell az új helyzethez, kérdés, Michael mennyire változtat majd a felkészülési programokon.
– Ebben a váratlanul megváltozott szituációban van valamilyen híre pályafutása folytatásáról?
– Az már biztos, hogy az idén még egyszer bokszolok, december 4-én Söldenben, még nem tudom, kivel. A klubnál azt javasolták, gondoljam át, hogy ez egy interkontinentális címmérkőzés legyen-e, de akkor az idén már negyedszer kellene tizenkét menetes munkát bevállalnom, s úgy vagyok vele, most inkább hátra lépnék egyet, mint előre. Ezt a nézetemet csak megerősíti az edzőváltás, amelynek a traumáját ki kell heverni, így hét hét alatt nem lenne egyszerű a címmeccsre rendesen felkészülnöm. Pénteken mindenesetre felkerekedünk a családdal, és irány Hamburg.
origo.hu
„Ezek undorító férgek!” – üzent a magyar celeb
