Angela Merkel Németország újraegyesítésének évfordulóján, Saarbrückenben mondott beszédében a közösen kialakítandó jövőről beszélt, s a hajdani NDK-polgárok példáját hozta fel. „Az egyesülés nem az égből hullott le, hanem a bátorság, az elszántság, a civil kurázsi eredménye volt” – hangoztatta, és ezt az elkötelezettségét követendő példának nevezte az aktuális válság áthidalására. A német egység 1990. október 3-án történt megvalósulását a kancellár a kelet- és a nyugatnémetek közötti szolidaritás diadalaként említette.
A régi viszályokat hagyjuk magunk mögött – hangoztatta Merkel, aki egyben célzott a kelet- és nyugatnémetek, az „ossik” és „wessik” között továbbra is fennálló ellentétekre. Nem véletlen, hogy húsz évvel a berlini fal leomlása után még mindig tart az elvándorlás keletről nyugatra, a statisztikusok szerint tízpercenként egy személy hagyja el szülőföldjét, ahol a szolidaritási adóból származó milliárdok sem voltak képesek eleget tenni az akkori kancellár, Helmut Kohl ígéretének a „virágzó vidékekről”.
Az életkörülmények között fennálló különbségek kiegyenlítése az új koalíció egyik legkényesebb problémájának ígérkezik, különös tekintettel a nyomasztó államadósságra. Guido Westerwelle, az FDP elnöke a következő figyelmeztetéssel vágott neki a tárgyalásoknak: „nem válthatjuk le egyszerűen az SPD-t mint koalíciós partnert, hogy azután minden úgy haladjon tovább, ahogy eddig”.

Így zajlott „Toka tábornok” zsírleszívása, amit kamu tb-számra csináltatott meg