Miért fontos, hogy magyar?

Sikerült hagyományt teremtenie a magyar festészet napja rendezvénynek. A siker titka kettős, egyrészt mert a művészetek egyik leghatásosabb ágát, a festészetet ünnepeljük, másrészt mert felismertük, jelentősége van annak, hogy magyar. E két okot szeretném a természettudós szemszögéből megvilágítani. Először vizsgáljuk meg, hogyan járulnak hozzá a művészetek alkotóképességünk fejlesztéséhez és a társadalom egészséges szellemiségének, nyitottságának alakításához. Az eredményes kutatómunka, az eredeti elképzelések megszületésének alapja az ismereteken túl a gazdag belső világból táplálkozó kreatív gondolkodó képesség. Érzelmeink, motivációink több ezer éves kulturális örökségünkkel együttesen képezik belső világunkat, amelynek gazdagítása alapvető jelentőségű kognitív képességeink, kreativitásunk fejlesztése szempontjából.
Miért fontos, hogy magyar? A művészi értékek, értékrend nem általános, abszolút és nemzetközi? Én úgy gondolom, hogy nem nemzetközi (az a proletárdiktatúra volt), hanem nemzetek feletti, hasonlóan a kereszténységhez. A keresztény egyházak is rájöttek, hogy bár a megvallott hit és erkölcsi értékrend nemzetek feletti, mégis célszerű a nemzeti sajátosságokra is támaszkodni, például latin helyett az adott nép nyelvén misézni.
Az emberiség közös tudatának, örök értékű alkotásainak világa is nemzetek feletti. Minden nép, nemzet művésztársadalmának természetes törekvése, hogy alkotásai ezt a világot gyarapítsák. Ezt a célt viszont legjobban úgy szolgálhatja, ha saját szülőföldjének hagyományaiban, érzelemvilágában, történelmében gyökerező egyedi karaktert hordoznak alkotásai. Ennek egyszerű, objektív magyarázatát adja a biológiai evolúció több száz millió éves és az emberi kultúra több ezer éves története. Ugyanis mindennemű társadalmi, kulturális vagy biológiai fejlődés motorja a különbözőség. A biológiai evolúció esetében ismert tény, hogy minél nagyobb a genetikai változatosság egy fajban, annál hatékonyabban lesz képes alkalmazkodni egy változó környezethez. A biodiverzitás csökkenése pedig köztudottan ökológiai katasztrófával fenyegeti egész földünket. A társadalmi/kulturális evolúció esetében a szomszédos kultúrák egymást gazdagító, de önazonosságukat megőrző sokszínűsége biztosítja a folyamatos versengésen keresztül a fejlődést. Az ókori Kínában is akkor rekedt meg a fejlődés, amikor egy császár uralma alatt egyesítették a kínai tartományokat, homogenizálták a kultúrát. Az ókor egyik vezető hatalmából gyenge, elszegényedett és elmaradott ország lett, a híres kínai felfedezéseknek vége szakadt. Milyen élvezettel ízlelgetjük mi is a szomszédos kultúrák egyediségét, és gyakran átérezzük, milyen jó is egy ilyen változatos nemzeti kultúrájú Európában élni. De közben ne feledjük, hogy ehhez nekünk is hozzá kell tennünk valamit, ami a sajátunk, ami magyar.
A magyar festészet nem attól magyar, mert okvetlenül megjelennek benne népi motívumok, hanem mert történelmünk, érzelemvilágunk, hagyományaink egyedi kontextusában született művekkel szolgálja az emberiség örök értékeinek, alkotásainak világát. Feloldódva a nagy nemzetköziségben erre nem lennénk képesek. A kultúrpolitikusok, műkritikusok és mecénások többsége remélhetőleg belátja, hogy a magyar képzőművészet támogatása, népszerűsítése nemcsak magyar érdek, hanem egyben magyar kötelesség is az emberiség kultúrkincseinek időtlen tárháza felé, s így az ország kiállítótermeiben talán több teret kap majd a hazai festészet, szobrászat, különösen azokon a helyeken, amelyek missziója a magyar alkotások bemutatása. Ez szükséges ahhoz, hogy a magyar képzőművészet elvégezhesse feladatát: Szólhasson hozzánk, a hazai befogadókhoz, egyedi katartikus élményekkel járuljon hozzá lelki fejlődésünkhöz és reális nemzeti önértékelésünk visszanyeréséhez. Ugyanakkor szolgálhassa a nemzetek feletti örök értékek világának folyamatos épülését is, többek között olyan alkotásokkal, amelyeket csak mi magyarok tehetünk hozzá ehhez a közös tudathoz.
(Elhangzott 2009. október 14-én, a magyar festészet napja rendezvénysorozat nyitó ünnepségén a Róth Miksa Múzeumban.)

A szerző akadémikus, agykutató,
a magyar festészet napja fővédnöke