Naplójegyzetek újságlapokon

Napló-könyvek 1956 címmel nyílt kiállítás Butak András grafikusművész alkotásaiból a Gaál Imre Galériában. A tizennégy művészkönyvből álló sorozatot, amely 2006–2008-ban készült, a magyar forradalom és szabadságharc eseményei inspirálták.

Palackposta. Nádas László Munkácsy-díjas művész Palackposta… Levél Rozikának a múltról és 1956-ról című, a Kairosz Kiadónál megjelent könyvét mutatják be ma ötkor a XII. kerületi polgármesteri hivatal alagsori tanácstermében. Köszöntőt mond Pokorni Zoltán polgármester, a könyvet bemutatja és a szerzővel beszélget Karádi Ilona és Bechtold Róza.

Nyolcéves volt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idején Butak András grafikusművész. Családjával akkoriban Bukarestben élt, arról, hogy egyáltalán történt valami Magyarországon, valójában csak november elején vettek tudomást, mégpedig abból, hogy hirtelen minden eltűnt az üzletekből. Mindenért sorba kellett állni, s a gyermekkori élményekből elsősorban a mélyszürke sötét napok emléke maradt meg benne. Meg az, hogy esténként otthon a szülei a másik szobában beszélgettek arról, mi történt Budapesten.
A fent leírt személyes vonatkozásokról nem beszélnek a művek, s nincs róluk szó a tárlatot kísérő kis katalógusban sem. Arról viszont részletesen szól a katalógus bevezetőjét író D. Udvary Ildikó, hogy a tanulmányait a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem festő és grafikai szakán végző, Budapesten 1981 óta dolgozó Munkácsy-díjas művész sokféle műfajban dolgozik, ezen belül az egyik legaktívabb alkotó a „művészkönyvesek” között. De micsoda is valójában a művészkönyv? Olyan, a festészet, a grafika, a könyvművészet ötvözéséből megszületett műfaj, amely nem egyszerűen a szavak, illetve a képek kifejező erejére apellál, hanem ezek organikus együttesét hozza létre. Ennek a műfajnak az előzményei igen gazdagok (gondoljunk csak Arcimboldóra, az osztrák német búcsújáró helyeken árult könyv formájú emléktárgyakra, vagy arra, hogy az alföldi fazekasmesterek is előszeretettel választották a könyv formát a butykosokhoz), a mai értelemben vett művészkönyv műfaja azonban csak a XX. században született meg, s a magyar művészetben a legutóbbi évtizedekben éli fénykorát.
Korábbi művészkönyveiben organikus természeti formák vagy régen letűnt civilizációk jelentek meg, a Napló-könyvben viszont a korabeli újságok lapjai jelentik a kiindulási pontot, amelyek képanyagát a montázs és a grafika esziközeivel alakítja át. Hol expresszív grafikai elemeknek, hol már-már olvasható szövegnek, mintegy a tömegkommunikációban megjelenő híreket kommentáló személyes bejegyzéseknek tűnnek e jelek, amelyek több rétegben kerülnek rá az újságoldalak szöveghasábjaira, képeire, elválaszthatatlanul összekötve egymással a közösségi és magántörténelmet, a szemlélőtől függetlenül végbement, de végül mégiscsak az egyéni értelmezéseken keresztül megjelenő eseményeket. Az egyes napok külön, leporellószerűen felépülő könyveket kaptak, s ezek a kiállítóteremben egymást követve vezetik a nézőt a forradalom előestéjétől a forradalom leveréséig. Mondhatni, érezhetjük a belövések nyomán szétrobbanó vakolat szagát, annál is inkább, mivel az installációban
az építési törmeléknek is fontos szerep jutott, de utalnak a rendezők a konkrét eseményekre is, hiszen jó néhány olyan dokumentum, korabeli újság egészíti ki a műegyüttest, amely a helyszín, Pestszenterzsébet 1956. őszi napjaira utal. Mindez együtt azt jelzi, hogy nemcsak a Napló-könyvek alkotója számára élő örökség mindaz, ami ötvenhárom évvel ezelőtt történt, de azok számára is, akik lehetővé tették a műegyüttes bemutatását.
(Butak András: Napló-könyvek 1956, Gaál Imre Galéria, október 25-ig.)