Turistaszezon

Az örökségvédelmi hivatal szerint a bérlő kárt tesz a műemlékben, a bérlő szerint az nem is műemlék, a tulajdonos meg fut a pénze után. A Citadellán folyton áll a bál: engedély nélkül építenek, majd hatósági parancsra bontanak, perek kezdődnek, melyeket Veres István vállalkozó rendre elveszít, de ez nem szegi a kedvét. Amíg ugyanis a viták le nem zárulnak, addig ő van birtokon belül. És a Citadella jó jövedelemforrás, főként, ha a hatóságok sem sietik el, hogy egyszer és mindenkorra rendezzék a zavaros helyzetet.

Magyarországon eddig egyetlen szabálytalanul felhúzott építményt bontottak el: a Citadella-teraszt. Ezt a tényt rögzítsük. A többi tízezer megúszta, és kisebb-nagyobb büntetéssel megúszsza ezután is. Veres István azonban éppen a főváros legmagasabb és egyik legfrekventáltabb pontját szemelte ki magának, és ott azért szemet szokott szúrni a szabálytalanság. Így történt 2002 tavaszán is, amikor cége, a Citadella 4U Vagyonkezelő Kft. engedély nélkül kezdett egy kávézóterasz építésébe, melyet végül a Fővárosi Bíróság döntése nyomán 2002 decemberében bontották le. Az igazságszolgáltatási fórumok elutasították a cég további jogorvoslati kérelmeit is, az ügy 2004 márciusában a Legfelsőbb Bíróság ítéletével véglegesen lezárult.
Legalábbis az idén nyárig úgy tűnt. Pontosabb azonban az a megfogalmazás, hogy csak figyeltek rá. S talán idén sem robban ki az újabb Citadella-ügy, ha nem épp a közelben lakó német nagykövetnek lesz elege a nyári éjszakai zajból, a diszkóból távozó vendégek randalírozásából. A diplomata bejelentése hatásosabbnak bizonyult, mint a környék többi lakójáé, aki már régóta ostromolta panaszaival a hatóságokat, amelyek ezúttal végre úgy döntöttek, ideje lezárni ezt a történetet. Veres István vállalkozót ezúttal azzal vádolták, hogy engedély nélkül építtetett és üzemeltet egy 550 négyzetméteres üvegpavilont a Citadellán, melyet olyan helyre építtetett, amire nincs bérleti szerződése. Június 15-én a XI. kerületi önkormányzat jegyzője határozatot hozott az egyik vendéglátóhely bezáratásáról, mivel engedély nélkül létesült. Június 25-én a jegyző bezáratott újabb két vendéglátóhelyet, amelynek csak alkalmi engedélye volt. Június 30-án a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) munkatársai engedély nélkül felhúzott teraszokra, sátrakra és egyéb építményekre is bukkantak. Július 10-én a hivatal utasította a Citadella tulajdonosát, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-t, hogy a feketén felhúzott építményeket bontassa le. A könynyűszerkezetes teraszokat végül raktárba vitték, de nem kizárt, hogy jövő nyáron kezdődik az egész történet elölről.
A Citadella 1965 óta vendéglátóhely és turistaközpont, mondja Veres István. Aki erre a környékre költözik, tudja, mire számíthat. Nem illik tehát utóbb a turistaforgalomra panaszt tenni. Az egykori katonai objektumot 1963-tól 1998-ig a Budapest Tourist Vendéglátó Vállalat bérelte. Mint állami kézből ki nem adható, forgalomképtelen építmény, 1999-ben került a kincstári vagyonkezelőhöz, amely 2000-ben kötött negyven évre szóló vagyonkezelői szerződést Veres cégével, a Citadella 4U Vagyonkezelő Kft.-vel, amely később Citadella Investment Kft. néven folytatta életét, és időközben további alvállalkozókat is bevont a hasznosításba. Veres e vállalkozások némelyikében is érdekelt. A Citadella 4U a szerződés révén jogokat és kötelezettségeket is szerzett. Úgy tűnik azonban, annak idején elfelejtették tisztázni, hogy melyik körbe mi tartozik. Veres István azt mondja, a Citadellára a magyar állam egy fillért sem költött, azt mindig a magánüzemeltetők tartották karban. Szerinte ez az építmény szerencséje, hiszen ha csak a Várkert bazárra vagy a Rudas fürdőre nézünk, látjuk, hogyan veszhetett volna el a sok koncepció között a gyerek, vagyis milyen állapotba kerülhetett volna a Citadella is.
A KÖH elnöke már kevésbé lelkes a Veres-féle karbantartással és az ottani tevékenykedésekkel kapcsolatban. Mezős Tamás szerint a műemlék épületen engedély nélküli és gyenge javítgatások történtek. Márpedig műemlékhez engedély nélkül nyúlni nem szabad. És itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amelyet egészen másként ítélnek meg a hatóságok és a vállalkozó. Ez pedig nem más, mint hogy lehet-e bármit is építeni a Citadellán.
A kérdésre egybehangzó választ ad a két hivatal, a XI. kerületi önkormányzat és a KÖH. Mind Filipsz Andrea kerületi jegyző, mind pedig a műemlékesek azt állítják: ezen a területen semmilyen építményre nem lehet építési engedélyt kérni, mert egyrészt műemlékvédelem alatt áll, másrészt nincs érvényes szabályozási terve. Ez azt jelenti, hogy ideiglenes építményt sem lehet felállítani. Mindenhez ugyanis a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélye kell, amelyik viszont írásba adta, hogy semmilyen ideiglenes, illetve tartós építmény felépítéséhez nem járul hozzá.
Veres István azzal egyetért, hogy szabályozási terv nélkül nagyobb arányú építkezést folytatni nem lehet, de ha nyáron a bérlők székeket raknak ki a vendéglátóhely elé, azzal semmilyen szabályt nem sértenek, a rendezvénysátor időleges felállítása pedig nem engedélyköteles nemhogy a Citadellán, de még a budai Várban sem. Azt mondja, a Citadella átfogó fejlesztésének akadálya, hogy több mint öt éve nincs a területnek érvényes rendezési terve. Mezős Tamás KÖH-elnök szerint lehet, hogy a kulturális tárcának valóban nincs elképzelése a Citadella jövőjéről, nekik azonban lenne. Ha a főváros és a kerület közös vagyonkezelésbe venné, lehetne ott konferenciaközpontot, exkluzív szállodát és vendéglátóegységeket építeni a jelenlegi turistaszálló és bódésor helyett.
A két fél között folyó vita legsarkalatosabb pontja azonban az: műemlék-e egyáltalán a Citadella? Veres vitatta ezt már 2002-ben is, amikor azt próbálta bizonyítani, hogy a műemlékeseknek semmi beleszólásuk nincs a terület sorsába. Mezős Tamás szerint a Legfelsőbb Bíróság akkori ítélete expressis verbis kinyilvánította, hogy a Citadella műemlék, hiszen ezt a jogalkotó 1951-ben, 1953-ban, 1955-ben, 1960-ban, 1967-ben, 1997-ben és 2001-ben is kimondta, a Legfelsőbb Bíróság pedig 2003-ban elvi éllel is rögzítette. „Műemlékké nyilvánítására a múzeumokról és műemlékekről szóló 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet 17. § (1) bekezdése alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1620-24/1951. sz. aktusával került sor. Értelemszerűen a védetté nyilvánítás akkori szabályozása nem volt azonos a ma hatályos eljárással, ezért ez utóbbiak történetietlen módon erőltetett visszamenőleges hiányolása semmilyen mértékben nem érinti a védettség fennállásának tényét. A Citadella műemléki védettségének fennállását megszakítás nélküli folyamatossággal tartalmazza a hivatalos (több esetben miniszteri jóváhagyó záradékkal ellátott) műemlékjegyzékek sora, 1951-től kezdődően napjainkig” – olvasható a KÖH közleményében.
A Legfelsőbb Bíróság nem mondta ki a Citadella műemléki védettségét, állítja ezzel szemben Veres, ez a kérdés ugyanis ebben a formában nem került a tanács elé. Ezt most új perben szeretnék tisztázni. A KÖH ugyanis mind a mai napig nem tudta bemutatni a műemléki védettséget elrendelő dokumentációt, amelyiknek része az a határozat is, amelyben összefoglalják a műemlékkel kapcsolatos előírásokat, tehát hogy lehet-e fejleszteni, vagy hozzá sem lehet nyúlni. A levéltár ezzel kapcsolatosan csupán 1952-es leveleket őriz, amelyekben a hivatalok arról értekeznek, hogy egyes meg nem nevezett épületeket majd műemlékké kell nyilvánítani. Veres szerint e dokumentációk hiányában a Citadella egyetlen nemzetközi fejlesztési pályázaton sem tud elindulni. Mint mondja, reméli, ha kiderül, hogy hibáztak a hatóságok, akkor be is látják, és vállalják érte a felelősséget. Ő nem kártérítést akar, nem is haszonszerzés a célja, csak derüljön ki, léteznek-e azok a szabályok, amelyeket rajta számon kérnek.
Ezzel szemben Filipsz Andrea újbudai jegyző azt kérdezi, miért a rendőrségnek, a KÖH-nek és a polgármesteri hivatalnak kell magyarázkodnia, illetve védekeznie jogszerű intézkedései miatt. Mezős Tamás is azt magyarázza, Veres abszurd dolgot kér. Attól, hogy a KÖH-ben nem található olyan kék tintával aláírt eredeti rendelet, amelyen a Citadella védettsége fellelhető, még nem vonható kétségbe az épület védettsége. Az Állami Számvevőszék sem a költségvetés eredeti példánya alapján ellenőriz. Valahol ezek biztos megvannak, mondja az elnök. A kulturális tárcának és az MNV Zrt.-nek ahelyett, hogy a KÖH-öt felelősségre vonja, inkább össze kellene zárnia vele az ügyben.
A történetnek van természetesen még egy szereplője: a tulajdonos magyar állam, illetve annak jelenlegi meghatalmazottja, az MNV Zrt. Ennek jogelődje adta bérbe a Citadellát Veres István cégének, és most ez áll vele szemben több perben is. Veres szerint két per van közöttük, a vagyonkezelő szerint három. Ezekre hivatkozik az MNV Zrt. kommunikációs osztálya, amikor kérdéseinkre nem adja meg a választ. Pedig szerettük volna tőle is megtudni: kivel, milyen és mennyi időre szóló szerződéseket kötöttek a Citadella hasznosítására, mit tartalmaznak a szerződések, miféle jogosítványai vannak a bérlőnek, megszegte-e a szerződést a vállalkozó, illetve ellenőrizték-e az idők során, hogy betartja-e a szerződésben foglaltakat? E kérdések már csak azért is érdekesek lehetnek, mert a hírek szerint Veres vállalkozása 104 millió forinttal tartozik az államnak, amely elfelejtett tőle másfél évig bérleti díjat szedni. Minderre az alábbi válasz érkezett az MNV Zrt.-től: „Mint bizonyára Ön előtt is ismert, jelenleg három per is folyik, az eljárások menetét pedig befolyásolhatná, ha az MNV Zrt. a témában előzetesen tájékoztatást nyújtana a nyilvánosság számára.”
Ha figyelembe vesszük, hogy a Citadella Investment Kft. és az MNV Zrt. között zajló elszámolási perek két év alatt jutottak el az elsőfokú tárgyalásig, és még elsőfokú ítélet sem született a vitás ügyben, úgy tűnik, az állam jó ideig futhat a pénze után, Veres István pedig még maradhat a Citadellán.