Vízműcsata lépésről lépésre

A pécsi önkormányzat 1995-ben döntött úgy, hogy francia befektetőt von be a vízművek üzemeltetésére. Az akkor még Lyonnaise des Eaux S. A. néven futó cég (jogutódja a Suez Environnement S. A.) ajánlatát Páva Zsolt első polgármestersége idején az MSZP-sek is támogatták. Az első konstrukció szerint 51 százalékban lett volna tulajdonos Pécs, 49 százalékot birtokolt volna a magáncég az akkor létrehozott Pécsi Vízműveket Működtető és Vagyonkezelő Részvénytársaságban.
Az arányok a későbbiekben módosultak, így a közös cégben Pécs 50,5 százalékot, a franciák 48,5 százalékot tulajdonolnak, míg a város körüli kistelepülések a fennmaradó csaknem kétszázaléknyi részarányt tudják magukénak. A magánbefektető mindezért 330 millió forintot fizetett készpénzben, de kisebbségi tulajdonosként vihették a menedzsmentjogokat is. Az együttműködés az eltelt 14 évben csak látszólag volt felhőtlen, így elmondható, hogy a felek között nem a 2009-es székházfoglalással kezdődtek a nézeteltérések.
2008-ban – a még szocialista vezetésű – önkormányzat a Pécsi Vízmű Zrt.-ben meglévő részvényeit egy száz százalékban önkormányzati tulajdonú társaság, a Pécs Városi Vízművagyont Működtető Kft.-be (PVVM) apportálta.
Az ügyletet első körben azzal magyarázták az MSZP-sek, hogy a Pécs Holding Zrt.-be csak száz százalékban városi tulajdonban lévő cégek kerülhetnek be, és mivel a Pécsi Vízmű nem volt ilyen, ezt a megoldást választották. Nem sokkal később viszont kiderült – ezt a PVVM létrehozásakor szakmai berkekben már megjósolták –, hogy a szocialisták eladásra kínálták fel az új társaság 49 százalékos üzletrészét.
Akkoriban a franciák egyik képviselője, Gesztesi Károly a tudomására jutott eladási szándékról úgy nyilatkozott, hogy az úgynevezett törzsházkonszern létrehozásában partnerek lennének, de az értékesítési felhívás számukra értelmezhetetlen, hiszen abból az derül ki, hogy a „város bevételt szeretne, miközben a Suez által tett korábbi vételi ajánlatot, amely Pécs számára mintegy egymilliárdos bevételt jelentett volna osztalékelőleg formájában, elutasította”. A felhívás előtt a Pécs Holding volt vezére, Varga Péter mindenesetre azt mondta, a PVVM részvényeit nem jegyezték be a Pécsi Vízmű Zrt. részvénykönyvébe, így a zrt. tulajdonosi közgyűlése működésképtelen, hiszen azon sem a város, sem a kft. nem tud részt venni.
A pécsiek azonban nem emiatt léptek vissza, más okból kellett a magánosítási akciót idén tavasszal lefújniuk. A város ugyanis egy csaknem tízmilliárdos uniós támogatásokból megvalósuló csatornázási projektet folytat immár évek óta. A ISPA-beruházásra érkező, illetve már megítélt EU-pénzek viszont így veszélybe kerültek, miután az unió és a környezetvédelmi minisztérium is arra figyelmeztette Pécset, hogy az ISPA-projektben megépítendő vízi közművek üzemeltetője a jelenleg érvényes jogszabályok szerint csak önkormányzati tulajdonú társaság lehet. Ezért visszakoztak.
Az ügyben induló szabálytalansági eljárásban az illetékes hatóság felszólította Pécset, állítsa helyre a törvényes üzemeltetési struktúrát: vagy írjon ki konceszsziós pályázatot, vagy egy kizárólag önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságon keresztül lássa el az üzemeltetést.
A május 10-i polgármester-választáson hatalomra került új pécsi városvezetés a nyár folyamán szakértők bevonásával átvilágította a Pécsi Vízmű Zrt.-t, s a jelentésből kiderül, hogy az úgynevezett műszaki együttműködési megállapodás alapján a Suez évente az árbevétel két százalékát management fee-ként számlázza, ez a bevétele tehát független az eredménytől. A vizsgálati jelentés ugyan elismeri a cég szolgáltatási színvonalának magas minőségét, de megjegyzi: a menedzsmentjogokat birtokló francia befektető nem a privatizációs szerződés szerint jár el, az utóbbi időszakban ugyanis az árcsökkentésre való törekvés helyett inkább – a Pécsi Vízmű Zrt. kontójára – terjeszkedett.
A cég 2002-től fogva tizenhét különböző társaságban szerzett vagyont, ez az eljárás pedig nem a városlakók, hanem a Suez érdekeit szolgálja, vélik a pécsiek – ráadásul a helyiek pénzéből finanszíroznak veszteséges vállalatokat is, évi közel kétszázmillióval, méghozzá „egy nem teljesen átlátható rendszeren keresztül”.
A dokumentum szerint tehát a franciák évi csaknem 120 millió forintot vettek ki a menedzsmentszolgáltatás okán a vízmű kasszájából.
Az átvilágításkor fény derült arra is, hogy például 50 millióért szereztek részesedést egy olyan vállalatban, mint az Alisca Aqua Kft., amely alapítása óta nem végzett semmilyen tevékenységet, a kft. többségi tulajdonosa pedig egy offshore vállalat. (A terjeszkedésre egy, a vízmű tulajdonában lévő társaságot hoztak létre, amelyre így már nem volt rálátása Pécsnek, hiszen az nem volt közvetlen városi tulajdonban.)
Az önkormányzat a fentiek miatt szeptember 10-én úgy döntött, hogy 2009. szeptember 30-i határidővel felbontja a Pécsi Vízmű Zrt.-vel fennálló vízi közművek üzemeltetési szerződését. Minderre a vízmű részvényjegyzési és részvényesi megállapodása adott alapot, amely kimondja, hogy egyoldalúan is felbontható a kontraktus, ez esetben viszont a befektetőt természetesen kártérítés illeti meg. A város egyúttal tárgyalásokat kezdeményezett az ellenérdekelt féllel a privatizációs szerződés felbontása érdekében. A képviselők szeptember végéig adtak időt arra, hogy a részvények árára vagy az esetleges kártérítés mértékére a franciák ajánlatot tegyenek – minderre viszont nem került sor.
Az önkormányzat végül az október első napjára összehívott rendkívüli közgyűlésen tárgyalta a kialakult helyzetet. Ezen időpontig a Suez hivatalos a megkeresésekre nem reagált, egy spontán találkozó viszont volt Fabrice Rossignollal, a Suez kelet-európai igazgatójával. A városvezetés szerint a találkozót követően a cégvezető is csak annyit üzent a médián keresztül, hogy nem akarják eladni a részvényeket.
A Suez tehát nem tárgyalt, a víz- és csatornaüzemeltetésére viszont már nem volt joga októbertől – állítják a pécsi önkormányzat vezetői. Emiatt aztán az a sajátos helyzet állt elő, hogy a kötelezően ellátandó vízszolgáltatási feladatnak e hónaptól nem lett volna gazdája, a vízmű pedig a lakossági díjakat sem szedhette volna be. A képviselők ezért úgy döntöttek, hogy létrehozzák a száz százalékban önkormányzati tulajdonú Tettye Forrásház Zrt.-t, és megbízzák az üzemeltetési feladatok elvégzésével, Pécs közigazgatási területén kizárólagos jogot adva neki. (A döntést azzal indokolták, hogy a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény értelmében a kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vízi közművek működtetéséről az önkormányzatnak olyan gazdálkodó szervezeten keresztül kell gondoskodnia, amelyben kizárólagos részesedése van.)
A felek között ezután mérgesedett el a vita. Az új városi cég a döntést követően, a múlt hét elején birtokon belülre került, azaz elfoglalta a Pécsi Vízmű Zrt. irodaházát. Erre azért volt szükség, mert az amúgy a város tulajdonában álló víziközmű-hálózat részét képező folyamatirányító központ ott található. (A suezes cégvezetőket ettől kezdve nem is engedik be az épületbe.)
A franciák szerint a lépés törvénytelen, míg az önkormányzat vezetői azt mondják, ők a szolgáltatás biztosítása érdekében voltak kénytelenek lépni mielőbb.
A pécsiek azzal számolnak, hogy összességében a franciák nélkül évi ötszázmilliós nyereség maradhat az önkormányzati vállalatnál. Egyelőre csak becsülni lehet, hogy mennyibe kerül a vízmű ügye: 2-5 milliárd forintra tehető.
A Pécsi Vízmű Zrt. vezetése továbbra sem fogadja el az üzemeltetési szerződés egyoldalú felmondását, hiszen véleményük szerint az jogszerűen nem történt meg, így még mindig a Pécsi Vízmű Zrt. Pécs város vízi közműveinek jogos üzemeltetője. Szerintük ezért a dolgozók továbbra is velük vannak jogviszonyban.
Mint már megírtuk, mind az új pécsi cég, mind a francia befektető peres eljárást kezdeményezett igaza bizonyítására.

Olcsóbb víz. Csökkenhet a lakossági vízdíj novembertől Pécsett: Páva Zsolt bejelentette, hogy a jelenlegi ár 3,2 százalékos mérséklését terjeszti elő a közgyűlés csütörtöki ülésén. (MTI)