A két lábon járó spanyolcsizma

Bokros Lajost szinte széttépik a kis pártok. Minél kisebbek, annál szenvedélyesebbek. Egyszerűen tüzet fognak Bokrostól. Képesek saját pártjukat égetni vele. Hiába, a szenvedély az szenvedély.
Mi lehet a titka ennek az embernek? A Horn-kormány pénzügyminisztereként 1996-ban olyan tempóban kényszerült távozni a hatalomból, hogy még a csomagját is otthagyta.
Nekünk.
Nemrégiben hallottuk, hogy néhány vidéki szervezetnél volt SZDSZ-eseket halászgat magának az MDF. (Van ennél nagyobb politikai nyomor?) Talán ezt a lehalászást ellensúlyozandó, az SZDSZ új elnöke, Retkes Attila most azzal az ötlettel állt elő, hogy az MDF uniós listára pöckölt favoritját, Bokros Lajost kellene közös kormányfőjelöltnek állítani az öt hónap múlva esedékes parlamenti választásokon. Erre szokták mondani, hogy ötletnek nem rossz, csak perspektívának nyomasztó.
Hát ennyire nyerni akar a két törpepárt? Hatalmas népszerűségüket még Bokros Lajossal is megnövelnék? Retkes ráadásul az MSZP-t is kapacitálja, hogy ne csak az MDF meg az SZDSZ, hanem a kisebbségi kormánypárt is osztozzon velük Bokros miniszterelnökké jelölésében. Állj közibénk, pajtás, javasolnák karöltve, bár egymással még nem megegyezve az MSZP-nek, de az szóvivője útján hűvösen csak annyit üzent, hogy jelöltjükről majd a tagság dönt. A mérsékelt hangvételű fogadtatás valószínűleg annak szólt, hogy néhány MSZP-s még igen jól emlékszik a Bokros-csomag fogadtatására, és nem tud szabadulni attól a kósza érzésétől, amelyet ugyan nyilvánosan ezeregyszer cáfoltak, de maguk között sokszor beismertek, hogy tudniillik 1998-ban a választásokat a három évvel korábban bevezetett népnyúzó Bokros-csomag miatt vesztették el.
Akkoriban még a gyereküket egyedül nevelő, szerény fizetésből élő anyák is rémülten számolgattak csak kockás papíron a konyhaasztalon, elvonják-e tőlük „magas jövedelmük” okán a családi pótlékot. A Horn-kormány ügyesen rátolta a gazdasági megszorítócsomag bevezetése miatt a felelősséget a pénzügyminiszterre, mintha ő csak statisztált volna a családokra súlyos terheket tevő galád szigorítások idején. Közben folyt a PR-munka Bokros megkedveltetésére, erőltetett viccekkel enyhítették őt szigorú, de humoros figurává, bajszáról szólt a kuplé is, tréfamesterré stilizálták őt magas gázsiért a kabarészerzők, s a pénzügyminiszter nem is nagyon tehetett mást, elvitte a balhét.
Bokros Lajos azóta többször is lerázta magáról a felé áramló heves antipátiát, mint kutya a vizet, és határtalan önbizalommal sokszor és sokféleképpen fejti ki világmegváltásban, csodareceptadásban még a marxizmus teoretikusait is megszégyenítő koncepcióit. (Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a latin eredetű koncepció szónak a „konc” nem szótöve.) Emlékszem, néhány éve az újságosok csak néztek, ahogyan a máskor halomban punnyadó Élet és Irodalmat szinte szétkapkodták az emberek, amikor megtudták, hogy a mellékletben Bokros Lajos gazdasági és adóügyi messiás többoldalas dolgozata olvasható.
Bokros Lajos és a belé szerelmesedett pártocskák újból megszorításokról álmodnak. A volt pénzügyminiszter ma már két lábon járó spanyolcsizma szeretne lenni. Szónokolt már az ingatlanadó bevezetése, az egészségügy privatizálása, a nyugdíjkorhatár felemelése, a minimálbér megadóztatása, a kisiskolák, a gimnáziumok és a felsőoktatási intézmények számának csökkentése mellett, s ha csak tehette, lándzsát tört a 13. havi nyugdíj elvételéért. Látjuk, csupa hangulatjavító intézkedés, minden társadalmi rétegnek jut a jóból, amit elképzelt nekünk. Csodálkozhatunk-e, hogy őt nézte ki magának az MDF után most már az SZDSZ is?