A kétfrontos harc módszerei

Utólag elmondhatjuk, hogy a Fidesz-kormány alatt a média-kapcsolattartás bizonytalan volt. Nem akadt
a Fidesz szakpolitikusai között egy sem, aki szívesen vállalta volna ezt a posztot. Azóta változott a helyzet, mert a jobboldali média megerősödött, de az alapkérdés ugyanaz maradt

Ha és amennyiben kísérletnek szánta a Fidesz – ahogyan azt a balmédia harsogja – az általuk államosítási próbajátéknak tartott pécsi vízművek önkormányzati tulajdonba vételét, akkor előre kottázható, mi vár a Fideszre a választások másnapján. Azaz már most tapasztalhatjuk a média célra tartását. Erős idegek kellenek a gyűlöletmennyiség végigolvasásához, ami a pécsi döntést követte. Szégyenteljes volna nyíltan a franciáknak drukkolni, amibe belekötöttek tehát, az eljárás balkánisága, aljassága, bárdolatlansága. Tanulság: ez vár ránk, ha jön Orbán és bandája: törés, zúzás, törvénytiprás stb. Tanulságos a Meggyes Tamás elleni folytatólagos hadjárat. A levadászásnak bevált módszeri vannak a lakás felgyújtásától a célszemély kiirtásával való fenyegetőzésig. A rágalmak addig nem csitulnak, amíg a Fideszt sarokba nem szorítják: ha van alapja, ha nincs, határolódjon el a káderétől, ha nem, akkor direkt a korrupt sikkasztót pártolja, miközben megtisztulásról prédikál. Örvendetes tény, hogy a Fidesz első a közvélemény-kutatók listáján, de egy: nemrégiben bukott ki, hogy a közvélemény-kutatások mennyit érnek, kettő: relatíve sok idő van még a választásokig, három: nagyon sokan nem azért szavaznak a Fideszre, mert annyira szeretik, hanem mert elegük van a szocialisták kártevéseiből és a megvont támogatások mennyiségéből.
Szabó Zoltán, a trágárkodó MSZP-képviselő, önkormányzati szakértővé képezte át magát azzal az elhatározással, hogy minden fideszes polgármestert megszívatnak, amúgy jó MSZP-módra. Szabó képviselő erőlködhet kedvére: azt a gigászi disznósághegyet, erkölcsi és anyagi kártevést, amit pártja és kormánya folyamatosan elkövetett nyolc éven át, azt néhány fideszes esetleges törvénytelenségével vagy visszaélésével szembeállítani nevetséges. Ezzel nem takarják el, hogy Kulcsár Attiláék felmentésért fellebbeznek, hogy a Cozma-ügy halványodik, hogy az olaszliszkai lincselés elkövetői lassan elfogynak, a cigánygyilkosságok állítólagos elkövetőinek vallomásairól semmit sem tudunk, azt viszont a kislétai áldozat leányától tudjuk, hogy keresi az anyja köldökének aranypiercingjét. A helyzet további feltárását elvégzi a jobboldali sajtó, ami nem egyértelműen dicséretes: oly mértékű mocsok és bűntény bugyog ki az újságokból és a televíziókból, hogy lassan közönyössé teszi az embereket. Zuschlag János pere példázza ezt. A szocialisták egy hetvenmilliós ügyből kreáltak egy monstre pert, ami, valljuk be, már mindenkit halálosan untat. A szocik azonban győztek: lám, kilőtték maguk közül a bűnözőt. Miközben a per poroszkál az igazságszolgáltatás országútján, addig elsikkadnak a milliárdos, a többmilliárdos, vagy a még azon túlmenő pénzek lenyúlásai. Szívdobogva várjuk, kit, mikor és mennyire büntetik a BKV-tól zsákkal kihordott milliókért.
A Fidesz most kétfrontos harcra kényszerül. Az MSZP mellett ott a Jobbik, amelyhez közel álló orgánumok csak Zsideszként említi a Fideszt, valamint Orbán Viktort a zsidók bérencének, cionista alvezérnek, a Likud kötőfékjén vezetett árulónak tartják. Nos, ezzel a párttal akarja a baloldal összevarrni a Fideszt. A gubanc ott van, hogy akik a Jobbikra szavaznak, éppenséggel a rendre szavaznak, hiába halandzsázik Lendvai meg Draskovics, amit akar, a jobbikos szavazók nem felfordulást és nyilaskeresztes önkényt akarnak, hanem nyugalmat a portákon és a magántulajdon védelmét. A Fidesz amellett, hogy ha most lennének a választások, fölényesen nyerne, nem ártana, ha porolna valamit a kommunikációján. Elsősorban ne ígérgessen, ne legyen a választók előtt egy nagy rózsaszínű illúzió, mint várható Fidesz-győzelem. Jusson eszünkbe a rendszerváltás: mindenki osztrák kapitalista jómódot akart, a szocializmus ingyenességével. Az elementáris csalódás elseperte az MDF-kormányt. Hamar tisztázni kellene, hogy a Fidesz sem tud minden vasútvonalat újranyitni, nem tud azonnal életszínvonalat emelni, hogy az egymillió munkahely létesítése nem öt perc kérdése, hogy a felelősségre vonás nem akasztás, egyébként bármit lép először, azzal kell tisztába jönnie, hogy mit hagyott rá a Gyurcsány–Bajnai-kormány. Most akkora a várakozás, mintha a jövő évi választási győzelem napján Orbán Viktor megforgatna egy kapcsolót, erre felvirrad a paradicsom napja és a bárányok az oroszlánok ölébe kérezkednek. Ebben a kétfrontos harcban mintha a Fidesz nem tudna ötletelni, mintha nem tudná a médiaterepet uralni, mintha többször keveredne védekezésbe, mint dinamizálásába. A szóvivők szlogenjein már túl kellene lépni. „A kormány becsapta az embereket.” „A kormány hazudik.” „Bajnaiék mindennap bizonyítják az alkalmatlanságukat.” „A kormány szánalmas.”
Ezeket tudjuk, de már kevés. Mostanában divat ellopkodni egymás ötleteit, terveit, stratégiailag fontos döntéseit. Elhisszük, hogy a Fidesz kiskanállal adagolja gazdaságpolitikai elképzeléseit, mert a kormánypártok azonnal szétszedik, szétbeszélik. Éppen ezért a Fidesznek elő kellene venni négy vagy öt olyan választási szlogent, amiket képen és hangban napi 24 órában sulykol. Ezekkel tudtára adja a választóknak, hogy mit is gondolnak ők a következő négy évről. Az első: a felelősségre vonás, amit komolyan, alaposan és igazságosan fognak megoldani. A második: a családok megerősítése, akár nagyobb anyagi áldozatok árán is, a harmadik: a cigánykérdés tovább nem halogatható dilemmája, amire a Fidesznek konkrét elképzelései vannak. A negyedik: a közbiztonság új alapokra helyezése, a magántulajdon maximális védelme, a bizalom visszaszerzése, s nem utolsósorban, ha Budapestnek fideszes főpolgármestere lesz, elkezdődik a szó szerinti nagytakarítás a fővárosban. Ennyi éppen elég ahhoz, hogy akinek esze van és még nem döntött, a hallottak nyomán a Fideszt választja, és nem a nyolc év óta romboló koalíciót. Az egész média nyüzsög a pletykáktól, a feltételezésektől, a mi van akkor, ha… kezdetű beugratós kérdésektől, egyben persze orbitális hazugságoktól is. Ezeknek a célja a választók kétségbeejtése vagy elbizonytalanítása. Az utóbbi fél évben elszaporodtak a lehetséges Orbán-kormány minisztereinek nevesítései. Bár a párt elnöke világossá tette, hogy kormányában sem jobbikos, sem szocialista tag nem lesz, ez a találgatókat nem riasztja el. Jól értesültségüket fitogtatva újabb és újabb neveket rángatnak elő, rémületbe kergetve ezzel a közönséget. Helyre kéne tenni ezeket a találgatásokat, megnyugtatni az embereket, hogy a Fidesz szakmailag a lehető legalkalmasabb személyt fogja kiválasztani a posztokra.
Zárszóként kellene a médiáról ejteni néhány szót. Utólag elmondhatjuk, hogy a Fidesz-kormány alatt a média-kapcsolattartás bizonytalan volt. Nem akadt a Fidesz szakpolitikusai között egy sem, aki szívesen vállalta volna ezt a posztot. Azóta változott a helyzet, mert a jobboldali média megerősödött, de az alapkérdés ugyanaz maradt. Az a fajta szoros szimbiózis, ami a balmédiát és politikusait összeköti, a jobboldalon majdnem teljesen ismeretlen. Ugyanakkor a jobbos médiamunkások óriási munkát végeznek a Fidesz választási győzelme érdekében. A közérzet azonban kissé fonák. Havas Henrik összeszólalkozott Fábry Sándorral. Havas erre előhúzta a Táncsics-díját, ami a legmagasabb sajtókitüntetés. – Tudod, kitől kaptam, Sanyikám? Hát a Fidesz-kormánytól, mert azért ők is tudják, ki az érték, mi az érték. Te viszont soha nem kapod meg. – Nagyjából ez a párbeszéd hangzott el köztük. Azóta is töröm a fejem, mi lehet Havasnak az a nagy értéke, amivel kiérdemelte azt a Táncsics-díjat.