(Torinó)
Bár Torino közterein nem sok minden jelzi, a mozipénztáraknál kígyózó hosszú sorok és a tömött nézőterek már arról árulkodtak, hogy a torinóiak számára a filmszemle igenis közügy. Közügyektől nem volt mentes a pénteki nyitógála sem, a piemonti városban már-már hagyományszerűen zavarták meg politikai aktivisták az ünnepélyességet. A közjáték végül békésen zárult, a tüntetők manifesztumuk felolvasása után, még a rendőri közbeavatkozás előtt távoztak. Annyit azért sikerült elérniük, hogy Sam Taylor Wood rendező John Lennon korai éveiről – Lennon mostohatestvérének, Julia Bairdnak könyvéből – készült nyitófilmje, a Nowhere Boy kevésbé volt beszédtéma az este folyamán.
A megnyitón nem vett részt Vranik Roland, az Adás című filmjével a versenyprogramban szereplő magyar rendező, aki Sevillából Budapesten át Marseille-be menve érintette az északolasz fesztivált. Miközben a reptérről a város felé tartva beszélgettünk a magyar film helyzetéről és alkotásának elsöprő spanyol fogadtatásáról, mellékesen jegyeztem meg, hogy akkor lehetne már csak sűrűbb a programja, ha nyerne Sevillában, s vissza kellene mennie a szombati andalúziai zárógálára. Az utópia egy órával később valósággá vált, amikor a direktor izgatottan telefonált, hogy megnyerte a legjobb rendező díját. A nyitógála intermezzójával ellentétben ennek a közjátéknak legalább felhőtlenül lehetett örülni. Az újabb sevillai látogatás után Vranik kedden visszatér, s filmjét egy nappal később személyesen mutatja be a nyilvánosság előtt.
origo.hu
Strandra indultak, de sosem tértek haza – ma is fájó seb, ami a Mosoni-Dunánál történt
