Bűnből menekülve

Istent dicsérő ének száll a Váci Fegyház és Börtön beszélőhelyiségéből, ahol a bibliakörbe tartozó rabok fogadják szeretteiket a hét végi családi beszélőn. Az énekeket a szintetizátoron játszó Lajos kíséri, akiről megtudjuk, lelkes amatőr, Isten dicsőségére tanult meg játszani is. Az ötvenéves férfi 1993 óta tölti büntetését. – Megtérésem előtt csak arról beszélgettem a többi rabbal, hogyan lehet pénzt szerezni betöréssel, lopással, még véletlenül sem árokásással – mondja Lajos. – Ezeket a gondolatokat pedig nem a szüleimtől vettem át, mert veréssel, de szép szóval is igyekeztek jobb belátásra bírni, mégsem sikerült nekik – teszi hozzá. – Szerettem a könynyű életet, így igazi börtönjáró lettem. Úgy éltem, mint a szemét a szélben. Ahová a szél fújt, nekem ott volt jó. Úgy gondoltam, ez az én sorsom, ez az életem, valakinek ilyennek is kell lennie. Aztán egy napon az egyik rabtársam megszólított, és azt mondta: hidd el, téged Isten szeret. Ezen elgondolkoztam, mert évek óta börtönről börtönre jártam. Végül a 37-es zárkában egy kimerítő beszélgetést folytattam Istennel, ami után megnyugvás töltött el, letettem bűneimet. Lassan kezdtem változni. Először a cigarettát tettem le. Később már nem érdekeltek a lopásról szóló történetek, és a végén én magam is meglepődtem, amikor megfogtam a seprűt és dolgozni kezdtem – mondja Lajos. Szerinte, ha rajta segített Isten, másokon is tud. Lajostól Imre veszi át a szót, aki 25 évet kapott emberölésért, de már szabad. – A Csillag börtönből ismerem Lajost, és amikor átkerültem ide, a váci börtönbe, már messziről hallottam a megtéréséről, igyekeztem is kerülni, mint a pestist. De ő mindig próbált megtéríteni: hagyjál engem Istennel, meg az ő szeretetével – mondtam többször is neki. Aztán 1996. január 6-án a születésnapomon úgy döntöttem, hogy felakasztom magam, mert a családomtól még egy képeslapot sem kaptam. A lepedőmből már kötelet csavartam, de ekkor Lajos helyett Zoli, egy másik rab bizonyságtétele után jobb belátásra értem. A börtön bibliaköréhez csatlakoztam, és megtértem. Most 56 ezer forintot keresek, és rendesen élek – mondja Imre.
Béla, az egyéves, még bukdácsolva járó Kevin nevű fia kezét fogja, miközben arról kérdezem, hogy miért került börtönbe. – Marihuánaültetvényem volt és feldobtak, így három évet kaptam – mondja a negyvenéves férfi, aki elárulja, vagyonelosztás miatt próbálkozott a tiltott növények termesztésével. – A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy elválunk, és ő pénzt követelt. Sajnáltam eladni a kocsit, a házat is meg akartam tartani, ezért ültettem azt az 53 tövet. Természetesen mással is foglalkoztam, a fuvaroscégemből az itt létem alatt túrt ki az üzlettársam. Ezzel egy időben összevesztem a párommal is. Egyedül maradtam, ezért egy hét végén elmentem a bibliakörbe, aztán ott ragadtam – mondja Béla, miközben újabb énekbe fognak a rabok, majd imára kulcsolják kezüket. A „mákos ruhát” viselő férfiak imaközösségéből Antal, a bibliakör legidősebb tagja lép mellém, hogy elmondja megtérését. – Hatvankilenc éves vagyok, ötven évet tisztességgel ledolgoztam – kezd bele mondandójába az idős fogvatartott. Egyszer követtem el hibát, amikor beleszerettem egy húsz évvel fiatalabb asszonyba, és Pestre költöztem miatta, de hét év után kezdődtek a gondok. Másfél millió forintot ellopott tőlem, a játékgépeket etette vele. Később kimaradozott, aztán egy este összevesztünk, épp a kezemben volt a kisbicskám, azzal megszurkáltam – magyarázza Antal, majd hozzáteszi, három évet kapott. Két hónap múlva szabadulok, de higgye el, rengeteget sírtam és volt idő, amikor azon gondolkoztam, hogyan ölöm majd meg ezt a nőt, ha kijutok, hiszen vénségemre börtönbe juttatott. Később imádkozni kezdtem, és már nem foglalkoztattak a bűnös gondolatok. A börtön bibliakörében megnyugodtam, és ma már boldog vagyok.