Csehók 01

C A P R I C C I O

Három éve nem jártam a Cseh Köztársaságban, ami történelmi léptékkel mérve semmiség, de amikor Budapesten felteszik az obligát kérdést, hogy Drehert vagy Gössert, akkor egy örökkévalóságnak tűnik. Ezúttal délnyugatról támadok, az első célállomás Krumlov, azt képtelenség elszúrni, csak Schiele nem bírta, de neki kivoltak az idegei. Nem mintha bementem volna, de látom, hogy a mexikói vendéglőből kínai lett, a mindent lerohanó japán turistáknak nagyjából mindegy. Egykori kedvenc romos épületem gyönyörűen felújítva, hotel lett belőle, a neve Mliny, azaz malom. A folyó másik partján térek be végül egy csehóba, pilzenit kérek először, egy Becherovkával a magány ellen, aztán egy budejoviceit, az mégis csak közel van ide. Erre már enni is kell valamit. A szomszéd asztalnál ül a tulaj, a felesége és a két gyerek, vacsoráznak. Nyugi van. Azt kérek, amit ők esznek, nem lehet mellényúlni. Hús, mártás, knédli. A harmadik sör is csúszik szépen, ez valami csoda, otthon már egytől gurulni kezdek, egy fekete Staroprament választok desszertnek, lehetne a nekem új puccos sör is, a neve valami Lebowitz, de az olyan, mintha a Coen fivérek rendelték volna a Tökinek. Aztán séta, gótika, reneszánsz, barokk, úgy érzem, ember vagyok.
A jihlavai sör neve Jezek, azaz sün. Szívet melengető látvány, ahogy a ködös reggeleken elindulnak körútjukra a sörgyári teherautók, meg-megállva kocsmák, éttermek és kávéházak előtt, dobre rano, és fellebbennek a piros ponyvák, rajtuk megannyi vidám tüskés hát, hordók gördülnek, rekeszek csusszannak csikorogva a kampók mögött, és hamarosan eljön az első csapolás ihletett pillanata, és a sportkocsma törzsvendégei máris belemerülnek, hogy mit játszott tegnap a Sparta és a Slavia vagy a Jihlavai Honvéd. Az első csapolástól csak nálunk kell rettegni, mert nincs átmosva a rendszer, és büdös, mint a dög. Az Első Emelet nevű kávézó a hatalmas jihlavai barokk főtéren igazi alter hely, viszont van húszféle kávé, csokoládé, kakaó és sütemény, egy fiatal lány elmélyülten olvas, olyan, mint egy szabadnapos angyal, ahogy az ablakon át súrolja a napfény. A legjobb hely a Komenskéhón van, a hentessel szemben. Be a boltíves kapun, aztán máris ott a nagy dilemma, mert balra pivnice, jobbra restaurant. De balra is lehet enni, például pompás utopencit, ami egy roggyantnak tűnő szafaládé hagymával, vagy hermelint, ami egy sajt, és ahány kocsma, annyi szokás. A sör természetesen csak egy laza vonás a fizetőcédulán, bizonyos periódusonként keresztbe áthúzva. Az üres korsó felhívás ismétlésre, és a pincér azonnal lecsap. A restaurációjában az étlap szigorúan cseh nyelvű, ami számos vidám félreértésre ad alkalmat, de annál jobb. Egy kis etimológiai bravúroskodás, aztán marad a tippelés. Óriási siker, az irgalmatlan deszkán a következő elemek helyezkednek el, balról jobbra: knédli, káposzta, csülök, kétféle pecsenye, kolbász, vörös káposzta, krumplis knédli. Kilencszázkilencven forintnak megfelelő összeget fizetek a cuccért.
(Folytatjuk)