Növényekkel benőtt az udvari kerítés, a házon felfutott a borostyán egészen a tetőig, így az ösvényekről alig venni észre a lakot. A Hősök tere kétszáz, a Vajdahunyadvár százötven, a Gundel étterem száz, a csónakázótó úgy negyven méterre lehet innét. Az udvaron korhadásnak indult, felfordított csónak és a kerti partik nélkülözhetetlen kelléke, egy főzőüst géptárcsából készült sütővel. Nagy a csend, friss a levegő. Vannak kíváncsiskodók is. Nemrégiben Limpek Sándornál járt egy angol turistacsoport, s a londoni Hyde, Regent és St. James Parkkal példálózva megkérdezték tőle, hogy a fenébe lakhat ilyen jó helyen.
– Véletlen szerencsénk volt. Egy gödi, saját tulajdonú családi házat adtunk 1994-ben ennek az önkormányzati tulajdonú ingatlannak a bérlői jogáért. A cserepartner távoli ismerős volt, aki Göd térségében gyerekeskedett, s nyugdíjas korára innét oda húzta a szíve. Így egyszerű jogi ügyletet követően költöztünk három gyermekkel a városligeti házba – ismerteti a bérleménybe jutás történetét a férfi.
A városligeti ingatlant 1870-ben fürdőháznak építették, majd a millenniumi beruházások védelmére és a ligeti árusok gyakori meglopásának megakadályozására a főváros lovascsendőr-őrsöt létesített a téglaépületben. A második világháborút követően a Városliget főkertésze, Maurer Gyula és a segédje, Móricz Zsigmond anyagbeszerző és virágkiültető jutott itt bérleményhez. Maurer leszármazottjával kötötték Limpekék a csereüzletet.
– Móricz Zsigmond bácsi a beköltözésünket követően kopogtatott: „Szomszéd, mit tud erről a házról?” – kérdezte tőlünk, majd közölte, hogy az ikerház két bérlőjét már régóta ki akarják költöztetni.
Limpek Sándor hamar megismerkedett a riogatásos hétköznapokkal: már egy hónappal később különféle küldöttségek fenyegették, majd az önkormányzati emberek két Lajos utcai panellakás és egy bontásra ítélt családi ház bérleti jogát ígérték a kiköltözésért cserébe. Talán még el is fogadta volna, de az ajánlatot nem akarta írásba foglalni az önkormányzat – állítja a férfi.
– A polgármesteri hivatalban megkötött csereügyletnél azért hallgathatták el azt, hogy ki akarják lakoltatni a bérlőt, mert az nem akart kiköltözni, s úgy gondolták, velünk, új bérlőkkel majd könnyebben egyezségre jutnak – vélekedik a férfi. Ahogy beköltöztünk, már el akartak paterolni innét bennünket. Valakinek fájt a foga az ingatlanra. El is terjedt az a szóbeszéd, hogy az önkormányzat a házat nem is akarja lebontani, hanem átminősítik, átalakítják, és éttermet nyitnak benne – foglalja össze a kezdeteket a férfi.
Bíróságra került az ügy. A végeredmény: Limpek Sándornak vagy megfelelő ingatlanokat kellett volna felajánlani, vagy a bérlői jog megváltásaként az ingatlan értékének megfelelően kártalanítani kellett volna őt. Az akkori szabályok értelmében ez utóbbi esetben kacifántosan kellett számolni: a bérleményjelleg miatt az ingatlan értékének ötven százalékát kellett volna alapként megállapítani, s ennek a csökkentett értéknek a hetvenöt százaléka illette volna meg a lelépő bérlőket. Ugyanakkor már az ingatlan értékének megállapítása is nehézségbe ütközött: egyrészt az állatkerttel azonos helyrajzi számon szerepel, másrészt olyan egyedi helyen áll, mintha a New York-i Central Parkban lenne. Az egyik tárgyaláson az ingatlanügyekben jártas ügyvéd hétszázmillió forintra becsülte a ház értékét. Igyekszem leszögezni: az idős férfi nem követelt akkor sem százmilliós összeget, megelégedett volna több kertes ingatlan bérleti jogával, de a zuglói önkormányzat nem akart vagy nem tudott vele megegyezni.
Nyolc év elteltével, 2003-tól újult erővel próbálta a bérlőt eltávolítani a zuglói önkormányzat és a főpolgármesteri hivatali küldöttség.
– A „városligeti építkezésekre” hivatkozva ajánlottak fel cserelakást, amin én módfelett csodálkoztam, hiszen semmiféle beruházásról nem hallottam. A Jégbüfénél találkoztam egy ismerősömmel, aki a közigazgatási hivatalban dolgozik. Bementem hozzá, megnéztük a beépítési terveket, az Andrássy út és történelmi környezete mint világörökségi terület rendezési tervét, de a bérleménnyel kapcsolatban húsz év elképzeléseit nézve semmifajta változtatást nem találtunk – szögezi le a férfi.
Az elmúlt években többször felkereste egy a főpolgármesteri hivatalra és Demszky Gáborra hivatkozó háromtagú bizottság is, amely csak tájékozódni szeretett volna ebben az ügyben.
A legújabb próbálkozás már az idei évhez köthető: az ingatlant életveszélyessé szeretné nyilvánítani az önkormányzat, ezt Limpek Sándor – ígérete szerint – a bíróságon fogja megtámadni.
Alaposabban körbenézek a házban: kitűnő állapotban van. Nincs aládúcolva a plafon, nincsenek repedések a falakon. Limpek Sándor az elmúlt tizenöt évben önerőből és kötelezettségén felül óvta az ingatlant: ács fiával megjavította a ház tetőszerkezetét, Móricz bácsi halála után helyrehozta az ikerlakást, kicseréltette az ott elfagyott vezetékeket, a tárolóból alakította ki a fürdőszobát.
Limpek Sándor felkészült az újabb ostromra. Hiába volna „életveszélyesnek” nyilvánítva a ház, nem bontható le, nemrégiben a férfi megkeresésére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azt írta, hogy fenntartja korábbi állásfoglalását, az épület bontását továbbra sem támogatja.
Mivel az elhúzódó vita részeként a sajtóban a Zuglói Vagyonkezelő Zrt. vezetője „problémás bérlőnek” nevezte Limpek Sándort, a férfi nemrég írásban javasolta Bokor István vezérigazgatónak, hogy látatlanban elcseréli vele az ingatlanját, de választ ez idáig nem kapott ajánlatára.
– Nem vagyok nagy igényű, és gáncsoskodni sem akarok. Magántulajdonú családi házat adtam ezért, s három, azóta már felnőtt gyermekkel költöztem ide. Jogszerűen, az önkormányzat asszisztálásával! Az egyedi környezetű épület bérleti jogáért négy családi ház jellegű ingatlan bérleti jogát kérem. Ha ez nem történik meg, az – egymilliárdot érő – ingatlan bérleti jogának megváltási összegén még évekig elvitatkozhatunk – állítja a férfi.
Limpek Sándor, bár nyugodtan alszik, mostanában kettőre zárja a bejárati ajtót, és mozgásérzékelőket helyezett el az udvarán. Az is eszébe jut néha, hogy Móricz bácsi ellenkezésekor, a kilencvenes évek első felében megmagyarázhatatlan okból kigyulladt a ház.
Limpek Sándor ragaszkodik a szerencséjéhez. Gyakran kimegy a ligetbe – sétálni.
origo.hu
Videón a brutális vihar, amely megrázta az országot – és még nincs vége!
