Belgium a hatvannyolcadik a világranglistán, mi az ötvenedikek vagyunk, ugyanúgy holland a szakvezetője (Dick Advocaat), mint nekünk, a negyedik helyen végezve selejtezőcsoportjában szintén lemaradt a világbajnokságról, ráadásul csupán tíz pontot szerzett, szemben a magyar válogatott tizenhat pontjával. S még azt se mondhatnánk, hogy az ötödik csoport sokkal erősebb lett volna, mint az első. További hasonlóság a belgák és közöttünk, hogy ők is a sorozat közepette módosították a szövetségi kapitány szerződését. Csak éppen nem meghoszszabbították, hanem felbontották. Kétszer is. Rene Vandereyckent Franky Vercauteren váltotta, őt pedig a tervezettnél hamarabb Dick Advocaat.
Mindkét csapat ideális ellenfélnek nevezhette a másikat. A belgák éltek az alkalommal. Meggyőződhettek arról, hogy Van Buyten vezérletével lehet stabil védelmet felállítani, s ha Fellaini és az ifjú Hazard jó napot fog ki, a támadójáték is eredménnyel kecsegtet. Megjegyezzük, Hazard csupán tizennyolc éves; nem kell megvárni, amíg felnő egy tehetséges korosztály, aki érett a feladatra, azt húszon innen is nyugodtan be lehet vetni a legjobbak között.
S a mieink? A szombaton látottak alapján szemernyit sem fejlődtek azóta, amióta Koeman a kapitány. Még a három kapott gól a legkevesebb. Hiszen ha nagyon akarjuk, azt is mondhatjuk, az első találatot Fellaini kiváló egyéni teljesítményből szerezte, a második előtt Horváth csúsztatta a labdát Vermaelen elé, a harmadikat pedig tévesen megítélt tizenegyesből rúgta Mirallas. A meccs egész képe volt borzalmas. A mieink a belgák elemi taktikájával, a letámadással semmit sem tudtak kezdeni. A védők vagy eladták a labdát, vagy céltalanul ívelték előre, ami aztán a belga hátvédek martaléka lett. Az első félidőből egyetlen futballra emlékeztető magyar pillanatot sem emelhetünk ki, ám a másodikban is inkább a szerencsének köszönhetően kerültünk helyzetbe.
Különösen Buzsáky, Rudolf és Dzsudzsák okozott csalódást. Előbbitől azt vártuk, a középszerű ellenféllel szemben vérbeli karmester legyen, hiába, Rudolf mintha kelletlenül játszott volna, ami a Fiorentinának rúgott két BL-gól dacára még korai, Dzsudzsák pedig még mindig adós a válogatottban az első értékelhető teljesítménnyel. A többiek azt hozták, ami tudnak. Király megmutatta, hogy a mellőzés dacára nem felejtett el védeni, Bodnárról sokadszor bizonyosodott be, hogy bár dinamikus, átlagon felüli a rúgóereje, de focizni nem tud, a társak küszködtek, egyedül Juhász játszott európai nívón.
Készülünk az Európa-bajnokságra. Ám előbb a vb-selejtező tapasztalatait kellene leszűrni.
origo.hu
Házasság első látásra – fogorvosi székben ülve lángolt fel a szerelem?
