Draskovics miniszter korai öröme

Kulcsár Anna A visszadobott kódex című dolgozatát (Magyar Nemzet 2009. október 17.) azzal kezdi, hogy örömünnepet ült az igazságügy-miniszter, mert Sólyom László köztársasági elnök csupán politikai vétóval élt a polgári törvénykönyv elfogadása miatt. Vagyis nem fordult Alkotmánybírósághoz. Jogi vétóra tehát nincs szükség. Sérti az alkotmányt az új polgári törvénykönyv című dolgozatomból (Magyar Nemzet 2009. szeptember 25.) kitűnik: abban bíztam, hogy a köztársasági elnök – aki nemcsak az alkotmányjognak, hanem a polgári jogágnak is kiemelkedő tudósa – az alkotmányellenesség megállapítása végett az Alkotmánybírósághoz fordul, vagyis nem csupán a politikai, hanem a jogi vétó lehetőségével él. Az igazságügyi és rendészeti miniszter ugyanis a jogalkotási törvényt megszegte akkor, amikor a kodifikációs bizottságot a törvény előkészítéséből kirekesztette, egyúttal megsértette az alkotmányt is [2. (1) bek.], amely a jogállamiságot védelmezi [7/2004. (III. 24.) AB-határozat].
Nem mindennapi érdeklődéssel kezdtem hát hozzá annak a tizennégy oldalas elemzésnek a tanulmányozásához, amelyben Sólyom László a politikai vétó alkalmazását indokolja. Hamarosan azonban olyan érzés vett rajtam erőt, mintha nem is egy politikai vétót, hanem egy fenomenális eszszét olvasnék. Tudom én azt, hogy ortodox értelmezés szerint esszé: irodalmi vagy művészeti tárgyról szóló, egyéni hangvételű, művészien megírt tanulmány, azonban ezzel a szűkkeblű, kirekesztő meghatározással nem értek egyet. Felfogásom szerint ugyanis jogi tárgyról is lehet művészien tanulmányt írni. Nem lehet tehát a szerzőtől művének e kitüntetően csengő meghatározását eleve megtagadni. Cserében viszont megvallom: rövidesen olyan meggyőződés hatalmasodott el rajtam, mintha a szerző nem is egy politikai, hanem jogi vétó indokait hozná fel. Dolgozatom utolsó bekezdésében ugyanis elmulasztottam azoknak az indokoknak a részletes kifejtését megfogalmazni, hogy miért alkotmányellenes a javaslatot előterjesztő, igazságügyi és rendészeti miniszter, valamint a javaslatot tárgyaló Országgyűlés eljárása. Hivatkoztam ugyan az alaptörvénynek a megfelelő szakaszára, de azt nem töltöttem meg konkrét tartalommal. Nos, ennek a hiányosságnak a pótlására ad bőségesen ötletet ez a gondolatébresztő elemzés, mégpedig a következőképpen:
Kezdi egy olyan mondattal, amelyet – ideiglenes miniszterelnökünk szóhasználatával élve – kőbe lehetne vésni: „A mindenkori polgári törvénykönyv kiemelkedő jelentőségű jogszabálya a jogrendszernek. Nincsen még egy olyan törvény, amely a mindennapi élet annyi összefüggését érintené közvetlenül, mint ez a törvénykönyv. Nincsen még egy olyan törvény, amelyet olyan gyakran és olyan fontos életviszonyokban alkalmaznánk, mint ezt. Ezért a polgári törvénykönyvnek minden részletében átgondolt, zárt rendszert alkotó, időtálló törvénynek kell lennie.” Természetesnek találja – a rendszerváltás után húsz évvel, hogy a mai életviszonyoknak megfelelő új polgári jogi kódex szülessen, de az annak megalkotására irányuló eljárásnak különösen gondosnak kell lennie, és a lehetőségekhez képest garantálnia kell a létrejövő jogszabály minőségét. A törvény már elfogadott szövege azonban igazolja, hogy a törvény javaslatának előterjesztője és az Országgyűlés nem tettek meg mindent, hogy ellentmondásoktól, esetlegességtől mentes, a gyakorlati jogalkalmazást segítő kódex jöjjön létre. A törvényben számos szerkesztési hiba található, és ugyanígy számosak a koncepcionálisan átgondolatlan, a gyakorlatban igen nehezen alkalmazható rendelkezések is. Szükségesnek tartja néhány olyan hibára felhívni a figyelmet, amelyek egyértelműen demonstrálják, hogy „a normaszöveg a jelenlegi formájában nem méltó arra, hogy a Magyar Köztársaság polgári jogi kódexévé váljon.” Ezután két pontban foglalja össze idevonatkozó érveit: a 2.1. pontban a rendszertani következetességet hiányolja, a 2.2. pontban pedig a szakaszokon belül is mutatkozó kodifikációs hibákat kifogásolja. Végezve a formai jellegű kifogásokkal kilenc pontban sorolja fel tartalmi jellegű kifogásait.
Kéri az Országgyűlést: a törvényt vesse ismételten alapos revízió alá, és javítsa ki a kodifikációs hibákat, amelyekre a fentiekben a teljesség igénye nélkül (!) hozott fel példákat. Kiterjeszti kérését a tartalmi aggályokra is. Megemlíti, hogy a jogász- szakmán belül, a jogtudomány művelői és a bírák között is számos további tartalmi aggály és kétely merült fel, de ezek kimerítő felsorolása és kifejtése meghaladná egy köztársasági elnöki vétó kereteit. Arra biztatja hát az Országgyűlést: „Azon túl, hogy az Országgyűlés az újratárgyalás és a törvény esetleges ismételt elfogadása során betartja a házszabályt, orvosolja a jogászi szakma által felvetett aggályokat is. Csak ezeknek a követelményeknek a teljesítésével lehet ugyanis garantálni a kódex jobb minőségét.”
A köztársasági elnök által felhozott eljárási, tartalmi, kodifikációs kifogások bőségesen elegendők annak a bizonyítására, hogy a torka véres törvényjavaslat távolról sem alkalmas a jogállam tűrőképességének az elviselésére, vagyis alkotmányellenes. Ezért bocsátottam előre, hogy – benyomásom szerint – a színvonalas elemzés a köztársasági elnök által alkalmazott politikai vétó helyett inkább a jogi vétó alkalmazását, vagyis az alkotmányellenességet indokolja. Hisz – politikai vétó keretében – megfontolásra inteni csak azt a partnert indokolt, aki megfontolásra már korábban is képesnek bizonyult. Az az előterjesztő kormány és az a törvényhozó Országgyűlés pedig, amely teszem azt a 2010. évi költségvetés rutinfeladatát úgy oldja meg, hogy a legnyomorultabbakat leginkább terheli, aligha lesz képes a sokkal bonyolultabb polgári törvénykönyv, mint kiemelkedő jelentőségű törvény megalkotásához szükséges megfontolásra. Ne csodálkozzunk tehát majd azon, ha az újonnan megalkotott törvény például a nagybácsi számára az unokaöccsével, a nagynéni számára pedig az unokahúgával való házasságkötést minden különösebb nehézség nélkül biztosítja. A köztársasági elnök mégis köteles lesz a törvényt aláírni. Ezért ült örömünnepet Draskovics Tibor, amikor hírül vette, hogy Sólyom László csupán politikai vétóval élt. Öröme azonban igencsak korai volt. A szocialista kormány ugyanis az utóbbi időkben sokat veszített népszerűségéből. Alighanem szerepe volt ebben a polgári törvénykönyv tárgyalása során tanúsított tétova, bizonytalan és szakszerűtlen magatartásának is. Ma már távolról sem vagyok azonban biztos abban, hogy a köztársasági elnök csupán alkalmazta a politikai vétót. Hiszen ilyen módon ugyan kivételes lehetőséget biztosított a kormányzó párt számára, hogy kövessen el csodát, és az újratárgyalás során megtáltosodva alkosson egy olyan színvonalas kódexet, amelyet Verbőczy István Tripartituma is megirigyelhetne. Ám ez a lehetőség távoltól sem kockázatmentes, hiszen következményei a párt népszerűségének alakulásában mérhetők fel. Az alig remélhető kodifikációs bravúr ugyan bizton a párt népszerűségének a növekedését eredményezné. Az ellenkező, inkább valószínű esetben azonban feltartóztathatatlanná válik a szocialista párt népszerűségének további hanyatlása.
Attól viszont aligha kell tartani, hogy a várhatóan továbbra is alkotmányellenes, a jogállamisággal össze nem egyeztethető, hibáktól hemzsegő kódex hatályban marad. Hiszen nemcsak előzetes normakontroll van a világon. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény alapján [1. §. b) pontja és 21. §. (2) bek.] lehetőség van bárki számára a már kihirdetett törvény utólagos vizsgálatának várhatóan sikeres kérelmezésére. Végszükség esetén pedig az újonnan alakult kormány törvényalkotásba való beavatkozását sem lehet kizárni. Draskovics Tibor örömünnepe tehát alighanem korai volt.

A szerző nyugalmazott ügyvéd