Erősítés honosítással, illetve súlyzózással

Kétféleképpen igyekezett megerősíteni a magyar jégkorong-válogatottat az új szövetségi kapitány, Ted Sator a hét végén Székesfehérvárott megrendezett jégkorong Pannon-kupán. Légiósok tervbe vett honosításával, illetve fiatalok beépítésével. A torna szakmai tapasztalatai alapján mindkettő sikerrel kecsegtet, ám osztatlan elismerésnek csak az utóbbi megoldás örvend.

Ifjabb Ocskay Gábor elhunyt, Kangyal Balázs elköszönt a válogatottól, Ennaffati Omarnak nincs csapata, s ne tagadjuk le, nem csupán az e hónapban negyvenedik életévét betöltő Sille Tamás, hanem a „hőskorszak” még mindig meghatározó alakjai, Palkovics Krisztián, Ladányi Balázs, Tokaji Viktor és Horváth András is közelebb állnak pályafutásuk végéhez, mint elejéhez. Ráadásul Majoross Gergely és Kóger Dániel sérülés miatt nem tarthatott a többiekkel, ezért a Pannon-kupán új emberekkel kellett felfrissíteni a csapatot. Így került a keretbe a magyar állampolgársággal egyelőre nem rendelkező Mihály Árpád, a kanadai Nathan Martz és a szlovák Ladislav Sikorcin, s a vb-n még nem járt dunaújvárosi különítmény – Galanisz Nikandrosz, Kiss Ákos, Azari Zsolt, Magosi Bálint, Hegyi Ádám és Pozsgai Zsolt – Szirányi Bencével (Vasas) kiegészülve.
A légiósok beválogatása vitát kavart, Kangyal Balázs például egyértelműen a rosszallását fejezte ki emiatt. Hasonlóan gondolkozik Svasznek Bence, aki vasárnap Szélig Viktor távollétében csapatkapitánnyá lépett elő:
– Furcsán éreztem magam, amikor az öltözőben olykor az angol volt a társalgási nyelv, hiszen ez mégiscsak a magyar válogatott. Ezenfelül szakmai érvek is szólnak a fiatalok mellett a légiósokkal szemben. Amíg a külföldieknek nincs magyar útlevelük, s nem szerepelhetnek a vb-n, nincs értelme, hogy elvegyék a helyet a tehetségeink elől. Összesen két felkészülési torna van a vb-ig, a mostani, s még egy februárban, kevés a lehetőség a kísérletezésre, és mindenki tisztában van azzal, hogy elkerülhetetlen a fiatalítás. Mihály Árpád más eset, ő magyar, ráadásul nemcsak kiváló játékos, hanem, miként megismertem, nagyszerű ember, de amíg nincs magyar útlevele, addig sajnos nem lehet a segítségünkre.
– Igen, remélem, megtört a jég – felelte a kérdésünkre a 21 éves Galanisz Nikandrosz, akit sokan már két éve is beköveteltek a válogatottba, de csak most jött el ennek az ideje. Majd szerényen így folytatta: – Már Szapporóban szerettem volna ott lenni, de Pat Cortinának igaza volt, szó szerint erősödnünk kellett. A nemzetközi szinthez szükséges munkát e nyáron végeztük el kanadai edzőnk, J. P. McCallum vezetésével. Tizenhat héten át nem húztunk korcsolyát, csak futottunk és erősítettünk. Kemény volt, de megvan az eredménye, nekem például plusz három kiló izom. Nem akarom elbízni magam, már akkor is elégedett lennék, ha egy dunaújvárosi hokis ott lenne a világbajnokságon, de az lenne az igazi, ha egy teljes sort adnánk.
Az esély mostantól mindenképpen adott, csak élni kell vele.