Fradi-meccs, vakcinaügy

A Bajnai-kormány olyan pluszt adott az előző miniszterelnök-pártelnök ámokfutásához, amely minőségileg új szakaszt nyitott a közigazgatás történetében. A korábbi, rejtőzködően alantas hatalomgyakorlás nyilvánvalóan visszaélésszerű tevékenységgé vált

A héten többeket őrizetbe vettek a múlt szombati Fradi- meccs botrányos eseményei miatt. Draskovics Tibor szakminiszter előzőleg megígérte: a rendőrök az elkövetkező napok didergős hajnalain jó néhány lakásajtón bekopogtatnak majd és hosszabb beszélgetésre hívják azokat, akik az Üllői úton nem bírtak magukkal. Volt, aki nem várta meg a kopogtatást, hanem önként jelentkezett. A szerdai, üres lelátók előtt megtartott újabb mérkőzés előtt a hatóság négy kerületben, köztük Ferencvárosban egész napos ellenőrzést rendezett, a meccs alkalmával pedig rohamrendőrséget vonultatott fel a környéken.
Az elmúlt hét másik jellemző eseménye az volt, hogy Székely Tamás egészségügyi miniszter bejelentette: napokon belül minden patikába kiszállítják a nyitókészletet az új influenza elleni védőoltás ampulláiból. Az MSZP új sajtósa, Budai Bernadett korábbi kormányszóvivő egyúttal azt kérte a családorvosoktól, mondjanak le arról a kétezer forint körüli díjazásról, amely bizonyos esetekben megilletné őket. Draskovics és Székely rendes körülmények közt felállt volna a bársonyszékből az elmúlt napok eseményei miatt, utódaik így a parlament jövő heti ülésén letehették volna a hivatali esküt. A két tárcavezető a Fradi-meccs és a vakcinaügy kapcsán olyan dilettantizmusról tett tanúbizonyságot, hogy az önmagában is elegendő lenne a távozásukhoz. Más kérdés, hogy az MSZP-nek a háromigenes népszavazás után, a koalíció felbomlását követően kezdeményeznie kellett volna az általános választások kiírását.
MDF-es és szabad demokrata támogatással azonban a szakértőinek nevezett szocialista kormány jelenleg is a helyén van. Olyannyira, hogy Draskovics Tibor – meglehet zavarában – a szombati Fradi-meccs után, a didergős hajnalok emlegetésével úgy próbált pozitív hangulatot kelteni, hogy félreérthetetlenül a rettegett ÁVH-s időket idézte fel. Amikor is megjelent a lefüggönyözött, fekete autó, a módszereikről jól ismert pribékek pedig bekopogtak a kiszemelt ügyfelekhez. A rendészeti miniszter már ezért az elszólásért kiérdemelte volna a menesztést. A tárcavezető egyébként sajtónyilatkozataiban önkritikát gyakorolt, maga mondta el, hogy az egy héttel ezelőtti futballmérkőzés idején a rendőrség nem tett meg mindent a bűncselekményt elkövető szurkolók helyszíni elfogásáért. A budapesti főkapitány ezért két rendőri vezető ellen fegyelmi eljárást indított.
Érdeklődéssel várjuk az intézkedés eredményét. Annál is inkább, mert kiderült: a rendőrség csupán akkor vesz részt az egyébként nyilvános területnek minősülő stadionok biztosításában, ha az érintett klub pénzt fizet ezért. Az Üllői úton sajnálatosan az történt, hogy a Fradi nem fizetett, képviselői viszont a mérkőzés közben a rendőrhatóság segítségét kérték. Odabent tehát mintegy szívességből intézkedett az eredetileg a kapuk elé kivezényelt fegyveres testület. Csoda-e, ha ebben a jogi, igazgatási, üzleti káoszban nem sikerült elfogni az elkövetőket?
Az egészségügyi tárca irányítója sem dicsekedhet azzal, hogy jól előkészítette a nem kötelező védőoltáshoz szükséges vakcina előállítását, s kiszállítását. Székely doktor vajmi keveset ért az igazgatáshoz, a szerződéskötéshez. Az már elve zavaró volt, hogy meghirdették: négymillió állampolgár ingyen kaphatja meg és adathatja be a vakcinát. Az oltóanyagot pénzért beszerző aktív és kereső korosztályokhoz tartozók többsége – vagyis az adófizető polgárok – ugyanakkor megfizetik az orvos közreműködését is. A vizitdíj bevezetésekor sem vált be ez a módszer. A kedvezményezett pácienseknek szóló oltóanyagot ráadásul a háziorvosokhoz juttatták el, a további tételeket – saját kontójukra – a patikák szerezhették be. A mechanizmus természetesen nem működött, ezért változtattak rajta. Mindezt tetézte a tájékoztatás hiánya. Nemcsak az oltóanyag tulajdonságait nem ismerhettük meg, de ködbe vész a gyártó offshore cég tulajdonosi háttere is.
Az egészségügyi miniszter elődeihez, Molnár Lajoshoz és Horváth Ágneshez hasonlóan élet-halál urának képzeli magát. A mai nyomorult viszonyok között voltaképpen az is. Az emberi élet persze véges, mindenkinek meg kell halnia egyszer. Az egészségügyi ellátás rendszere nem lehet mindenért felelős. Meg aztán didaktika is van a világon: meg kell leckéztetni azokat, akik úgy képzelik, hogy nekik minden jár, csak azért, mert hajdan kifizették az egészségügyi hozzájárulást. Nevelésre szorul ebből a szempontból a másként gondolkodó ellenzék is. Székely ezért a parlamentben újabban rendre felölti a professzori mezt és olykor a Horváth Ágnesre emlékeztető, pökhendi módon utasítja rendre a kérdező, az interpelláló képviselőket.
Draskovics Tibor más stílusban adja elő ugyanazt: a hibás, téves nézeteihez a végsőkig ragaszkodó balliberális politikus álláspontját. Az Országgyűlésben ráadásul rendszerint nem ő maga válaszol, hanem államtitkárai teszik ezt meg. Rendészeti ügyekben például korábban, titokminiszteri kinevezése előtt, rendre az arrogáns Juhász Gábor államtitkár exponálta magát. Draskovics leginkább a kamerák előtt szerepel, nevetgél, kedélyeskedik. Repertoárját videobemutatókkal színesíti. Az mellékes, hogy a felvételen nem az általa emlegetett állítólagos fasiszta csoportok próbarobbantása látható, hanem kalandkereső diákok kísérleteznek vegyszerekkel. Adatot szolgáltat televíziósok ellen is. Irányítása alatt a rendőri vezetők a parlamenti bizottság ülésén azt mondták: a rendőrpalota 2007. február 13-i támadóit azért nem tudták bíróság elé állítani, mert az ügyészség ebben megakadályozta őket.
Nem tekinthetünk el ugyanakkor attól, hogy Draskovics és Székely magatartása konzekvens: mindketten szigorúan ragaszkodnak ahhoz az irányvonalhoz, amelyet 2006-os hivatalba lépésekor Gyurcsány Ferenc szabott meg. Ennek a kormányzati filozófiának a rendészet és az egészségügy területein is az az ultraliberális felfogás a lényege, hogy a közhatalmat piacosítani kell, a magánszférát pedig államosítani. Ki-ki gondoskodjék saját biztonságáról, egészségéről, egészségügyi ellátásáról, de alkalmasint – adói és járulékai befizetése után – felszólításra a másokéról is. Az államot nem azért találták ki, hogy akár csak a viszonyok elemi szintű, érvényes szabályozásával megteremtse az emberi létezés feltételeit. A hatóság így – szinte alvállalkozóként – pénzért szolgáltat magáncégeknek, az állam viszont úgy ad kedvezményeket egyes rétegeknek, hogy a pénzt mások zsebéből közvetlenül veszi ki. Az orvosnak ingyen kellene oltania, a kríziskasszát a közüzemi szolgáltatást túlfizető polgárok pénzéből töltik fel. Az alkalmazott elveknek két lényeges következménye lett: a társadalom szétesett, az emberek elvesztették biztonságérzetüket, az állam, a közigazgatás pedig felbomlott. Bár ez a folyamat Gyurcsány távozásának időpontjáig teljes egészében lezajlott, a káosz most, a szakértő kormány működése alatt kezd igazán kibontakozni. A tárcák nem tudnak úrrá lenni a krízishelyzeten. A Bajnai-kormány olyan pluszt adott az előző miniszterelnök-pártelnök ámokfutásához, amely minőségileg új szakaszt nyitott a közigazgatás történetében. A korábbi, rejtőzködően alantas hatalomgyakorlás nyilvánvalóan visszaélésszerű tevékenységgé vált.
A kormányváltozás után meg kell tudnunk, miként sikerült a koalíciónak hazugsággal hatalomra kerülnie, és átmentenie magát a Gyurcsány távozását követő időkre is.