Három korsó sör – és remi

Ifjúkoromban a barátaimmal feladványokkal szórakozgattunk, és persze ugrattuk egymást: sörökbe fogadtunk, melyikünk oldja meg leghamarabb a problémát. A beugrónak egy rundót kellett rendelnie, ha elsőnek sikerült rájönnie a megoldásra. Nem tudom, manapság lehet-e sakkozás címén sörözni valahol, baráti körben, van-e sakksöröző Pesten?! Egykor polgári szórakozásnak tartották a sakkot is a kártyajátékok mellett. Jó lenne ezt az egykor kedves szokást feleleveníteni.
Tehát… Fogadjunk! Hogy miben is? Hát ez az, ami meghatározhatja az ügy fontosságát, vagy jelentéktelenségét. Abszurd fogadkozás lenne, ha arra vállalkoznánk, hogy a fenti állásból – a feladványt A. Sz. Szeleznyevnek köszönhetjük – nyerésre vezetjük a világos bábukat?
Igen, hiszen a kézenfekvő 1. g7 lépésre sötét Ba7!-tel az ismert oldalozó „letartóztatási” parancscsal elfogja vezérjelöltünket és nyeri a partit.
– Nyeri? Hát akkor, rendben, még egy korsó sört kérek és egy kis gondolkodási időt, mert nem akarok beletörődni a végeredménybe!
A sör, elég hideg, a gondokat nem csillapítja, noha szorítja a gégémet eléggé. De visszaadja az önbizalmamat:
– Megvan! – recsegem – gyönyörű! Maradok a kezdő 1. g7-nél és Ba7-re 2. Ff7!!-tel oldom meg a problémát. Tessék: Bxf7 3. Kh8!! és Bxg7 esetében a pattállás döntetlent biztosít. Nyertem! Barátom, te fizeted a korsó söröket. Minek akartál már megint nyerni…
– Nana! Álljon csak meg a menet – riposztoz jó barátom, aki bizony jó párszor orromra koppintott már hasonló fogadásokkal. Igen, igen: hogyan is állunk az elfogyasztott korsókkal, Balázs? Ki van pluszban vagy mínuszban?
– Hopplá! – Én nem ütöm a gyalogost g7-en, inkább 3. – a2!-vel folytatom, és most te jössz.
– Mit? Beengeded a vezéremet? Akkor 4. g8V amire nyilván a1Vezérrel válaszolsz.
– Úgy bizony, most aztán főhet a fejed. Még egy sakkot sem tudsz összehozni. Egy kor…
De az utolsó kortyot felhörpintve megszáll az ihlet és a boldogság. Hiába, a sör mégiscsak jó ital, és nem csak focimeccsek után segítenek a tisztánlátásban a rundók. Íme, a pokolból visszatérvén megvan a megoldás. S még mielőtt a következő kört Balázs megrendelhetné, győzelmesen kiáltom: – 5. Vg7+!! Álomszép húzás, mi?
– Az a fene egye meg, patt. Ismerted a feladványt? Jöhetnek a korsók, mester: mindenki a vendégem Alekszej Szergejevics Szeleznyev emlékére! Na?!
– Hát, a feladványt nem, de az öreget igen. Még 1964-ben találkoztam vele Bordeaux-ban…
Na, de ez már egy másik történet – legközelebbre…