Cseh kémlista. Tegnap, az egykori keleti blokk államai közül először Csehország nyilvánosságra hozta azon hírszerzői nevét, akik a kommunista diktatúra éveiben külföldi felderítéssel foglalkoztak. A jegyzék az interneten érhető el a Totalitárius Rendszerek Tanulmányozásának Intézete és a biztonsági szolgálatok levéltára jóvoltából. A listákat a volt állambiztonsági hivatal I. osztályának korabeli dokumentumai alapján állították össze. A térségben eddig csak a hazai ügynökök, illetve informátorok listáit közölték az egyes országok. (MTI)
*
Magyar pesszimizmus. Míg a csehek, a lengyelek és a szlovákok többségének az 1989-es rendszerváltás utáni demokráciaépítés sikert jelent, addig a magyarok számára inkább csalódást – derült ki abból a visegrádi országokban készített felmérésből, amelynek eredményét tegnap hozták nyilvánosságra Pozsonyban. A rendszerváltás utáni demokratikus rend építését a megkérdezett csehek 63 százaléka, a lengyelek 62 százaléka és a szlovákok 59 százaléka sikeresnek minősítette, de a magyarok 47 százaléka úgy véli, hogy vereségről van szó. „A kérdést megvitattuk magyar kollégáinkkal. Nyilvánvaló, hogy ezt az értékelést nagyban befolyásolja az egyes országok mai helyzete, s az emberek ebből kifolyólag értékelik a rendszerváltást is. Magyarországon ingatag a helyzet, feszültség van, és a gazdaság sem teljesít a legjobban” – jelentette ki sajtóértekezleten Olga Gyárfásová, a pozsonyi IVO kutató-intézet elemzője. Hasonlóképpen eltérő véleményt fogalmazott meg a visegrádi országok lakossága arról, milyen jellegű politikai és gazdasági változásokra volt szükség 1989-ben. A csehek és a lengyelek többsége – 65, illetve 56 százalék – úgy véli, hogy mindenképpen alapvető politikai és gazdasági változások voltak szükségesek. Szlovákiában és Magyarországon azonban ez a nézet kisebbségben van, s csak a megkérdezettek 45-45 százaléka értett egyet azzal, hogy szükség volt ekkora változtatásokra. A nagyszabású felmérés részletes eredményét december 10-én Prágában a Visszatérés Európába című nemzetközi konferencián ismertetik.
Húsz éve omlott le a hidegháború szimbólumának számító berlini fal. Az évfordulón harmincnál is több egykori vagy jelenlegi politikai vezetőt fogadtak a német fővárosban, az embereket pedig egy másfél kilométeres dominósor ledöntésével szórakoztatták.
Gorbi, Gorbi! – skandálta tegnap a tömeg a berlini Böse hídon, a Bornholmer utcánál, ahol látogatást tett az egykori szovjet elnök. De nemcsak Mihail Gorbacsov személye idézte azt a bizonyos húsz évvel ezelőtti őszt, hanem a rengeteg egyenruhás is, akik hermetikusan lezárták a hidat. Igaz, most nem keresztben, hanem hosszában. Gorbi végül Angela Merkel kancellár társaságában be is futott, de a szorosan a fejére húzott sapkája miatt sokan fel sem ismerték. S mire eszméltek volna, hogy a delegáció – amelyre két órája vártak a szitáló esőben – megérkezett, a díszvendégek már el is tűntek egy, a szabad határon éppen átkelő Trabant óriási plakátja mögött. Merkel, Gorbacsov és a velük tartó Lech Walesa – a Szolidaritás mozgalom vezetője, majd Lengyelország elnöke – közelébe csak kevesek juthattak, a tömeg kénytelen volt beérni a kancellár asszony hangjával. – Ünnep ez a nap nemcsak Németország, hanem az egész világ számára – mondta tapsvihar közepette Angela Merkel.
*
Örülök a sok fiatalnak – tette hozzá Merkel –, akiknek ma már nem kell tapasztalniuk, mit is jelent keletinek vagy nyugatinak lenni. Angela Merkel méltatta Walesa és Gorbacsov szerepét, utóbbi nélkül szerinte 1989. november 9-én nem dőlhetett volna le a berlini fal. Akárhogy kérlelte a tömeg, a másik két történelmi személyiség nem lépett a mikrofonhoz, a jelenlévőknek be kellett érniük azzal, hogy távozóban integethettek nekik.
Bár Walesa és Gorbacsov viszonya távolról sem felhőtlen, a Böse hídon teljes egységben jelentek meg az egykori határátlépők, azok, akik előtt a keletnémet határőrök húsz esztendeje ugyanezen a helyen először emelték fel a sorompót. Szónokuk úgy vélte, akkor egy csapásra lezárult a történelem egy korszaka. A vértelen forradalom jelmondata, a Wir sind das Volk (Mi vagyunk a nép) egy valódi fordulat jelszava lett, mondta, úgy, mint az amerikaiaknak nemrégiben a Yes, we can.
Az utca emberétől inkább azt lehet hallani, hogy demokráciában élni persze sokkal jobb, de valójában nincs szó nagy eszmékről. Egy hídon nézelődő férfi például arról beszél, a nagyhatalmak döntésén múlt, hogy megszűnt az NDK, mivel gazdaságilag ez érte meg nekik jobban.
A magyar–osztrák határon húzódott vasfüggöny leomlásáról különben szinte szó sem esik a német fővárosban. Sőt a berlini fiatalokkal elbeszélgetve kiderül, többségük nem is hallott arról, hogy a német újraegyesítéshez mégiscsak Sopronon át vezetett az út.
Magyarországot a tegnapi ünnepségeken Bajnai Gordon kormányfő s egyik elődje, Németh Miklós képviselte. Az egykori miniszterelnök egyike lehetett azoknak, akik eldöntötték a Spree folyótól a Potsdamer Platzig tartó, másfél kilométeres dominósort. Az ezer darab, egyenként húsz kilogrammos, 2,5 méter magas, egy méter széles tömbök elkészítésén 15 ezren dolgoztak, köztük magyarok.
A díszvendégek, köztük Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, Dmitrij Medvegyev orosz, Nicolas Sarkozy francia elnök, Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár a Brandenburgi kapunál ünnepeltek. Az eseményeket zenével zárták, koncertezett Bon Jovi is.
